Költészet és kegyetlenség – 15 sor film

Mi történne, ha összetalálkozna Terrence Malick fennkölt és Cormac McCarthy kilátástalan világa? Minden bizonnyal valami olyasmi, mint Az álmok vágányán című film. Clint Bentley négy Oscarra jelölt rendezése rejtett gyöngyszem a Netflix bizonyos szemmel nézve igencsak silány kínálatában: elmélyült, költői dráma ember és természet harcáról, az amerikai álomról, halálról és életről.

A film Robert Grainier életét követi nyomon, aki afféle szótlan, magányos farkas. Gyerekként örökbe fogadták, és „sohasem kötötték az orrára”, mi történt biológiai szüleivel. A férfi favágóként dolgozik, a film elején egy csapat tagjaként vasútvonalat épít az erdőben – a munka azonban nem csupán kimerítő és veszélyes, de Robert közelről megismerheti az emberi gonoszságot is. Élete fordulatot vesz, amikor megismerkedik Gladysszel: a két fiatal egymásba szeret, és hamarosan gyermekük születik, akivel életük idilli volna a várostól távoli faházukban, ám a férfit munkája újra és újra elszakítja családjától, míg egy nap végül túl későn érkezik haza.

Jelenet Az álmok vágányán című filmből (Fotó/Forrás: Netflix)

A rendező tulajdonképpen egy 20. századi amerikai sorsot vázol fel, amely nem igazán különös, ám az, ahogy elmeséli, mindenképpen az. Filmnyelve költői, Robert Grainier élete szabadon, az időben olykor ugrálva áramlik előttünk: egy-egy látvány távoli emlékeket hív elő, a természet az ő vágyait visszhangozza, álmaiban pedig félelmei öltenek testet. Adolpho Veloso operatőr munkájának köszönhetően ezek a kivetülő belső tájak érzékien jelennek meg,

Bár a film valóban emelkedett, akár egy Terrence Malick-mű, ugyanakkor a cselekmény mégis eszünkbe juttathatja Cormac McCarthy depressziós realizmusát – a gyönyörű zenékkel (Bryce Dessner) kísért, idilli, szemlélődő képsorokat rendre szétzúzza a hirtelen lesújtó halál, amely olykor erőszakos és értelmetlen, máskor véletlenszerű, de valahogy mindig: természetes.

Jelenet Az álmok vágányán című filmből (Fotó/Forrás: Netflix)

Dacára annak, hogy a film Robert Grenier lelki utazását mutatja be, Az álmok vágányán valahol mégis ember és természet kapcsolatáról szól. Az erdőn keresztülrobogó gőzmozdony képe, a régi, Faulkner regényvilágát is idéző amerikai metafora a társadalom fejlődéséről ezt egyértelművé teszi már az elején. Ahogy az egyik karakter megfogalmazza: a fák a barátaink, egészen addig, amíg békén hagyjuk őket. De amint belevágjuk a fejszénket, háborúban állunk velük.

Bentley filmje azt a nehéz ellentmondást stilizálja szép, emberi történetté, hogy annak a világnak, amely megannyi gyönyörűséget és boldogságot kínál, a halál szerves része. Nem számít, hogy fejszével, dinamittal, láncfűrésszel esünk-e neki, hogy síneket építünk, faházakat, felhőkarcolókat vagy űrhajót – nem nyerhetünk. Meg kell tanulnunk együtt élni a veszteségeinkkel.

Fejléckép: Jelenet Az álmok vágányán című filmből (Forrás: Netflix)