Barabási Lab (Fotó/Forrás: Ludwig Múzeum/Barabási Lab)
Hogyan lehet egy tudományos labornak kiállítása?
A hálózatkutatással foglalkozó labor 25 éve tartó munkájának eredménye ez a tárlat. Kevésbé köztudott, hogy a két ismert platformon – a szakcikkeken és az ismeretterjesztő anyagokon – kívül nagyon tudatosan építkeztünk abban a tekintetben is, hogyan vizualizáljuk a kutatásainkat, milyen legyen a hálózatok vizuális arca. Most adódott lehetőség először, hogy ezt az anyagot egyben mutassuk be. Akik olvasták a könyveimet, fel fogják ismerni a különböző sztorikat, annyi a különbség, hogy a könyvekben szavakkal írtam le, amit itt vizuálisan ábrázolunk. Egyes darabokat már kiállított a londoni Serpentine Galéria vagy a New York-i dizájnmúzeum, ahol pillanatnyilag is látható egy videónk. Azonban
sosem mutattuk még be a folyamat evolúcióját. Erre először Budapesten lesz lehetőség.
Mennyiben ad többet ez a vizualizált verzió, mint mondjuk a könyvek?
Ez minden! Én vizuális gondolkodó vagyok.
Igazából látom a dolgokat. Számomra mindig az volt a kihívás, hogy ezt a vizuális világot a könyvekben szavakra lebontsam. Valahol ez az alapja a kutatásunknak.
Rengeteget tanulmányoztuk az ábrákat. A hálózatkutatásban, a kapcsolatok esetében mindig egy huzalra gondolunk, pedig valójában a hálózat összességében van a sztori, a tartalom. Ezt nem lehet körülírni szavakkal – azt látni kell! Az itt látható munkák 90 százaléka sosem jelent még meg, bár nem belső használatra készültek. Az anyagoknak nem volt otthonuk, nem kerültek bele a tudományos cikkekbe méretük vagy stílusuk miatt.
Barabási Lab (Fotó/Forrás: Ludwig Múzeum)
Ha a tudományos cikkekbe nem fértek bele az ábrák, ez azt is jelenti, hogy valahol a tudomány és a művészet közé esnek?
Tudományos közegben készültek, de már 10 éve professzionális dizájnerek is dolgoznak a kutatókkal együtt a laborban. Az sem titok, hogy én valamikor szobrásznak tanultam.
A tartalom a tudományból, a társadalomból meg a technológiából jön – a forma pedig a művészetből.
Hogy a két, sokszor antagonisztikus világ frigyéből mi lesz, azt meg lehet tekinteni majd a kiállításon!
A kiállítás a magyar művészek közötti hálózatokat is bemutatja?
Az egyik termet ennek szenteltünk. Január óta feltérképeztük a magyar művészeti életet, az összes kiállítást, amit az elmúlt 40 évben rendeztek. A Képletben (Barabási könyve – a szerk.) is beszéltem arról, hogy feltérképeztem a nemzetközi múzeumrendszert és ezen belül a művészek mozgását. Ezt megcsináltuk specifikusan Magyarországra is. Az eredmény többek között néhány olyan térkép, amelyen mutatjuk, hogy a magyar művészek és intézmények hogyan kapcsolódnak egymáshoz, hogy néz ki egy magyar művészeti pálya.
További képekért kattints a fotóra!
Mennyire kell felkészültnek lennie a közönségnek? A tudomány vagy a művészet felől könnyebben megközelíthető a kiállítás?
Készman József kurátor és Bognár Csilla designer izgalmasan reprezentálják az anyagot. Lesz segédeszköz: videók, amelyekben megpróbálom elmagyarázni a tartalmat, de a művészeti múzeumokban pont arról van szó, hogy esztétikailag és vizuálisan kel életre az anyag.
A kiállításnak izgalmasnak és értékesnek kell lennie akkor is, ha valaki nem mélyed el a tudományos hátterében.
Nyilván sokkal izgalmasabbá és gazdagabbá válik, ha a látogató rászánja az időt, hogy megnézze és megértse, pontosan mit ábrázol a kép vagy a szobor, és hogyan telítődnek a munkák tartalommal a kontextusból.
Hlózatok (Fotó/Forrás: Ludwig Múzeum/Barabási Lab)
Annak, aki olvasta a könyveket visszaköszönnek majd ismerős motívumok?
Biztosan. A könyveim lenyomatai a tudományos pályámnak.
Mindig arról írok, amivel éppen szakmailag foglalkozom. A tárlat is ezt csinálja, csak vizuális szemszögből követi végig ugyanazt az útvonalat.
Majdnem minden teremben vissza fog köszönni valami, amit a könyvemben leírtam, kivéve a legfrissebb munkák, például a Coviddal foglalkozók. Ezek még nem íródtak meg.
A könyveinek élvezetes nyelvezete és a szemléletes példák azok számára is közelebb hozzák ezt a világot, akiktől távol áll a tudomány, megriadtak a témától vagy a címtől. A kiállítástól is hasonló hatást várnak?
Igen, de ez nem egy ismeretterjesztő kiállítás, mert akkor a természettudományi múzeumba lenne a helye. A Képlet című könyvem számomra arról szólt, hogyan fordítjuk le egy mindenki számára érthető nyelvre azokat a képleteket, amelyekkel naponta dolgozunk a laborban. Ez egy ismeretterjesztő nyelv. Itt arról szól, hogyan fordítjuk át ezt a tartalmat egy olyan vizuális nyelvre, amelyik méltó módon otthon van a múzeumban. Nem az ismeretterjesztés a cél, hanem hogy idomuljanak abba a környezetbe, amelyben találhatóak.
További képekért kattints a fotóra!
Már a járványhoz kapcsolódó kutatásai is vannak?
Létrehoztunk néhány olyan munkát, amely már a Covidról szól. Például hogyan mozogtak az emberek a járvány alatt, hogy változott meg a mobilitásuk. Az elmúlt 4 hónapban Bostonban egy kutatócsoportot vezettem, amely orvosságot keresett a Covidra. Minden orvosság, amelyik működött meg fog megjelenni üvegkockaként. Próbáltuk azt elérni, hogy a kiállítás ne csak az elmúlt 25 évről szóljon, hanem felzárkózzon a pillanathoz.
A művészetet elemeltnek tartjuk, ahogyan a képleteket is. Ritkán jelenik meg ennyire plasztikusan, hogy mindkettő kézzelfogható és hogy gyakorlati dolgokat lehet vele ábrázolni.
Barabási Lab (Fotó/Forrás: Ludwig Múzeum/Barabási Lab)
Lehet és kell, mert a vizualitás célja nagyrészt a megértés. Az információk több mint kilencven százalékát a szemünkön keresztül szerezzük. Nagyon erős kapcsolat van a vizualitás és az agyunk között. Elkerülhetetlen, hogy képekben gondolkozzunk. Az eredmények értelmezésénél, megértésénél különösen fontos a vizualizáció. Ezeket az ábrákat nem azért készítettük, mert múzeumoknak szántuk, hanem azért, hogy segítsék a komplexitás megértését. Úgy gondolom, hogy az ábrázolás és a vizuális modell alkotás a tudományos munkának a szerves része, csak kevésbé vállalja fel a közösség mint önálló műfajt. Mi igyekeztünk, hogy a vizuális rész önmagában is értéket teremtsen. Nem elég, hogy a szöveggel együtt működjön, önmagában is helyt kell állnia minden munkának. Akkor is, ha a szöveget elveszem.
Ezek a térképek útmutatást is adnak a művészeknek?
A művészek számára izgalmas és bonyolult helyzet lehet. Ugyanis nem mindig akarjuk tudni, hogy hol állunk a művészeti világon belül. Ott vagyunk középen vagy a periférián?
Arra nem adunk választ, hogyan fog valaki a közepére eljutni, de a legtöbb művész tisztában van azzal, mik azok a lépések, amiket meg kell tennie ahhoz, hogy előrejusson a művészeti közegen belül.
Ez a térkép csak megragadja a pillanatot: most hol van. Ha ezt úgy tekinti, mint egy útmutatót, akkor hasznos lehet.
A Képletben azt állítja, a tehetség meghozza a sikert, ha az ember kitartó. Ugyanakkor a művész spontán felfogásával ellentétben áll, hogy létezik valahol egy „sorskönyv”, amiben megnézhetjük, hol leszünk 20 év múlva.
Ez igaz, de pont a művészeti élet az, ahol a legkevésbé mérhető objektíven a tehetség, a teljesítmény, ezért nagyon fontos ezeknek a hálóknak a megértése. Megmutatják, hol lesz egy művész 20 év múlva.
Annak az alkotónak, akiben van ambíció, hogy a közösség aktív szereplője legyen, sokat segíthet.
Azoknak, akik a művészetet intellektuális kalandként élik meg, és akiknek a szereplés nem fontos – és sok művész ebbe a kategóriába esik –, azoknak ez egy idegen világ, amivel nem érdemes foglalkozni. Ezt teljesen meg tudom érteni. Mi is 25 éven keresztül csináltuk ezeket a vizualizációkat anélkül, hogy valaha lett volna rá igényünk, hogy bekerüljenek a művészeti világba. Nagyon megtisztelő, hogy ez most megtörténik, de nem ez volt a cél.
Én nagyon is értem azt, hogy milyen, amikor valaki a fiókjának dolgozik. Megvan annak a szépsége, megvan az izgalma és a tisztasága.
BarabásiLab: Rejtett Mintázatok. A hálózati gondolkodás nyelve
2020. okt. 10- 2021. jan. 17. - Ludwig Múzeum
hírlevél
