Február 13-án nyílt meg a madridi Twin Galériában Orr Máté Figyeld, ahogy elrepülök (Observe as I Fly Away) című kiállítása. A március 22-ig nyitva tartó tárlaton a közönség a festőművész tizenkét új munkáját láthatja, amelyekkel folytatni kívánja az elmúlt években megkezdett gondolatmenetét.
Veszélyes automatizmusok
Erre a folyamatosságra jó példa a tárlat címadó munkája, amelyen egy flamingót tengeri szörnyek támadnak meg: „Azt várhatnánk, hogy a flamingó megijed és bepánikol, de a hátraforduló mozdulata nyugalmat sugall.
Mérlegeli a szituációt és ha hihetünk a kép címének, mindjárt el is repül
– mutatott rá Orr Máté, aki abból az alapvetésből indult ki, hogy mindannyiunknak vannak automatikus reakciói bizonyos helyzetekre, amiket gyerekkorunkban sajátítunk el a környezetünk hatására. „Nekem például fiatal koromban sokkal fontosabb volt egy beszélgetésben, hogy az, amit mondok, jól hangozzon, mint az, hogy az információk, amiket átadok, pontosan legyenek. Sok munka volt felismerni ezt a szokásomat, és még több leépíteni” – mesélte, hozzátéve, izgalmas megfigyelni, hogy ezek a szokásaink és beidegződéseink hogyan segítik vagy nehezítik meg az életünket. Még ennél is fontosabbnak látja felismerni azt a pillanatot, amikor egy helyzetben nálunk van a döntés: a megszokott irányba menjünk-e, vagy pedig eltérjünk a megszokott sémáinktól. Tizenkét új festménye erre a helyzetre épít, a néző óhatatlanul kizökken a megszokásból, mert egy jól ismert narratívára számít, ami végül mégsem történik meg a képeken.
Orr Máté szerint ezek az automatizmusok ma sokkal nagyobb veszélyt jelentenek, mint a történelem korábbi szakaszaiban, és ennek okát egyebek közt a technológia rohamos fejlődésében látja. „Az utóbbi tizen-egynéhány év nagyon sok technológiai változást hozott, a telefonunkon folyamatosan ömlenek ránk a hírek és a rengeteg információ. Mivel szociális lények vagyunk, genetikusan kíváncsiak vagyunk a sztorikra, nem tudunk leállni. Viszont a hormon- és idegrendszerünk nem sokat változott az elmúlt százezer évben, és egyszerűen biológiailag nem vagyunk felkészülve rá, hogy ennyi információ és stressz átmenjen rajtunk. Ebből a két dologból következik, hogy túlfogyasztjuk az információkat, és túlpánikoljuk a napjainkat, ha nem vigyázunk. A történelem nagy részében kevesebb hírt kaptunk, mint amennyit szerettünk volna, de a testünk erre van felkészülve” – fejtette ki.
A művész összetéveszthetetlen, különleges alkotásain gyakran olyan jeleneteket ábrázol, ahol a szereplőket eleve elrendelt szerepekkel azonosítjuk: ha például egy tigris és egy antilop együtt szerepel, a klasszikus ragadozó-préda rendszerben fogjuk értelmezni őket, ahol a tigris a domináns fél, akinek az antilop ki van szolgáltatva.
Ám ezeken a festményeken az áldozatok mindig visszatámadnak,
vagy a példában szereplő konkrét kép esetében az antilop a szorult helyzetet kihasználja arra, hogy a tigris melléből táplálja magát. Van ebben valamiféle játékosság is: „Szerintem ezek a képek arra emlékeztethetnek, hogy mindig érdemes egy szituációt vizsgálódva megfigyelni, és elkerülni azt, hogy olyan automatikus reakciókat adjunk, amik nem szolgálnak minket. A játékosság szerintem úgy is megnyilvánulhat, hogyha nem vesszük komolyan, amit mondanak, hanem hátralépünk, és megnézzük, nekünk mi tűnik igaznak a szituációból” – mondta Orr Máté.
Kísérlet, intuíció és újratervezés
A Twin Galériában látható valamennyi festmény az elmúlt egy évben készült, ez az időszak a művész elmondása szerint tele volt kísérletezéssel. „A vizuális nyelv, amit használok, továbbra is a realisztikusan megfestett és emblematikus elemek feszültségére épül, de egyre több airbrush-sal fújt felület jelenik meg a képeken: ezen a kiállításon az összes munkámon vannak ilyen részletek” – árulta el. A művészt évek óta foglalkoztatja ez a technika, részint azért, mert puhaságával oldani tudja a szigorú élű, geometrikus foltok keménységét, amivel játékosabbá válnak a képek. Részint pedig azért, mert mindig is érdekelték azok a technikák, amelyek olyan hatást keltenek, mintha nem kézzel készítették volna őket. „Az a ködszerű puhaság, amit airbrush-sal el lehet érni, szinte utánozhatatlan bármilyen egyéb technikával.
A festészetről tudjuk, hogy manuális folyamat, ezért szerintem mindig izgalmasak azok a művek, ahol nem egyértelmű teljesen, hogyan hozta létre őket a művész
– fogalmazott.
Arra a kérdésre, jelenleg min dolgozik, illetve továbbra is kísérletezik-e, elárulta, az ősszel Zürichben terveznek bemutatni egy új anyagot, ennek a tervein már elkezdett dolgozni. „A folyamat általában úgy indul, hogy sok képötletből kiválasztok olyan jeleneteket, amikről úgy érzem, képesek egymást kiegészíteni, támogatni tudják egymást. Ezen a ponton a válogatás inkább intuitív, mintsem tudatos. A munkamódszeremre jellemző, hogy a tervezés és a festés hónapjai közben a saját magam számára is tisztázom a központi témát, és ez alapján alakítom ki az egyes festmények terveit. Ez persze komplex folyamat, és sok újratervezéssel jár, egyes ötleteket elvetek, másokat átalakítok. Tehát a tudatosság és a tervezettség mellett az egész folyamatnak van egy rugalmassága vagy fluiditása. Ez teszi lehetővé, hogy a munkák nekem személyesen is relevánsak legyenek.”
Most készülő munkái szintén továbbviszik az előző év tematikáját, és azt járják körül, hogy a szokásaink, beidegződéseink, automatizmusaink milyen viszonyban állnak azzal, amit a jelenben racionálisan jónak látunk. Orr véleménye szerint ugyanis a kortárs pszichológia és antropológia segítségével ezekre a jelenségekre olyan perspektívából tekinthetünk rá, ami teljesen új az emberiség történetében. „Bár a tudományok segítenek megérteni ezeknek a folyamatoknak a működését,
a művészetek, film, irodalom és képzőművészet segíthetnek abban, hogy ne csak megértsünk, de meg is tapasztaljunk olyan szempontokat, amikhez nem vagyunk hozzászokva
– tette hozzá.
Határok nélkül
Orr Mátét korábban a Várfok Galéria képviselte, jelenleg azonban szabadúszóként dolgozik, szabadon mozog a világban, mint fogalmazott. „Most, a madridi megnyitón nagyon meghatódtam rajta, hogy sokan kifejezetten azért utaztak oda Budapestről és a világ különböző városaiból, hogy az új munkákat lássák. Hálás vagyok a támogatásért, amit az itthoni gyűjtőktől kapok, nagyon fontos nekem.
Ugyanakkor a témák, amikkel foglalkozom, univerzálisak, és az ország határain túl is relevánsak.
Azt gondolom, ennek köszönhető, hogy 2025-re több országba is meghívást kaptam különböző kiállításokra” – mondta a művész, akinek munkái a madridi tárlat mellett a londoni JD Malat Galériában is láthatók. Áprilisban pedig a Brisbane-hez közeli 19Karen Galériában szerepel majd két festménye egy csoportos kiállításon.
Tapasztalata szerint a nemzetközi művészi élet nyitott a kollaborációra, a kísérletezésre, és örül, hogy lehetősége nyílik a munkáit ilyen sok helyen bemutatni. „Igaz, hogy a festészet sok médiumhoz képest jól reprodukálható fotón, de azért egy festmény élőben tudja kifejteni a hatását. Azt gondolom, a világ jobb és játékosabb hely lehet, ha kollaborációk révén minél több gondolatot meg tudunk osztani egymással, és ezeket hajlandóak vagyunk megvizsgálni” – mondta Orr Máté.
Fejléckép: Orr Máté (Fotó/Forrás: Régner Viktória)


hírlevél









