Park Chan-wook neve a filmrajongóknak elsősorban a legendás Bosszú-trilógiája kapcsán lehet ismerős, amelyekben a klasszikus európai bosszúfelfogást próbálta újraértelmezni, hol melankolikusan, hol realisztikusan, hol pedig hipnotikusan. A legismertebb ezek közül kétségkívül a 2003-as Oldboy, ami feltehetően minden idők egyik legfelkavaróbb pszichológiai thrillere – nem mellesleg remekmű, Cannes-ban a zsűri nagydíját is elhódította. A rendező ezt követően sem szakadt el teljesen a műfajtól, A szobalány című, 2016-os mozija szintén nem volt egy könnyed teadélután naturalisztikus ábrázolásmódjával, az erotika árnyoldalának kíméletlen bemutatásával.
Nem így új filmjében, A titokzatos nőben, amely korábbi alkotásaihoz képest merőben új hangulatot próbál megragadni. Lássuk be, ez nem is gond:
az igazán nagy művészek időről időre megújulnak,
új jelenségek kerülnek a figyelmük központjába, így változnak kérdéseik, válaszaik és persze az eszközeik is. Ennek ékes példája Park idei filmje, amellyel Cannes-ban a legjobb rendezőnek járó díjat érdemelte ki. Ezúttal a szerelem útvesztőibe vezeti be a nézőt, de közel sem azért, hogy ott aztán szembesítse az annak mélyén rejtőző sötétséggel. Épp ellenkezőleg, azt mondja, ennek a labirintusnak nem az a célja, hogy kitaláljunk belőle, sőt még csak nem is az, hogy eljussunk a középpontjáig – a lényeg az eltévelyedés.
Jelenet A titokzatos nő című filmből (Fotó/Forrás: Mozinet)
A film főhőse Hea-hun (Park Hae-il) nyomozó, egy középkorú férfi, akinek házassága meglehetősen kiüresedett, ráadásul álmatlanság is gyötri. Mindemellett pedig meg kell oldania egy mélybe zuhant sziklamászó ügyét is. Az eset során megismeri az elhunyt özvegyét, Seo-rae-t (Tang Wei), akit kifejezetten vonzónak talál. A kihallgatások idején meglepve észleli, hogy nem képes kiverni a fejéből a nőt, holott környezete és ösztönei is azt súgják, jobban tenné, ha az eszére hallgatna.
Spoilerek nélkül elég is ennyit ismernünk a történetből, ezután csak azt tudom javasolni mindenkinek, hogy üljön be a moziba, és nézze meg Park Chan-wook művét, amely
egészen felemelő, gyönyörűszép film lett, és az év egyik legkiemelkedőbb alkotása.
A szerelemről (jó) filmet készíteni kifejezetten nehéz a témához tapadt megannyi giccs és közhely miatt. Ezt az akadályt azonban Park – és társforgatókönyvírója, Jeong Seo-Kyeong – egy rendkívül ügyes megoldással kerülte ki. A film ugyanis felveszi a dél-koreaiak által egyébként is mesteri módon művelt detektívfilmek formaiságát. Minden adott: rejtélyes özvegy, gyanús halálesetek, egy éleselméjű rendőr, intrikák és persze a nagy fordulat, ami az egész ügyet új megvilágításba helyezi. A titokzatos nőben tényleg az orrunk előtt zajlik egy tipikus nyomozós thriller, amiben a zsánert kedvelői mindent megkapnak, amire vágynak – vagyis mégsem egészen. Mindez ugyanis nem számít.
Jelenet A titokzatos nő című filmből (Fotó/Forrás: Mozinet)
Ahogy a cselekmény halad előre, úgy válik egyre nyilvánvalóbbá, hogy sem a készítők, sem Hea-hun, de még csak a néző sem kíváncsi igazán a halálesetre. Ennél egy sokkal nagyobb rejtély bontakozik ki előttünk:
a szerelem misztériuma, amelynek a nyomába sem érhet semmiféle megoldhatatlannak látszó ügy.
Mindezt Park vissza-visszatérő motívumokkal erősíti fel, amelyek éppen megfejthetetlenségükkel szolgálják a rendező koncepcióját. Hiába látjuk a hullámzó tenger képét Seo-rae ruháján, majd a lakása tapétáján, aztán a valóságban is, hiába jelenik meg nemcsak a városra leereszkedve, hanem egy popszámban is a köd, mindez csak azt az érzésünket erősíti fel, hogy nem értünk semmit – és hogy milyen jó nem érteni semmit! A rendező valósággal bombázza a tudattalanunkat ezekkel a roppant találó képekkel. Mert szerelmesnek lenni tényleg ilyen: mintha mindent beborító félhomályban egy hirtelen ár elsodorna minket, az idő és tér fogalmai pedig végleg megszűnnének.
Jelenet A titokzatos nő című filmből (Fotó/Forrás: Mozinet)
Lenyűgözőek a film narratív megoldásai is, amelyek ugyancsak ezt az érzést jelenítik meg. Hea-hun és Seo-rae például gyakran úgy folytatnak párbeszédet, hogy egymástól térben is távol vannak.
De ha két ember lelke összefonódik, nem számítanak az evilági törvényszerűségek.
Giccsesnek hangzik? Leírva valóban az. Park Chan-wook tolmácsolásában azonban egészen szívmelengető pillanatok ezek.
A titokzatos nő minden tekintetben egy különleges alkotás, amelyet leginkább Wong Kar-wai műveihez lehet hasonlítani. Évek óta nem készült ennyire szép film a szerelemről.
A titokzatos nő (Decision to Leave)
dél-koreai dráma, 139 perc
r.: Park Chan-wook
Premier: 2022. 12. 15.
Forgalmazó: Mozinet
Fejléckép: Jelenet A titokzatos nő című filmből (Fotó/Forrás: Mozinet)
hírlevél
