Mint arról már többször beszámoltunk, felújítási munkák miatt január végétől egy időre bezárja kapuit a Szépművészeti Múzeum. A szünet előtt azonban egy vastag hajrával igyekszik a látogatók emlékezetébe vésni magát az intézmény, amihez három kiváló kiállítást választott eszközül. A Klimt és a bécsi szecesszió kezdetei című tárlatért folyamatosan kígyóznak a sorok, Botero képei révén pedig egy kortárs képzőművész-sztár életművébe nyerhetünk betekintést.

Most pedig elérkeztünk a hármasfogat talán legszofisztikáltabb darabjához, ugyanis megnyitotta kapuit a Lucien Hervé fotóművész képeit bemutató Lucien Hervé 100 című tárlat. A címben szereplő százas szám ez esetben kétszeres jelentőséggel bír: egyrészt száz éve született Elkán László, aki Lucien Hervé néven vonult be a fotózás történetébe, másrészt száz képet tekinthetünk meg a kiállításon. Ráadásul ez a száz kép nem csupán kölcsönbe érkezett a Szépművészeti Múzeumba: az intézmény megvásárolta a képeket, így már gyűjteményének részét képezik. Hogy a jövőben milyen további darabok, autorok csatlakoznak majd Hervé alkotásaihoz, arról nem szólt Baán László igazgató, de tekintve a nagy budapesti közgyűjtemények és kiállítóhelyek között kialakult vitát a gyűjtői köröket és kompetenciákat illetően, minden bizonnyal ez a lépés is megosztja majd a szakmai közvéleményt.

Ez azonban legyen a szakma baja, nekünk itt van száz darab fantasztikus fotó, amelyeknél az első, ami feltűnik, hogy nincsenek (vagy csak igen ritkán) emberek a képeken. Emellett annyira szigorúan komponáltak a fotók, mintha Hervé vonalzónak használta volna a fényképezőgépét. Ez a szigorúság ráadásul különösen szembeötlő, ha a nem oly rég látott Robert Capa vagy a most is látogatható Martin Munkácsi életművel állítjuk párhuzamba.

Bár botorság azt feltételezni, hogy csak azért, mert három ember mintegy egy időben, egy országban született, egy szakmát választott, majd ugyanúgy külföldön futott be, egyformán fog látni és alkotni - a valóság ennek a feltételezésnek a botorságát kiválóan meg is mutatja. Ahogy azt is, hogy Hervé nemcsak a magyar, hanem nemzetközi kortársaitól is elütő képeket készített. Munkái között nem találunk anekdotikus pillanatfelvételeket, sem csupán a szórakoztatás kedvéért készített fotókat. Élete legnagyobb témája az építészet volt, ezen belül is az a munka, amit Le Corbusier-nek végzett, akivel 1949-ben ismerkedett meg. A találkozás sorsdöntő volt Hervé életében, minden addigi munkáját abbahagyta, hogy Le Corbusier épületei fotózásának szentelhesse magát. Később több kiváló építész is felkérte, így többek között fényképezett Alvar Aaltónak, Marcel Breuernak, Oscar Niemeyernek és Walter Gropiusnak is.

Ennek megfelelően a kiállítás is Hervé épületfotóira összpontosít, de emellett megismerhetjük korai párizsi képeit, ahogy kései, konstruktivista festményeket idéző fényképeit is, amelyek zömét a szklerózis multiplex és lakása börtönébe zárva készítette töretlen nyitottsággal és optimizmussal.

Lucien Hervé 100
Szépművészeti Múzeum
Nyitva: 2011. január 23-ig