Jonathan Romney a Screen Daily kritikusa az emberiség kusza ösvényeiről szóló egyetemes drámának nevezi Fliegauf filmjét, ahol a szemünk előtt pereg az egész emberi élet, de úgy latja, sötétre sikerült a folytatás a húsz évvel ezelőttihez kepést, és nem feltétlenül kellemes találkozni vele. „Fliegauf a klausztrofób pszichodráma stílust ezúttal ismert színészekre bízza, ám az ebből fakadó dráma jeges, könyörtelen és klausztrofób, még a végén felcsillanó remény ellenére is.
A rendező által brutális pszichológiai szigorral megírt jelenetek éles bepillantást engednek abba, ahogyan az emberek egymást lelkileg gyilkolják, ahogy a düh és sértettség vezéreli őket a mindennapokban.”
És zárójelben megjegyzi, hogy azért a művészmozik légkörén edződött közönség szeretni fogja az új Rengeteget is.
Rengeteg - Mindenhol látlak (Fotó/Forrás: Films Boutique)
A legkonfrontatívabb jelenetnek az elsőt tartja, amelyben egy tizenéves lány (Kizlinger Lilla) iskolai prezentációt gyakorol egy vele szemben ülő idősebb férfival (Végh Zsolt) – akiről kiderül, hogy az apja – és a bemutató egy neki címzett vádemelés az anyja halála miatt. A legelszabadultabbnak pedig azt, ahol egy nő (Balla Eszter) serdülő fiát (a rendező saját fia, Fliegauf János játssza) szekírozza, és ítéli szobafogságra az általa kedvelt szerepjátékok miatt. „Ez az első jelenet, ahol a néző könnyedén fellélegzhet” – írja.
Dicséri Gyuricza Mátyás és Nyoszoli Ákos operatőri munkáját is. „A film képi világa visszhangozza az eredeti Rengeteget, a hosszú közelik előnyben részesítésével, az éjszakai külsők pedig megalapozzák a jeleneteket, de okosan összezavarnak bennünket az idővel kapcsolatban is.”
A Variety-ben Guy Lodge foglalkozott a filmmel, és az eredménnyel nem volt olyan elégedett, mint a Rengeteg 2003-as elődjével. „A magyar szerző Fliegauf Bence 2003-ban debütált Rengeteg című kisköltségvetésű drámájával, amely a válság különböző stádiumaiban mutatja be a kapcsolatokat. Miniatűrgyűjteményként érdekes dolgokat ígért akkor Fliegauf, aki aztán nagyobb vásznat kapott és ígéretes kezdését nagyrészt olyan ambiciózus, szokatlan művek tették teljessé, mint A Womb, a Csak a szél és a Liliomösvény. Visszatérve a Rengeteg formális és tematikus terepéhez, egy önálló, spirituális folytatásként a rendező egy furcsa lépést tett hátra.
A Rengeteg – Mindenhol látlak egy újabb klausztrofób kollázs az emberi diszfunkcióról, amely a bánat, a bántalmazás és a megtorlás témái között ugrál – nem haladja meg elődjét vitális sokkjának hiányában az új.”
Lodge is a fent említett két jelenetet tartja a legerősebbnek és megemlíti, hogy azok a szegmensek sokkal átütőbbek, ahol a szülő-gyermek konfliktus van előtérben. A párok közti szócsaták meglátása szerint csak a filmet nyújtják túlságosan hosszúra.
Rengeteg - Mindenhol látlak (Fotó/Forrás: Films Boutique)
Martin Gobbin a critic.de-n is az előző Rengeteggel veti össze az újat. Írását azzal indítja, hogy bár a filmben az emberek nem viselnek maszkot, mégis olyan, mintha világjárvány lenne, hiszen a történetek a négy fal közt játszódnak, kizárja a külvilágot és az azzal való érintkezést. Ő is azt kifogásolja, hogy mint sok másik, epizódokból álló film esetében, az egyes elbeszélések ereje és hatásfoka ingadozó. „A két legerősebb valószínűleg nem véletlenül van az elején, utána néhány dolog kissé mesterségesnek tűnik. A harmadik és negyedik rész meglehetősen keményen provokál, narratív sokkhatásokkal, de mégis mintha szándékosan alábecsülné őket. Az ötödik rész pedig komikus jellegével kissé ellentmond a film többi részének. Fliegauf ellenáll a kísértésnek, hogy az epizódokat potpourrivá keverje.
Az egész mű azonban azt a benyomást kelti, hogy Fliegauf sok mindent el akar mesélni, de kevés mondanivalója van.”
Gobbin a film képi világát a home-videók esztétikájával hozza párhuzamba. „A film home-videó esztétikát imitál, amely amatőr jellegével aláhúzza azt a tényt, hogy mi nézőként szemtanúi lehetünk interperszonális kapcsolatok meghitt pillanatainak, amelyek egyébként zárt ajtók mögött játszódnak. Tehát ebben a filmben is vannak maszkok: lehullók.”
A héten egy másik magyar filmet, a Természetes fényt is bemutatták a Berlinalén, ennek sajtóvisszhangjáról itt írtunk.
Kapcsolódó
Bemutatták a Természetes fényt a Berlinalén – A sajtóvisszhangokból válogattunk
Kedden, a Berlinale második napján mutatták be Nagy Dénes Természetes fény című nagyjátékfilmjét. A magyar alkotást méltató külföldi kritikákból válogattunk.
hírlevél
