Ebben a filmben megállás nélkül beszélnek. Sőt, filozofálnak, hiszen franciák. Látszólag olyan hétköznapi dolgokról, amelyek mára társadalmi kérdésekké váltak, például a digitalizáció hatásáról, az algoritmusok uralmáról, a generációk megküzdési mintáiról, az írott (és kimondott) szó erejéről, az irodalom és a könyvkiadás problémáiról, az újságírás jövőjéről, etikai kérdésekről, a házasság szerepéről. Feszítő egzisztencialista témákról, amelyek meghatározzák a mindennapi életünket – akár tudomást veszünk róluk, akár nem.
Olivier Assayas bátor filmet rendezett. Kifejezetten középosztálybeli, értelmiségi, már-már elitista közegben játszódik (ez is radikális döntés manapság), ráadásul többnyire középkorú szereplőket mutat, a francia színjátszás nagyszerű alakjait.
Könyvkiadó, színész, író, politikai tanácsadó, digitális szakértő, pénzpiaci befektető hétköznapi életébe, vitáiba, tépelődéseibe pillanthatunk be. A film sztárja Juliette Binoche (nem először dolgoznak együtt), őt is következetesen smink nélkül mutatja a kamera, férfiak, nők, egyformán a legtermészetesebbnek tűnő fényben, hajjal, öltözetben jelennek meg, mintha kollégáink, barátaink lennének. A színészi játék mellett a látvány is a letisztult mondanivaló szolgálatába áll, Yorick Le Saux operatőr kitartott, nyugodt képekkel, egyszerű kameraállásokkal fogalmaz.
Minden mindennel összefügg ebben a történetben is, központi alakjai közül kiemelkedik az író, Leonard, akit Vincent Macaigne alakít, kiválóan. Az ő viszontagságos (?) életét ismerjük meg, barátai és az irodalom tükrében. Alkotói válság, magánéleti válság és a könyvkiadás válsága találkozik a karakterében, de az összes többi szereplő is nehéz életszakaszban jár: munkahelyi krízis, kapuzárási pánik, zűrzavaros magánélet nyomasztja őket. Szabad-e megírni a valós életet? És ha igen, akkor hogyan? Teszi fel a kérdést a rendező, de azt is kérdezhetnénk, hogy szabad-e megfilmesíteni a valós életet?
Én az implicitben hiszek"
- hangzik el egy fontos dramaturgiai pillanatban, a válasz tehát ott rejlik Olivier Assayas filmjében.
Az alkotás a közelmúlt magyar filmjei közül talán Hajdú Szabolcs szintén zseniális filmjét, az Ernelláék Farkaséknál hangulatát idézi meg, de francia, jóléti változatban. A gyanútlan néző pedig, ha nem ért franciául, jobb ha felkészül arra, hogy folyamatosan olvasnia kell a feliratozott szöveget.
A rendező megdolgoztatja a nézőt, a fáradozás viszont megéri,
mert amellett, hogy hűtlen párok „kettős életet élnek” és nagyszerűen komédiáznak a vásznon, komoly filozófiai tételek is megválaszolásra kerülnek. Például az, a filmben többször is elhangzó tétel (szabad idézetben), hogy
mindennek meg kell változnia ahhoz, hogy minden a régiben maradhasson…
A többszörösen díjnyertes Oliver Assayas, egyébként magyar származású francia filmrendező, vérbeli szerzői filmes, bármilyen műfajban is alkot. Maga jegyzi forgatókönyveit, a Kettős életekben is biztos kézzel, kifinomult ízléssel szórakoztat. Ezúttal igazi európai rétegfilmet készített.
Kettős életek
Szereplők: Juliette Binoche, Guillaume Canet, Vincent Macaigne, Christa Théret, Nora Hamzawi, Pascal Greggory, Laurent Poitrenaux, Sigrid Bouaziz
Írta és rendezte: Olivier Assayas
Producer: Charles Gillibert
Fényképezte: Yorick Le Saux
Vágó: Simon Jacquet
Országos bemutató: 2019. augusztus 1.
Forgalmazó: Vertigo Média
Fejléckép: Juliette Binoche és Guillaume Canet a Kettős életek c. filmben (Fotó: Vertigo Média)