Az itthon Hupikék törpikéknek keresztelt, három alma magas, kék lényecskék kalandjai hatvan évvel ezelőtt "látták meg a napvilágot" egy képregény hasábjain. 1958 őszén tűntek fel egy belga képregénymagazinban Johan és Pirlouit (magyarul Janó és Bibice) középkori mesehősök partnereiként, eredetileg Schtroumpf néven. Az első önálló történet 1959-ben látott napvilágot. Eredetileg 99-en éltek a híres gombaházakban Aprajafalván, az évek folyamán azonban újabb tagokkal bővült a falu.
A közkeletű véleménnyel szemben a törpök magasságának meghatározása tulajdonképpen egy félreértés, vagy még inkább félrefordítás eredménye. A sorozat fordításakor egy, a gyerekek magasságára utaló kedveskedő francia szólást szó szerint ültettek át angolra. A színük is egy nüanszon múlott: Janine "Nine" Culliford, Peyó felesége és színezője javasolta, hogy a törpök kékek legyenek.
Az égszínkék törpék sorsa állítólag csupán 15 percen múlott. Az éppen állást kereső Culliford két lehetséges ajánlatot karikázott be az újságban: az egyikben fogorvosi asszisztenst, a másikban illusztrátort kerestek. A fiatalember az előbbi mellett döntött, ám 15 perccel lekéste a találkozót, így maradt az illusztrátori munka. A képregényművészet fellegvárának számító Belgiumban azonban nem volt könnyű dolga a hamarosan Peyo néven rajzoló Culliford-nak. A hírnév végül a Le Journal de Spirou című lapnál talált rá, Janó és Bibice megalkotásával.
Noha a szerző eredetileg csak mellékszerepet szánt a törpéknek, az olvasói rajongás gyorsan a nemzetközi hírnévig repítette őket, immár "Smurfs" néven. Rövidesen nem csupán főszereplő képregényhősök lettek, hanem rajzfilmeken, slágerekben, játékfigurák képében, videojátékokon is megjelentek. Már 1965-ben animációs film készült belőlük.
Peyo 1992-ben elhunyt, így a törpök filmjei fia, Thierry Culliford felügyelete alatt készülnek. A több mint 35 különálló kalandjukat tartalmazó albumjaikat 70 országban több mint 50 millió példányban adták el. A figurák történetét legalább harminc nyelven forgalmazzák világszerte. A történetekből készült rajzfilmsorozat epizódjainak száma meghaladja a 300 epizódot.
A mese hatvanadik születésnapja alkalmából a brüsszeli expó területén rendezett, júniustól látogatható kiállításra a belga főváros általános iskoláinak tanulói kék jelmezekbe öltözve köszöntötték a mesefigurák megálmodójának, Pierre Culliford-nak, alias Peyónak a helyszínre érkező lányát kedden. Véronique Culliford elmondta, a Hupikék törpikék egyszerre váltak családi kedvencekké és belga örökséggé. A kék törpék generációkon át segítették a pozitív értékek és üzenetek továbbadását és megmaradását.
Az igazi világsikert a Hanna-Barbera produkció színre lépése hozta meg 1981-ben, azóta a törpikék mintegy ötven nyelven hódítanak. Ez az utóbbi sorozat nemcsak a természet szeretetére, a barátság és összefogás fontosságára tanította meg a gyerekeket, hanem szinte észrevétlenül becsempészte az életükbe a klasszikus zenét. A sorozatnak két saját főcímzenéje is volt - hogy a kilencvenes években megjelenő törpösített slágereket ne is említsük - a háttér- és aláfestőzenéket azonban a zeneirodalom klasszikusaitól kölcsönözték. Így hallható Johann Sebastian Bach, Ludwig van Beethoven, Hector Berlioz, Claude Debussy, Edward Elgar, Edvard Grieg, Kodály Zoltán, Liszt Ferenc, Mozart, Wagner, Richard Strauss, Franz Schubert, és egy egészen jelentős orosz szekció: Prokofjev, Muszorgszkij, Rimszkij-Korszakov, vagy Csajkovszkij. (A - feltételezhetően - teljes lista itt.)
Nézzünk az öt legemlékezetesebb példát a komolyzene és a törpök találkozására:
1. Edvard Hagerup Grieg: Peer Gynt – Reggeli hangulat és A hegyi király csarnokában
A norvég zeneszerző maga is a reggelhez kapcsolta a dallamot, de talán nem az ébredező Aprajafalvára gondolt, pedig a gombaházak képe ilyenkor önkéntelenül bevillan egy pillanatra. A sorozat egyik legismertebb zenei részlete.
2. Igor Sztravinszkij: Petruska - Orosz tánc
Maradva a reggeli tematikánál ez is egy szokásos epizódkezdő dallam volt. A dolgos hétköznapok zenéje. Sztravinszkij balettjeit valaki nagyon kedvelte az amerikai filmstúdió zenei részlegén, hiszen a Petruska mellett a Tavaszi áldozat és a Tűzmadár részletei is felbukkantak a sorozatban.
3. Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij: Egy kiállítás képei - A gnóm
Éjszakai erdő, titokzatos veszély - éles helyzetekben remekül használható motívumnak bizonyult ez a programzene, akárcsak az orosz zeneszerző szimfonikus költeménye, az Éj a kopár hegyen, amely hasonlóan félelmetes körülményeket illusztrált.
4. Ludwig van Beethoven: Holdfény-szonáta, III. tétel / Pathétique-szonáta, I. tétel
Menekülés minden mennyiségben. Hosszú, akár egy utazást felölelő szekvenciákban iszkolnak a törpök, mi pedig izgulunk, hogy utoléri-e őket a griff, vagy elnyeli-e őket a tenger.
5. Franz Schubert: VIII. (h-moll, Befejezetlen) szimfónia
Ez Hókuszpók témája. A kopasz varázsló gonoszkodásainak felvezetéseként emellett néha Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov Seherezádéjának kezdő taktusai is felhangzanak.
Nektek milyen zenék derengenek fel a sorozattal kapcsolatban?
Aki részletesebb elemzésre kíváncsi, ide kattintva meghallgathatja Bóka Gábor operakritikus és Csepelyi Adrienn beszélgetését a témáról.