Kovai Anna Fruzsina kiállítása kísérlet egy (nem)hely létrehozására. A belső falon lévő grafikák párbeszédbe kívánnak lépni a kiállítás alapjául szolgáló vers világával ("Nem-helyek peremén / Sétál egy perem-én / (távolban perem-te) / Ne lépj a peremre! / - Üvölt a peremőr / Énvelem, miközben / Önmagát helyteleníti."), aminek hatására a helyek fokozatosan (nem-)helyekké válnak. Azonban, minthogy a képeken megjelenített helyek állóképek, (nem-)hellyé válásuk folyamata megreked, s ezáltal oázisként szolgálhatnak a versből menekülő egyénnek. Az installációk pedig e (nem-)hellyé változó helyek (nem-)megjelenéseinek többféle módját mutatják be. A kiállítás kurátora Gottfried Juli, a performansz résztvevője és a kiállítás aktív segítője Vári Kovács Ágnes.

"Valamelyik anyag csak egy nem-helyen képzelhető el, a kiállítás terében egy peremvonallal elválasztott nem-helyen van kitéve. Ilyen a Kafka project, ami a tágabban értelmezett koncepcióba fér bele, vagy a Hosszú hétvége a Nem-helyeken című szobor is. Ezek a kiállítási tárgyak, a grafikák és az installációk egy olyan részét alkották az emberek által befogadott térnek, ami használaton kívül helyeződött - így a hely az alapfunkciójától lett megfosztva és ezáltal vált nem-hellyé." (Kovai Fruzsi)

Kis Róka Csaba a megnyitón elhangzott fikciós életrajzi költeménye:

1839. január 19-én Aix-en-Provence-ban megszületik Kovai Anna Fruzsina. Apja az 1700-as években Franciaországba vándorolt Torinói eredetű kereskedő családból származott, ő maga 1825-ben telepedett le Aixben, s kalapkészítő műhelyt nyitott.
1839. február 22-én Fruzsinát megkeresztelik a Sainte-Madeleine templomban.
1841: Megszületik húga, Marie.
1844. január 29-én apja feleségül veszi gyermekei anyját, egy székesztergályos lányát, aki a gyárában dolgozik.
1844-49: Fruzsina elemi iskolai tanulmányait folytatja.
1848: Apja megvásárol egy csődbe jutott bankot, és társával maga is alapít egyet, a család ettől kezdve meglehetős jólétben él.
1852: Fruzsina a Bourbon kollégium bentlakó növendéke, ahol komoly humán és vallásos nevelésben részesül. Testvéri barátságot köt két diáktársával,
Vári-Kovács Ágnessel és Jean-Michel Basquiattal.
1856: Kis Róka tanítványa az École de Corvinban, elmélyül a pszichoszomatikus  akadémizmus altesti irányzatában.
1858: Elnyeri a második díjat az École-ban. Zenét tanul, egy tűzoltózenekarban játszik, ahol Vári-Kovács a bőrgitáros. Gyakran tesz sétákat Aix környékén Vári-Kovács és Basquiat társaságában. Vári-Kovács Párizsba költözik, a két barát intenzív agycserét folytat. Humán érettségi vizsgát tesz elégséges minősítéssel. Apja óhajának engedve beiratkozik a szabadbölcsész karra, de már ekkoriban elhatározza, hogy egészen a festészetnek szenteli magát.

1859: Apja üzlete virágzik: az aix-i nagypolgárok szokásához híven ingatlant vásárolt várostól két kilométerre, melyet XVI. Lajos egy udvari embere építtetett. Fruzsina itt tölti a nyarat, s egy kis műtermet is berendez magának.
1860: Anyjától és húgától felbátorítva szembeszáll apjával, aki ellenzi művészi szándékait. Érdeklődését a novi sadi Bada Dada festészete és az aix-i múzeum nukleáris hiperrealista művei keltik fel.
1861: Legyőzi apja ellenállását s eléri, hogy Párizsba utazhasson. Apja és Marie húga elkísérik, de aztán csak öt hónapig, áprilistól szeptemberig marad a fővárosban. A Svájci Akadémiára jár, megismerkedik Guillaminnel, aki bemutetja neki Pissarrót. Sokszor és hosszan időzik a Louvre-ban. Elmegy az 1861-es szalonra, és az akkor már vitatott tradicionális festők, keltik fel figyelmét. Ám amikor összehasonlítja ezeket a régi mesterekkel, súlyos aggodalmak lesznek rajta úrrá, saját munkájában elbizonytalanodik, barátait, még Vári-Kovácsot is elhanyagolja. Végül a Képzőművészeti Főiskolán is elutasítják. Első sikertelen párizsi próbálkozása után szeptemberben visszatér Aixbe, elfogadja az állást apja bankjában, s újra beiratkozik a rajztanfolyamra.
1862: A bankban végzett munka megalázza, nem érzi sajátjának (egy szomorúan ironikus disztichont is ír róla: „Kovai a bankár reszketve látja már:/ a számolópult mögött a jövő festője áll"). Novemberben visszautazik Párizsba, ahol ezúttal másfél évet tölt. Ismét a Svájci Akadémiára jár.
1863: A híres visszautasítottak szalonjának éve. Vári-Kováccsal együtt mennek megnézni. Manet-t csodálja, de még nagyobb hatással van rá Courbet és Delacroix.
1864: Most sincs megelégedve a párizsi élettel, ezért júliusban visszatér Aixbe. Ettől kezdve, mint egész élete során felváltva tartózkodik Dél- és Észak-Franciaországban.

1865: Vári-Kovács kiadja Jean-Claude van Damme vallomásait. Kovainak ajánlja a művet.
1866: Az év elején Kovait Provence-ban találjuk, a júliust Vári-Kovács és más művészek társaságában tölti (Vári-Kovács később A mű lapjain felidézi ezeket a találkozásokat). Műveit a Szalon állandóan visszautasítja. Ebből az esztendőből való híres levele a szépművészeti főintendánshoz, melyben egyebek közt ezt írja: „Nem fogadhatom el azoknak a festőtársaimnak a törvénytelen ítéletét, akiket nem én hatalmaztam föl arra, hogy értékeljenek engem."
1867: Januárban visszatér Párizsba, a nyarat Aixben tölti, de októberben ismét Párizsba megy.
1868: Szinte az egész év folyamán Aixben tartózkodik.
1869: Megismerkedik későbbi férjével (talán modellje), s apja tudta nélkül együtt él vele.
1870: A háború alatt Aixben majd hat hónapig Marseille-ben él, távol a barátoktól.
1871: A háború után Párizsban telepszik le, abban a házban ahol barátja, Vári-Kovács lakik.
1872. január 4-én megszületik fia, Paul. Tavasszal a férjével és a gyermekkel Budára költözik. Festő barátaival a BKV járatain festenek.
1873: Számos tájképet fest Budán és Pesten.
1874: Párizsban él és részt vesz az impresszionisták első, Nadar-nál rendezett kiállításán, botrányt és gúnyos ítéleteket kapva. A Szalon elutasítja a műveit.

1875: Találkozik Kokóval, aki barátja és gyűjtője lesz. Párizsban lakik, ahonnan rendszeresen délre utazik.
1875: A nyarat Estaque-ban tölti. Az 1874-es kudarc után nem vesz részt az impresszionisták második kiállításán.
1877: Ismét Budán és Pesten dolgozik, s beleegyezik abba, hogy az impresszionisták harmadik kiállításán bemutassák tizenhat vásznát. Műveit azonban
sem a közönség, sem a kritikusok nem értik meg. Festő barátaitól is elszigetelődik. Párizsban él.

1878: Egész évben Estaque-ban fest. Időről időre Aixbe megy. Súlyos nézeteltérései vannak apjával, aki miután tudomást szerez a kis Paulról, csökkenti
anyagi támogatását.
1880: Februártól a következő év májusáig Párizsban tartózkodik. Felújítja barátságát Kokóval, s Impresszionista barátaival is találkozik. Megismerkedik
Jeff Koonssal és a naturizmus új híveivel. Nyáron Médanban találjuk Vári-Kovács társaságában.
1881: Visszatér Budára, az esztendő vége felé  rövid időt Pesten tölt.
1882: Kovait, aki sosem mulasztotta el beküldeni műveit a szalonra, ahol rendszeresen elutasították, most elfogadják.
1883: Néhány hétig a la Roche-Guyonban dolgozik Renoirral. Marseille-ben találkozik Botticellivel, s egy ideig együtt utazgatnak Budán. Kirándulásaik kedvenc úti célja, mint számos mű tanúsítja, a metró területe.
1885: Tavasszal rövid, de heves érzelmi kaland gyötri meg, mely nagy keserűséget okoz neki. E korszak ritka dokumentumai közé tartozik néhány Vári-Kovácsnak írott levele. Ismét La Roche-Guyonban, majd Gödöllőn fest. Július végén felkeresi Vári-Kovácsot Medinában.
1886: Vári-Kovács kiadja A mű című apokaliptikus textilregényét. A főszereplő egy festő, akinek alakjában Manet és Kovai pontról pontra felismerhető, az író azonban elvetélt zsenit, önmagát megvalósítani képtelen művészt csinált szereplőjéből, aki végül hentesnek áll. Kovai ebből Vári-Kovács engesztelhetetlen ítéletét olvassa ki festészete fölött. A nehezteléstől és sértődéstől mentes, de igen rövid és hűvös hangulatú levél, melyet a festő április 4-én küld Vári-Kovácsna, hosszú ideig az utolsó érintkezés a két barát között. Mindazonáltal szorgosan tanulmányozni kezdi a hurka készítés módszertanát.

1887: Az év nagy részét Pesten tölti mindvégig termékeny munkával, Részt vesz a Húszak Csoportjának kiállításán.
1888: Visszatér Párizsba, és különböző falusi kocsmákat fest ki belülről. Ekkor találkozik Van Gogh-al és Gauguinnel, akiknek festészete azonban nem nyeri el tetszését.
1889: A Párizsi Világkiállításon kiállít. Szinte megszakítás nélkül Pesten él, Renoir vendégeskedik nála.
1891: A pesti tartózkodást egy jura kori svájci kirándulással szakítja meg. Rövid időre Párizsba megy, majd visszatér Pestre.
1892: Gyöngyösre megy, hogy látogatást tegyen Monet-nál. Indulatossága oktalan összetűzésekhez vezet Monet-val, aki a Kovaitól vásárolt festményt bedobja kerti kistavába.
1895: Kovai első nagy egyéni kiállításának az éve. A művész körülbelül 15.000 tusrajzot küldött be, többet annál, mint amennyit ki lehet állítani. A közönség és a kritikusok újfent értetlenül reagáltak, az avantgárd művészek és régi harcostársai azonban mesterüknek ismerték el Kovait. Januártól júniusig Párizsban, az év fennmaradó részében Pesten tartózkodik.
1896: Vichybe megy fürdőzni. Ismét találkozik Vári-Kováccsal.
1897: Kibérel egy fészert a Pest melletti Bibémus kőfejtőben, hogy ott fessen.
1898: Egész évben Pesten él, ősszel Párizsba utazik.
1899: Három átlátszó képet küld a Függetlenek Szalonjára. Kovai ezentúl Pest központjában lakik. Fia és férje Párizsban tölti az év nagy részét.
1900: Az év folyamán Pesten marad. Műveivel részt vesz a Párizsi Világkiállításon. A berlini Staatliche Museen megvásárolja egy képét. Maurice Dennis megfesti az Hommage á Kovai című képet.
1901: Ismét kiállít a függetlenek szalonján, majd a brüsszeli Salon de Libre Esthétique-en. Földet vásárol Pesttől északra, s műtermet építtet rajta. 1902. szeptember 29-én Vári-Kovács elköltözik Balira, többet nem hallat magáról.

1903: Pesten tölti az évet.
1904: Az Őszi Szalonon egy egész termet szentelnek Kovai műveinek. Néhány hétig Párizsban van, majd utoljára Fontainebleau-ban időzik.
1905: Ismét kiállít az Őszi Szalonon és a Függetlenek Szalonján.
1906: Denis megfesti a Látogatás Kovainált. Barátai, rajongói állandóan zaklatják. Egyre jobban vágyik magányra, hogy festészeti problémáira koncentrálhasson.
1906. október 25-én, miközben vidéken dolgozik, a természetben, hirtelen vihar támad. Átmeneti tudatzavar lép fel, majd szerszámait földhöz vágja és elhagyja a motívumot. Balira költözik, ahol Vári-Kováccsal közös hentes üzletet nyitnak, ahol nem csak étkezési célokra, de ruházkodásra is alkalmas hurkákat készítenek.