Nézegetjük őket távolról, ahonnan összeáll a kompozíció, de közel is kell mennünk hozzájuk, hogy lássuk, mi hozza mozgásba a látványt. Mi vibrál a dolgok mélyén? Nagyjából ekkor hagyja el szánkat az első "aha": a mélyben lüktető, spirálok végtelen szövetéből álló sejt-rendszer megpillantásakor. Ősi idők, motívumok, szimbólumok, terek épülnek ebből az alap-anyagból, nyílnak egybe a mával - s mindazzal, amit mi tudunk a világról.