A dél-angliai Dorkingban született 1907. május 22-én francia hugenotta eredetű családban, ezért mindig is kényes volt nevének franciás ejtésére. Anglikán lelkész apja maga is színésznek készült mielőtt egyházi pályára lépett. Amikor Olivier a bátyja után szeretett volna utazni, hogy testvéréhez hasonlóan gumiültetvényen dolgozzon, apja így intette le:
Ne legyél bolond! Nem Indiába mész, hanem a színpadra!"
- idézi fel visszaemlékezéseiben.
Először tizenöt évesen, oxfordi fiúgimnáziumának előadásában, A makrancos hölgy Katájaként lépett színpadra. Húszévesen már a londoni West Enden játszott, és Amerikába is hívták próbafelvételre, de hazaküldték. A harmincas évek közepén a Rómeó és Júliában Sir John Gielguddal felváltva alakították Rómeót és Mercutiót. 1937-ben az Old Vic társulatához szerződött, itt lett Anglia és a világ mindmáig legnagyobb Shakespeare-színésze.
További fotókért kattintson a képre
1930-ban kötött házasságot Jill Esmond színésznővel, azonban hamar világossá vált mindkét fél számára, hogy ez tévedés volt. Egy gyerekük született, Tarquin Olivier. Már házas ember volt, amikor 1936-ban beleszeretett az akkor még kezdő színésznő és szintén házasságban élő Vivien Leigh-be, akit csak 1940-ben vehetett el, mert addig egyikük házastársa sem egyezett bele a válásba.
Egyszerűen nem tudtam megállni a dolgot Viviennel. Egyetlen férfi sem tudta volna. Utáltam magamat, amiért megcsalom Jillt, de már korábban is megtörtént, ez azonban valami más volt. Nemcsak az élvezetről szólt. Ez szerelem volt, amit nem kerestem, egyszerűen belesodródtam"
- számolt be később kapcsolatuk kezdetéről a színész. A két színész a kor álompárjának számított, akik a társasági élet kedvelt alakjai lettek nemcsak Londonban, de Hollywoodban is. A pár titokban, szerény szertartás keretében mondta ki az igent Kaliforniában. Egyik tanújuk Katharine Hepburn volt.
Olivier és Leigh Ausztráliában, 1948 (Fotó/Forrás: közkincs)
A színészt már a harmincas évek elején ismét megkeresték Hollywoodból, de Greta Garbo nem akarta partnerének a Krisztina királynő című filmben. Helyette a hangosfilmváltást megszenvedő korábbi kedvesének intézte el a szerepet. Olivier Shakespeare-darabban (Ahogy tetszik) 1936-ban állt először kamera elé, s hamarosan a tengerentúl is sztár lett.
Hamlet plakátja - 1948 (Fotó/Forrás: közkincs)
Az Üvöltő szelekben először jelölték Oscar-díjra (1939), Shakespeare-adaptációi közül az V. Henrik és a Hamlet - mindkettőnek főszereplője és rendezője is volt - bekerült a filmtörténetbe. Az elsőért az 1946-os Oscar-gálán különdíjat kapott, a Hamlet pedig két évvel később első nem amerikai filmként diadalmaskodott a legjobb film kategóriában, és Olivier megkapta a legjobb színésznek járó kitüntetést is (a rendezőit John Huston elhalászta előle).
A Hamlet máig az egyetlen Shakespeare-adaptáció a legjobb film kategóriában, Olivier az egyetlen, aki Shakespeare-hős megformálásáért érdemelte ki az aranyszobrot, s rajta kívül egyedül az olasz Roberto Benigni nyújtott saját maga rendezte filmben Oscar-díjas színészi alakítást.
Vivien Leigh-vel azzal is beírták nevüket a filmtörténetbe, hogy ők az egyetlen Oscar-díjas színészházaspár.
Miután Olivier harmadik nagy Shakespeare-drámája, a III. Richárd 1955-ben a kasszánál megbukott, a jogokat az amerikai NBC tévének adták el. Kedvezőtlen kritikát kapott A herceg és a táncosnő is, pedig ebben Marilyn Monroe volt a partnere.
Magánéletét ugyanekkor felesége mániás depressziója árnyékolta be. Laurence igyekezett vigyázni a szélsőséges hangulatingadozásokkal és álmatlansággal küzdő Vivienre, így néha olyan felkéréseket is elvállalt, mint például a Carrie, amelyek egyetlen célja volt, hogy a nő közelében maradhasson. A vágy villamosának színpadi és filmes feldolgozása után az asszony állapota romlott, végül 1960-ban elváltak. Harmadik házasságában Joan Plowright színésznővel végre meglelte a nyugalmat. Három gyermekük született.
A szakmai sikerek is újra ráköszöntek: könyörtelen, biszexuális Crassus volt a Spartacusban, elvakult felkelő a Kartúm - a Nílus városa című háborús drámában, a Maraton életre-halálra című filmben gonosz náci orvost formált meg, A brazíliai fiúkban a náci orvos Mengele után nyomozott.
Ekkor jelölték tizenegyedik alkalommal Oscar-díjra, így fél évszázadon át minden évtizedben nominálták.
A kitüntetést 1978-ban életművéért is megkapta, és Shakespeare Othellójának szavaival köszönte meg. Francis Ford Coppola fontolgatta, hogy rá osztja A Keresztapában Don Corleone szerepét, de végül Marlon Brando mellett döntött. 1983-ban, már közel a nyolcvanhoz eljátszotta Lear királyt, szerepelt a Bounty című alkotásban, majd utoljára 1988-ban a Derek Jarman Háborús rekviem című filmjében. Halála után másfél évtizeddel, 2004-ben egy archív felvételen tűnt fel a Sky kapitány és a holnap világa című sci-fiben.
Olivier és Merle Oberon mint Heathcliff és Cathy szerepében az Üvöltő szelek 1939-es feldolgozásában, amit magyarul Örökké... címen forgalmaztak (Fotó/Forrás: közkincs)
A fentiek ellenére a filmvászon azonban nem bizonyult az ő terepének. Karrierje során első és második feleségének aktuális filmes sikerei is túlragyogták. Maga sem kedvelte igazán a mozit, teátrális stílusa elütött a közegtől. Az Üvöltő szelek forgatásán Billy Wyler rengeteget dolgozott azon, hogy lekoptassa róla a színházi manírokat. Talán ez az, ami az 1940-es Büszkeség és balítélet feldolgozásban is zavaróan hat Mr. Darcy karakerében.
Hat évtizedes pályafutása alatt a színpadhoz is hű maradt, az Old Vic társigazgatója, majd az újjászerveződő angol Nemzeti Színház első direktora volt. Erre az időre esett nagy visszhangot kapott Shylock-alakítása A velencei kalmárban és az Othello címszerepe. Játékából a kritika a könnyed eleganciát, a mély érzelmi gazdagságot emelte ki, beszédtechnikája az angol iskola legjobb hagyományait idézte.
Laurence Olivier olyan természetességgel mondja el William Shakespeare sorait, mintha ő maga gondolná azokat"
- jegyezte meg Charles Bennett drámaíró, akivel 1927-ben találkoztak. Olivier szerint a jó színésznek három dologra van szüksége: tehetségre, kitartásra és szerencsére. Legjobb színházi rendezésének a Három nővér 1967-es adaptációját tartotta.
Alig volt negyvenéves, amikor lovaggá ütötték (színészt ilyen fiatalon sem azelőtt, sem azóta nem ért ez a megtiszteltetés). 1970-ben első színészként került be a Lordok Házába, ettől kezdve kijárt neki a Sir és a Lord megszólítás is, ő azonban ragaszkodott ahhoz, hogy Larrynek szólítsák. Munkássága előtti tisztelgésként 1984-ben a londoni színházi szövetség róla nevezte el legrangosabb elismerését, amely a színházi Oscarnak nevezett amerikai Tony-díj brit megfelelője. A kitüntetettek Harry Franchetti szobrász alkotását vehetik át, amely Olivier-t ábrázolja egyik legendás szerepében, V. Henrikként.
További fotókért kattintson a képre
Amikor 1989. július 11-én meghalt, a londoni nemzeti színház homlokzatán "Lord Olivier 1907-1989" felirattal búcsúztak tőle,
valamennyi színház fényeit kioltották egy órára, az előadások végén a színészek és a közönség egyperces csönddel adóztak emlékének.
Temetésén Shakespeare-t olvastak fel, koporsóját a Bárd műveiben szereplő virágokból - levendulából, majorannából, körömvirágból, százszorszépből, mentából és nárciszból - készült koszorú díszítette. Olivier azon kevés színész egyike, akit az a megtiszteltetés ért, hogy hamvai a londoni Westminster apátságban nyugszanak. Nevét a brit fővárosban színház őrzi, szobra - híres Hamlet szerepében - a Royal National Theatre előtt áll.
A videón Laurence Olivier fotói 5 éves korától 82 éves koráig.
(A cikk az MTVA sajtóadatbankja portréja alapján készült.)
hírlevél
