Kulisszatitkok: így készült a Brian élete

Ha nincs időd elolvasni, hallgasd meg szerzőnk összefoglalóját, ami a Millásreggeli műsorában hangzott el!

A Monty Python csapat egyetemi barátságokból nőtte ki magát. John Cleese és Graham Chapman Cambridge-be jártak és tagjai voltak a híres egyetemi színjátszó körnek a Cambridge Footlightsnak, akárcsak az egy évvel alattuk járó Eric Idle. (A Footlights rajtuk kívül olyan személyiségeket adott az angol színjátszásnak és irodalomnak, mint Emma Thompson, Stephen Fry, Hugh Laurie, a Downton Abbey alkotója, Julian Fellows vagy Salman Rushdie író.) A társulat amerikai turnéján ismerkedtek meg Terry Gilliammel. Michael Palin és Terry Jones Oxfordban tanultak.

Első tévés munkájuk, a Monty Python Repülő Cirkusza 1969 és 1974 között futott a BBC-n. Négy szériát ért meg és 45 rész készült belőle. A csapat tagjai többször hangoztatták, hogy annyira szabad kezet kaptak a csatornától, ami más korszakban elképzelhetetlen lett volna. A műsor kitalálásakor igyekeztek a lehető legjobban elszakadni a konvencióktól – vagy még inkább lerombolni azokat – és egy saját, teljesen új stílust kialakítani az abszurd humorban. A rövid szkeccsek között nem volt összefüggés, a jelenetek végén gyakran elhagyták a slusszpoént és egyszerűen csak kisétáltak a színből, vagy rávágták a következő szituációra. Egyfajta laza keretet Terry Gilliam rajzai biztosítottak. A főcím gyakran kimaradt, a részek közepére csúszott, de az is megesett, hogy a stáblista került az elejére.

A jeleneteket a Cleese–Chapman és a Palin–Jones szerzőpárosok írták, Idle szerezte a zenét. A tagok mind erős egyéniségek voltak határozott elképzelésekkel. Arról, hogy mi kerüljön be a műsorba demokratikusan döntöttek, amit a többség megszavazott. Az így felvázolt tervek alapján Gilliam szabad kezet kapott az animációk elkészítéséhez. A Pitonok elsősorban íróknak tartották magukat, így nem volt vita azon, hogy ki milyen szerepet játszik el. A női szerepeket is maguk alakították pongyolában, kalapban és rikácsoló hangon. Egyetlen kivétel a csinibabák megjelenése volt, akiket Carol Cleveland testesített meg.

A sorozatot megunó Cleese 1974-ben az egészestés film tervére tért vissza a csapathoz. Az Artúr-mondakörből készített Gyalog-galopp óriási siker lett.

A Monty Python a vádak ellenére nem Krisztus életét parodizálta, hanem az I. századbeli mindennapokat. Michael Palin szerint a mozi sajtótúráján, Amszterdamban merült fel az új film ötlete.

Eric Idle eleinte poénból, a folyton faggatózó riportereknek válaszolta azt, hogy következő munkájuk a Jézus Krisztus: a dicsőség utáni vágy lesz.

Az ötlet azonban megragadta a tagok fantáziáját és a történetet abba az időbe helyezték, amikor Jézus még élt. Előbb egy nem létező 13. apostolról akartak forgatni, aki miden jelentősebb eseményt lekésett, majd megszületett a Megváltóval összekevert és hasztalanul szabadkozó Brian sztorija.

A csapat két hét alatt megírta Barbados-on a film forgatókönyvét. Az általában kisebb csoportokban dolgozó pythonokra jó hatással volt a közös munka: Palin szerint ez az oka, hogy a történet sokkal letisztultabb a Gyalog-galoppnál és az Élet értelménél. A filmet az EMi, az egyik legnagyobb brit produkciós cég finanszírozta. Egészen addig, amíg az ügyvezető el nem olvasta a forgatókönyvet...

Csütörtökön lefújták az egészet" - idézte fel Terry Gilliam. "A stáb szombaton utazott volna forgatni.

Katasztrófa. Mindezt azért, mert elolvasták a forgatókönyvet... végre."

A Monty Python hatását a humorra gyakran állítják párhuzamba a Beatles örökségével a zenében. Stílusos, hogy a Brian életéhez George Harrisontól kértek segítséget, aki nemcsak rendelkezésükre bocsátotta a szükséges összeget, de a kedvükért alapított egy filmstúdiót, a HandMade Films-et. (Ez később olyan mozikat készített, mint A Ravasz, az Agy és a két füstölgő puskacső (1998)) Akkoriban elképzelhetetlen volt, hogy egy magánszemély egyedül finanszírozzon egy filmet. Harrison azonban "zálogba csapta" a házát és 4 millió fontot adott a csapatnak. Egy jelenet erejéig személyesen is részt vett a filmben, a stáblista szerint Mr. Papadopolous-t alakítja. Az ex-Beatle hatalmas rajongója volt a Monty Pythonnak, minden felvételük megvolt neki.

Terry Jones erről azt mesélte: "Amikor Eric felhívta George-ot és megkérdezte, hogy hogyan háláljuk ezt meg? George azt mondta:

Nos, tudod, amikor feloszlott a Beatles, a Python segített megőrizni a józan eszemet. Szóval, tartozom nektek eggyel."

Végül 1978 szeptember 16-án, a tervezetthez képest hat hónap késéssel kezdődött meg a forgatás, ami innentől meglepően simán ment. Mindössze 41 nap alatt felvettek mindent.

"Hihetetlenül hatékony volt" - mesélte John Cleese. "Emlékszem, az első napon a kövezési jelenetet vettük fel, ahol a papot alakítottam. Reggel nyolckor érkeztünk a helyszínre és ebédre dobozban volt az anyag, én pedig a szállodán medencéjében. Általában vagy három napba kerül, mire mindenkivel összeismerkedik az ember a setben. Olyan, mint bekerülni egy új focicsapatba, ahol nem tudod még, ki hogy játszik. A Brian más volt. Terry Jones tökéletesen felkészült volt, a kamera és a hangstáb pedig olajozott gépezetként működött.

Isten rámosolyog néhány produkcióra és erre rámosolygott."

Néhány szerencsés véletlen is a stáb kezére játszott. A hegyi beszéd jelenet forgatásáról például délután 4-kor egész egyszerűen elsétáltak a statisztának felfogadott helyi asszonyok, hogy vacsorát főzzenek a családjuknak. Miközben Jones kétségbeesetten kiabálta, hogy még nem végeztek a forgatással, a mellette álló Eric Idle megkocogtatta a vállát: "Ez remekül néz ki! Vedd fel őket!" A felvételt, amelyen emberek tömegei vonulnak a hegyen végül a filmben is felhasználták.

Okozott némi bonyadalmat Graham Chapman meztelen jelenete is. Először is a háromszáz helyi statiszta fele muszlim nő volt, aki nem nézhetett meztelen férfira. Így amikor Chapman ádámkosztümben kivágta az ablakot, a tömeg egy része sikoltozva elfutott. A jelenet természetéből fakadóan ráadásul világosan látszott, hogy Chapman nem zsidó, ahogy arra Terry Jones fel is hívta a figyelmét. A dolgot egy gumiszalaggal oldották meg.

A brit csapat egy másik stáb, Franco Zeffirelli Názáreti Jézusának alkotói nyomában járt: gyakran ugyanazokat a helyszíneket és helyi statisztákat használták. Ez azzal a bosszantó mellékhatással járt, hogy Jones mellett időnként megállt egy idősebb tuniszi és közölte vele:

Hát, Mr. Zeffirelli nem így csinálta volna, ugye tudja..."

Annak ellenére, hogy a csapat tagjai közül mindössze egy volt amerikai, öt pedig brit, úgy határoztak, hogy a filmet az Egyesült Államokban mutatják be. Nagy-Britanniában ugyanis még bűncselekmény volt az istenkáromlás, így a Monty Python valóban börtönbe kerülhetett volna a film miatt. Az archaikusnak tűnő jogszabály alapján azonban az 1920-as évek óta először, 1977-ben nyert pert Mary Whitehouse, az erkölcsök önjelölt csősze a Gay News-zal szemben. A lap egy homoerotikus verset közölt a keresztre feszített Krisztus teste fölé hajoló római centurióról. Mivel Chapman nemcsak támogatója volt a melegjogi mozgalomnak, de segített a Gay News kiadásában is, így még kockázatosabbnak ítélték a film forgalmazását.

A Brian életét 1979 augusztus 19-én - más források szerint 17-én - mutatták be Amerikában. A film még úgyis a legjobb nyitóhétvégét produkálta, hogy az Apokalipszis most-tal egy napon jelent meg.

Meglepő módon az első támadás egy rabbitól érkezett a film ellen: "Soha nem láttam még ilyen bolond, ízléstelen, istenkáromló filmet" - fogalmazott Abraham Hecht rabbi. Hamarosan a többi vallás képviselői is csatlakoztak hozzá a protestánsoktól a katolikusokig. Többen a betiltását követelték. A botrány természetesen csak növelte az érdeklődést, az eredetileg tervezett 200 helyett 600 vásznon vetítették.

Kétezer év óta először sikerült őket egy platformra hozni"

- viccelődött később a minden vallás irányából megnyilvánuló elutasításról John Cleese.

Nagy-Britanniában más fogadtatásban részesült a film, itt a brit katolikusok egy szervezet a cenzúrával próbálta elkaszálni a bemutatását, a brit cenzor azonban 14 éven felülieknek ajánlva engedélyezte a forgalmazást. Ennek ellenére óvatosságból egyetlen londoni moziban kezdték meg a vetítését és megvárták széleskörű bemutatással a vallási szempontból érzékeny karácsonyi időszak végét. A Brian élete még így is 40 ezer fontot hozott, maga mögé utasítva a korábbi rekorder Cápát.

A filmet a Monty Python egy zseniális hirdetési kampánnyal is megtámogatta.

A csapat tagjainak rokonai és barátai (Gilliam anyukája, Palin fogásza) ajánlották a mozit rádiós szpottokban.

A kedvenc John Cleese 80 éves anyukája, Muriel volt. A hölgy a magát 102 évesnek valló hölgy azt állította, hogy a fia egy öregek otthonában tartja. Arra kérte az embereket, hogy nézzék meg a filmet, mert ha Cleese nem gazdagodik meg, akkor kidobja őt az utcára. Ezzel a reklámmal meg is nyerte az 1979-es év legjobb rádiós hirdetése díjat.

A film brit karrierje így is rögös volt. "A törvényben volt egy kiskapu" - magyarázta Michael Palin. "A helyi hatóságoknak jogukban állt, hogy bizonyos mozikban egészségügyi szabályozásra hivatkozva betiltsák a filmet." Így Anglia egyes városaiban, mint Harrogate vagy Surrey egyes részei, nem mutatták be. Swanseaben például egészen 1997-ig volt érvényben a tiltás.

"Nagy-Britannia bizonyos városaiban betiltották. Ez azt jelentette, hogy az ottlakók összefogtak és közös kocsikkal utaztak olyan szomszédos városokba, ahol viszont játszották a filmet" - mesélte Gilliam.

Javítás: A magyar változathoz a többi Monty Python-filmmel ellentétben kivételesen nem Galla Miklós készített fergeteges fordítást! A szöveg Görgényi Tamás és Kozik Gábor munkáját dicséri.