Individuális vagy kollektív megközelítés – az alkotás két iránya, amely hol egymást váltotta, hol párhuzamosan alakult a művészetek története során. Az ipari és még inkább a digitális forradalmat követően a mérleg egyértelműen a kollektivitás irányába billent el. A dilemma a XX. századi művészet legmeghatározóbb iskolájában, a Bauhausban is felmerült. 1922-től a Bauhaus egyértelműen a kollektivizmus, ezáltal a modern termelés mellett köteleződött el, és maga mögött hagyta a századforduló azon irányzatait, amelyek a psziché mélyén keresték inspirációs forrásukat.

Az érzelem mint designfogalom napjainkban leginkább az eladhatósággal összefüggésben merül fel. A „User Experience” (felhasználói élmény, UX) kifejezés Don Norman kutatópszichológus munkaköri leírásában szerepelt elsőként. Norman munkássága arra irányul, hogy érthetővé tegye az emberi működést és viselkedést annak érdekében, hogy felhasználóbarát tárgyakat állítsunk elő.

Vajon mi történik akkor, amikor a tervezési folyamatból kivonjuk a végfelhasználót? Ha a tervezői attitűdben maga a folyamat a cél, és nem a felhasználói igény puszta kielégítése?

A Collegium Hungaricum Berlin Belső tér című kiállítása formát és funkciót félretéve a tárgyak mögé néz. Így keveredhet egy ugyanazon válogatásba a szorongás-feszültsége, az álom és ébrenlét derengő határvonala, a kontrollvesztés, a nosztalgia vagy éppen az erózió esztétikája – olvashatjuk Bolgár Eszter kurátor bevezetőjét a kiállításról.

Dávid Szauder x freeform.collective: Lithosphere AI tapéta és függöny (Fotó/Forrás: Collegium Hungaricum Berlin)

Fejléckép: Komár Sabrina: Hypnopompia, kézzel szőtt kilim szőnyeg (forrás: Collegium Hungaricum Berlin)