A Barokk teremből induló kiállításon nem időrendben sorjáznak a művek, hanem kisebb tematikus egységekbe gyűjtötték őket a szervezők. A születéstől jutunk el a gyerekportrékon és az iskolán át a felnőttek már nosztalgiával emlegetett saját gyerekkorához. (Kezdetek: Madonna, Család, Fiú/Lány, Szabályozás/nevelés, Játék, „Az egészélet szigete” Gödöllői művésztelep, Kiszolgáltatottság, Gyermeksorsok, Nosztalgián innen és túl.)
A kiállítás sokat vár a látogatóktól: a szervezők teret adnak a szabad asszociációnak a látottak értelmezésében. Egyéni érzékenységtől függ, hogy valaki tulajdonít-e jelentőséget annak, hogy a Habsburg-Lotharingiai családfát ábrázoló nyomat és a királyi pár képe Felekiné Gáspár Anni Ratkó-korszakbeli Dunaparti idilljét fogja közre.
A gyerekportréknál a könnyebb azonosítás végett a fiúk az egyik, a lányok a másik oldalára kerültek a teremnek, amire néha szükség is van. Borsos József 1848-ban készült festményén a hazafias külsőségek legyőzik a gender sztereotípiákat, és a loknis hajú, masnis ruhácskában pózoló gyermekről kiderül, hogy kisfiú.
A 2 éves kisfiú komplett szerzetesi ruhában és a hozzá illő szimbólumokkal ábrázolták. (Esterházy mindezek ellenére katonának állt és a Rákóczi-szabadságharcban harcolt. Ő volt a konstantinápolyi Héttorony utolsó magyar foglya. Követte a fejedelmet a rodostói száműzetésbe és ott is halt meg.)
A gyerekeknek hosszú órákat kellett mozdulat tölteni a festmény elkészüléséhez. A hintalovon ülő kisfiú láttán felmerül a kérdés: vajon a festő előre menekült és belátta, hogy így nyugton marad az alanya, vagy természetes környezetében szerette volna megörökíteni az ifjút?
A modellt állás kínjait nem csak az arisztokrata csemetéknek kellett kiállniuk. A művészek gyerekei is különösen kitettek voltak a híres szülők munkakedvének. Az anekdota szerint, amikor Csók István műteremébe betolták a lázas gyerekét, hogy vigyázzon rá, a festő meglátta, hogy a piros takaró és a gyerek láztól égő arca milyen remek téma és azonnal elkezdi festeni. Ferenczy Károly három gyereke – Béni, Noémi és Valér –, akik később maguk is művészekké váltak, rendszeres témái voltak apjuk műveinek. Bernáth Aurél pedig szinte minden művébe becsempészte lányát valamilyen alakban.
Műkincslopás
A kiállítás anyagában a tervek szerint szerepelt volna Borsos József: A festő álma című festmény. Az 1851-ben készült alkotás azonban eltűnt a tulajdonos magángyűjteményéből. A kép hiánya csak akkor derült ki, amikor a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumának illetékesei megérkeztek a gyűjtőhöz az alkotásért.
A Nevelés részben az eredetileg is iskoláknak készült szemléltető metszeteken a nebulók hol katonás rendben isszák magukba a tudást, hol démoni csínyeikkel keserítik meg a tanító életét. Székely Bertalan, Munkácsy Mihály és Orlai Petrich Soma alkotásain megjelenik a testi fenyítés, az erkölcs nemesítő moralitások és a tanmese. Éles ellenpontként a szemközti falon a militarizált, propaganda célokra használt gyereket, az úttörőt ábrázoló festmény látható. Mellette az úttörőségen túli kortárs alkotók: Födő Gábor egy iskolai pad lapjába karcolt rajza és Máriás István aka Horror Pista kockás lapra készített gyerekes rajzfilmfigurái.
Meglepő módon elég későn, 1900 körül kezdődik az új érzékenység a gyerekek iránt. Ekkor kerülnek a középpontba a kicsik és sajátos igényeik. A múlt század idilli tengerparton homokozó, szánkózó, szappanbuborékot fújó gyerekecskéi azóta a kortárs művészek szemében már bicikliző ufókká vadultak. A gödöllői művésztelep meseillusztrációi és Csók István Züzü ciklusa egy-egy különteremben kis zárványt alkotnak a tárlaton belül, akárcsak Stalter György, Horváth M. Judit és Erdélyi Mór szocio- és városfotói.
A szüleik elképzeléseit, vagy társadalmi és gazdasági státuszát reprezentáló dedek után a Kiszolgáltatottság témakörében
Például amikor Madarász Viktor híres alkotásán Zrínyi Ilonának gyerekeire tekintettel nem esik bántódása Munkács várának elfoglalásakor. Az asszony Rákóczi Julianna és Ferenc gyámságát átadja Lipót császárnak jövőjük érdekében, anyai érzelmein felülemelkedve.
A háborúk borzalmait bemutató képek előtt egy kisplasztikán ősmagyar vitéz tanítja a gyerekét nyilazni, mellettük az I. világháború után menekülő család - a szent család vallásos ábrázolásának modorában. Az egész szekció felett szinte lebeg iski Kocsis Tibornak a debreceni menekülttáborban készített portréja a tizenegy éves afgán kisfiúról, Ahmedről.
A kiállítás végére a rendszerváltozás utáni művészek nosztalgikus alkotásai kerültek. A korábbi propaganda festmény replikájaként visszaköszönnek az úttörők egy gyűrött, elmosódott archív fotószerű festményen.
A kiállításhoz Dániel András kortárs gyerekkönyv illusztrátor és író – a Kiscsibácsi és Kicsinéni című gyerekkönyv szerzője – rajzolt vendéglényeket. A két szörnyecske a kicsiknek segít kalandozni a tárlaton és játékos feladatokkal köti le őket, hogy a szülőknek alkalma legyen asszociálni és nosztalgiázni.
Történelem a képek mögött
A kiállítás katalógusában helyt kaptak a gazdag képanyag legfontosabb alkotásai és hozzájuk fűzött leírások, háttértörténetek az egyes szekciók szerint lebontva. A tárlat szándékoltan nem kultúrtörténeti vagy művészettörténeti alapokon szerveződött, aki viszont ezekre a vetületeire is kíváncsi, az megtalálja a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumának kiadványában. Emellett Révész Emese művészettörténész, kurátor két tanulmányban ad áttekintést a gyermekábrázolások történetéről a nemzetközi és a magyar képzőművészetben.
Kurátorok: Molnárné Aczél Emese, Révész Emese, Tészabó Júlia, Rum Attila
A kiállítás a Gyerek/kor/kép kiállítás a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumában tekinthető meg 2017. február 19-ig.
hírlevél
