Vizuál

Koncept és grízes tészta

2012.04.30. 09:00
Ajánlom
Április 21-én a PortfolioPoints részeként a Sirályban nyíltak meg Kovai Fruzsina nem-helyei - nem a szokványos bor és pogácsa, hanem műanyagtányéros "vegyes gyümölcs ízű lekváros" grízes tészta, teremőrnek (vagyis peremőrnek) beöltözött koncept-művésznők és Kis Róka Csaba fikciós életrajzi költeménye mellett - az átváltozott Gregor Samsa elképzelt öltönyét is bemutató kiállítást még május 5-ig lehet látni.

Kovai Anna Fruzsina kiállítása kísérlet egy (nem)hely létrehozására. A belső falon lévő grafikák párbeszédbe kívánnak lépni a kiállítás alapjául szolgáló vers világával ("Nem-helyek peremén / Sétál egy perem-én / (távolban perem-te) / Ne lépj a peremre! / - Üvölt a peremőr / Énvelem, miközben / Önmagát helyteleníti."), aminek hatására a helyek fokozatosan (nem-)helyekké válnak. Azonban, minthogy a képeken megjelenített helyek állóképek, (nem-)hellyé válásuk folyamata megreked, s ezáltal oázisként szolgálhatnak a versből menekülő egyénnek. Az installációk pedig e (nem-)hellyé változó helyek (nem-)megjelenéseinek többféle módját mutatják be. A kiállítás kurátora Gottfried Juli, a performansz résztvevője és a kiállítás aktív segítője Vári Kovács Ágnes.

"Valamelyik anyag csak egy nem-helyen képzelhető el, a kiállítás terében egy peremvonallal elválasztott nem-helyen van kitéve. Ilyen a Kafka project, ami a tágabban értelmezett koncepcióba fér bele, vagy a Hosszú hétvége a Nem-helyeken című szobor is. Ezek a kiállítási tárgyak, a grafikák és az installációk egy olyan részét alkották az emberek által befogadott térnek, ami használaton kívül helyeződött - így a hely az alapfunkciójától lett megfosztva és ezáltal vált nem-hellyé." (Kovai Fruzsi)

Kis Róka Csaba a megnyitón elhangzott fikciós életrajzi költeménye:

1839. január 19-én Aix-en-Provence-ban megszületik Kovai Anna Fruzsina. Apja az 1700-as években Franciaországba vándorolt Torinói eredetű kereskedő családból származott, ő maga 1825-ben telepedett le Aixben, s kalapkészítő műhelyt nyitott.
1839. február 22-én Fruzsinát megkeresztelik a Sainte-Madeleine templomban.
1841: Megszületik húga, Marie.
1844. január 29-én apja feleségül veszi gyermekei anyját, egy székesztergályos lányát, aki a gyárában dolgozik.
1844-49: Fruzsina elemi iskolai tanulmányait folytatja.
1848: Apja megvásárol egy csődbe jutott bankot, és társával maga is alapít egyet, a család ettől kezdve meglehetős jólétben él.
1852: Fruzsina a Bourbon kollégium bentlakó növendéke, ahol komoly humán és vallásos nevelésben részesül. Testvéri barátságot köt két diáktársával,
Vári-Kovács Ágnessel és Jean-Michel Basquiattal.
1856: Kis Róka tanítványa az École de Corvinban, elmélyül a pszichoszomatikus  akadémizmus altesti irányzatában.
1858: Elnyeri a második díjat az École-ban. Zenét tanul, egy tűzoltózenekarban játszik, ahol Vári-Kovács a bőrgitáros. Gyakran tesz sétákat Aix környékén Vári-Kovács és Basquiat társaságában. Vári-Kovács Párizsba költözik, a két barát intenzív agycserét folytat. Humán érettségi vizsgát tesz elégséges minősítéssel. Apja óhajának engedve beiratkozik a szabadbölcsész karra, de már ekkoriban elhatározza, hogy egészen a festészetnek szenteli magát.

1859: Apja üzlete virágzik: az aix-i nagypolgárok szokásához híven ingatlant vásárolt várostól két kilométerre, melyet XVI. Lajos egy udvari embere építtetett. Fruzsina itt tölti a nyarat, s egy kis műtermet is berendez magának.
1860: Anyjától és húgától felbátorítva szembeszáll apjával, aki ellenzi művészi szándékait. Érdeklődését a novi sadi Bada Dada festészete és az aix-i múzeum nukleáris hiperrealista művei keltik fel.
1861: Legyőzi apja ellenállását s eléri, hogy Párizsba utazhasson. Apja és Marie húga elkísérik, de aztán csak öt hónapig, áprilistól szeptemberig marad a fővárosban. A Svájci Akadémiára jár, megismerkedik Guillaminnel, aki bemutetja neki Pissarrót. Sokszor és hosszan időzik a Louvre-ban. Elmegy az 1861-es szalonra, és az akkor már vitatott tradicionális festők, keltik fel figyelmét. Ám amikor összehasonlítja ezeket a régi mesterekkel, súlyos aggodalmak lesznek rajta úrrá, saját munkájában elbizonytalanodik, barátait, még Vári-Kovácsot is elhanyagolja. Végül a Képzőművészeti Főiskolán is elutasítják. Első sikertelen párizsi próbálkozása után szeptemberben visszatér Aixbe, elfogadja az állást apja bankjában, s újra beiratkozik a rajztanfolyamra.
1862: A bankban végzett munka megalázza, nem érzi sajátjának (egy szomorúan ironikus disztichont is ír róla: „Kovai a bankár reszketve látja már:/ a számolópult mögött a jövő festője áll"). Novemberben visszautazik Párizsba, ahol ezúttal másfél évet tölt. Ismét a Svájci Akadémiára jár.
1863: A híres visszautasítottak szalonjának éve. Vári-Kováccsal együtt mennek megnézni. Manet-t csodálja, de még nagyobb hatással van rá Courbet és Delacroix.
1864: Most sincs megelégedve a párizsi élettel, ezért júliusban visszatér Aixbe. Ettől kezdve, mint egész élete során felváltva tartózkodik Dél- és Észak-Franciaországban.

1865: Vári-Kovács kiadja Jean-Claude van Damme vallomásait. Kovainak ajánlja a művet.
1866: Az év elején Kovait Provence-ban találjuk, a júliust Vári-Kovács és más művészek társaságában tölti (Vári-Kovács később A mű lapjain felidézi ezeket a találkozásokat). Műveit a Szalon állandóan visszautasítja. Ebből az esztendőből való híres levele a szépművészeti főintendánshoz, melyben egyebek közt ezt írja: „Nem fogadhatom el azoknak a festőtársaimnak a törvénytelen ítéletét, akiket nem én hatalmaztam föl arra, hogy értékeljenek engem."
1867: Januárban visszatér Párizsba, a nyarat Aixben tölti, de októberben ismét Párizsba megy.
1868: Szinte az egész év folyamán Aixben tartózkodik.
1869: Megismerkedik későbbi férjével (talán modellje), s apja tudta nélkül együtt él vele.
1870: A háború alatt Aixben majd hat hónapig Marseille-ben él, távol a barátoktól.
1871: A háború után Párizsban telepszik le, abban a házban ahol barátja, Vári-Kovács lakik.
1872. január 4-én megszületik fia, Paul. Tavasszal a férjével és a gyermekkel Budára költözik. Festő barátaival a BKV járatain festenek.
1873: Számos tájképet fest Budán és Pesten.
1874: Párizsban él és részt vesz az impresszionisták első, Nadar-nál rendezett kiállításán, botrányt és gúnyos ítéleteket kapva. A Szalon elutasítja a műveit.

1875: Találkozik Kokóval, aki barátja és gyűjtője lesz. Párizsban lakik, ahonnan rendszeresen délre utazik.
1875: A nyarat Estaque-ban tölti. Az 1874-es kudarc után nem vesz részt az impresszionisták második kiállításán.
1877: Ismét Budán és Pesten dolgozik, s beleegyezik abba, hogy az impresszionisták harmadik kiállításán bemutassák tizenhat vásznát. Műveit azonban
sem a közönség, sem a kritikusok nem értik meg. Festő barátaitól is elszigetelődik. Párizsban él.

1878: Egész évben Estaque-ban fest. Időről időre Aixbe megy. Súlyos nézeteltérései vannak apjával, aki miután tudomást szerez a kis Paulról, csökkenti
anyagi támogatását.
1880: Februártól a következő év májusáig Párizsban tartózkodik. Felújítja barátságát Kokóval, s Impresszionista barátaival is találkozik. Megismerkedik
Jeff Koonssal és a naturizmus új híveivel. Nyáron Médanban találjuk Vári-Kovács társaságában.
1881: Visszatér Budára, az esztendő vége felé  rövid időt Pesten tölt.
1882: Kovait, aki sosem mulasztotta el beküldeni műveit a szalonra, ahol rendszeresen elutasították, most elfogadják.
1883: Néhány hétig a la Roche-Guyonban dolgozik Renoirral. Marseille-ben találkozik Botticellivel, s egy ideig együtt utazgatnak Budán. Kirándulásaik kedvenc úti célja, mint számos mű tanúsítja, a metró területe.
1885: Tavasszal rövid, de heves érzelmi kaland gyötri meg, mely nagy keserűséget okoz neki. E korszak ritka dokumentumai közé tartozik néhány Vári-Kovácsnak írott levele. Ismét La Roche-Guyonban, majd Gödöllőn fest. Július végén felkeresi Vári-Kovácsot Medinában.
1886: Vári-Kovács kiadja A mű című apokaliptikus textilregényét. A főszereplő egy festő, akinek alakjában Manet és Kovai pontról pontra felismerhető, az író azonban elvetélt zsenit, önmagát megvalósítani képtelen művészt csinált szereplőjéből, aki végül hentesnek áll. Kovai ebből Vári-Kovács engesztelhetetlen ítéletét olvassa ki festészete fölött. A nehezteléstől és sértődéstől mentes, de igen rövid és hűvös hangulatú levél, melyet a festő április 4-én küld Vári-Kovácsna, hosszú ideig az utolsó érintkezés a két barát között. Mindazonáltal szorgosan tanulmányozni kezdi a hurka készítés módszertanát.

1887: Az év nagy részét Pesten tölti mindvégig termékeny munkával, Részt vesz a Húszak Csoportjának kiállításán.
1888: Visszatér Párizsba, és különböző falusi kocsmákat fest ki belülről. Ekkor találkozik Van Gogh-al és Gauguinnel, akiknek festészete azonban nem nyeri el tetszését.
1889: A Párizsi Világkiállításon kiállít. Szinte megszakítás nélkül Pesten él, Renoir vendégeskedik nála.
1891: A pesti tartózkodást egy jura kori svájci kirándulással szakítja meg. Rövid időre Párizsba megy, majd visszatér Pestre.
1892: Gyöngyösre megy, hogy látogatást tegyen Monet-nál. Indulatossága oktalan összetűzésekhez vezet Monet-val, aki a Kovaitól vásárolt festményt bedobja kerti kistavába.
1895: Kovai első nagy egyéni kiállításának az éve. A művész körülbelül 15.000 tusrajzot küldött be, többet annál, mint amennyit ki lehet állítani. A közönség és a kritikusok újfent értetlenül reagáltak, az avantgárd művészek és régi harcostársai azonban mesterüknek ismerték el Kovait. Januártól júniusig Párizsban, az év fennmaradó részében Pesten tartózkodik.
1896: Vichybe megy fürdőzni. Ismét találkozik Vári-Kováccsal.
1897: Kibérel egy fészert a Pest melletti Bibémus kőfejtőben, hogy ott fessen.
1898: Egész évben Pesten él, ősszel Párizsba utazik.
1899: Három átlátszó képet küld a Függetlenek Szalonjára. Kovai ezentúl Pest központjában lakik. Fia és férje Párizsban tölti az év nagy részét.
1900: Az év folyamán Pesten marad. Műveivel részt vesz a Párizsi Világkiállításon. A berlini Staatliche Museen megvásárolja egy képét. Maurice Dennis megfesti az Hommage á Kovai című képet.
1901: Ismét kiállít a függetlenek szalonján, majd a brüsszeli Salon de Libre Esthétique-en. Földet vásárol Pesttől északra, s műtermet építtet rajta. 1902. szeptember 29-én Vári-Kovács elköltözik Balira, többet nem hallat magáról.

1903: Pesten tölti az évet.
1904: Az Őszi Szalonon egy egész termet szentelnek Kovai műveinek. Néhány hétig Párizsban van, majd utoljára Fontainebleau-ban időzik.
1905: Ismét kiállít az Őszi Szalonon és a Függetlenek Szalonján.
1906: Denis megfesti a Látogatás Kovainált. Barátai, rajongói állandóan zaklatják. Egyre jobban vágyik magányra, hogy festészeti problémáira koncentrálhasson.
1906. október 25-én, miközben vidéken dolgozik, a természetben, hirtelen vihar támad. Átmeneti tudatzavar lép fel, majd szerszámait földhöz vágja és elhagyja a motívumot. Balira költözik, ahol Vári-Kováccsal közös hentes üzletet nyitnak, ahol nem csak étkezési célokra, de ruházkodásra is alkalmas hurkákat készítenek. 

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

José Carreras: „Sose vitatkozz egy szopránnal!”

A világhírű katalán tenor, José Carreras először zsűrizett a Virtuózok nemzetközi tehetségkutatójában – a fiatalok indulásáról is kérdeztük. José Carreras-interjú.
Színház

Kolovratnik Krisztián: „Színházamra találtam a Játékszínben”

A nézők 2024/25-ben is szavazhattak kedvenceikre a Játékszínben. Az Évad színésznője Gubik Petra, az Évad színésze pedig Kolovratnik Krisztián lett, aki lapunknak arról is beszélt: a színházban jobbnál jobb szerepek találják meg egymás után.
Zenés színház

Szörényi Levente: „Az áldozatvállalás kérdése miatt kezdtünk el foglalkozni a Kőműves Kelemennel”

Több mint negyven évvel az ősbemutatót követően a Városmajori Szabadtéri Színpadon mutatják be a Bródy–Szörényi alkotópáros Kőműves Kelemen című rockballadáját Alföldi Róbert rendezésében. A sajtónyilvános olvasópróba után Szörényi Levente nyilatkozott a Fideliónak.
Plusz

Költészet, koncert és fényárban úszó falak – jön a 25. Dombos Fest

Június 26. és 29. között rendezik meg Kishegyesen a 25. Dombos Festet, a vajdasági magyarság egyik legizgalmasabb összművészeti fesztiválját. A jubileumi rendezvényről és a fesztivál múltjáról Horváth László fesztiváligazgatóval beszélgettünk.
Klasszikus

94 éves korában elhunyt Alfred Brendel zongoraművész

Pályája során több mint száz lemezt készített, közülük nem egy máig etalonnak számít, ha Beethovent vagy Schubertet akarunk hallgatni. Az osztrák zongoraművész június 17-én, életének 95. évében hunyt el.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Vizuál magazin

KÉP-regény A vaskapu

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal egy festőivé rozsdásodott vaskapu történetéről, illetve a hozzá fűződő személyes emlékeiről ír. 
Vizuál hír

Meghirdették az ARC közérzeti pályázatot

A 25. ARC közérzeti pályázat idén is felelősségteljes, igazságkereső és felszabadító képkészítésre hívja a pályázókat, ismét Újbuda Önkormányzatával együttműködve, a Bikás parkban mutatják be a kiállítást szeptember elejétől. A pályázatok leadási határideje: július 25. 12 óra.
Vizuál hír

Dokumentumfilm készül a száz éve született Makk Károlyról

Tíz dokumentumfilm, egy rövidfilm és három animációs alkotás gyártását támogatja a Nemzeti Filmintézet. Az Aranycsapatról, a száz éve született Makk Károlyról, a II. világháború utáni hollandiai gyermekmentő akcióról, valamint Fazekas Mihály és Brunszvik Teréz életéről is készül dokumentumfilm.
Vizuál ajánló

5+1 kihagyhatatlan program a Magyar Mozgókép Fesztiválon

Június 18. és 21. között Veszprémben, Balatonfüreden és Balatonalmádiban rendezik meg a Moz.Go – Magyar Mozgókép Fesztivált. A vetítések mellett számos különleges kísérőprogram is várja a vendégeket, ezekből választottuk ki azokat, amelyeket szerintünk semmiképp sem érdemes kihagyni.
Vizuál hír

Francia film kapta a fődíjat az Annecy Filmfesztiválon

A világhírű animációs szemlén az Arco című alkotás hódította el az Annecy Kristályt. A fesztiválon idén díszvendégországként ünnepelték hazánkat, a hat nap során csaknem nyolcvan magyar filmet vetítettek teltházzal.