Apa foglalkozása

Eszik Alajos azok közé a művészek közé tartozik, akik az emberábrázolás legmagasabb szintjéig eljutva nem távolodtak el a figuratív ábrázolástól, hanem sajátos stílusával elmélyítve korunkat jellemző karaktereket teremt. Egyszerű jelenetek által, szinte alig jelzett háttér előtt dinamikus, de mozgásukban kimerevített figurák jellemző pózai által emblematikus tömörséggel ábrázolja világunkat. Típusokat teremt, de mint szereplők a testbeszéden túl jelképes cselekedetekkel artikulálják érzéseiket, világban létüket. Szimbolikus figuráit sohasem vonja elvont burokba, lendületes rajzi stílusa által a testiség cselekvő dinamizmusát megtartja.

A gesztusok és testritmikák túllépnek az antikizáló pátoszformulákon, azoknak idézetei inkább önmutogató heroizmusok, egyben önleleplezések. A hétköznapi figurák allegorikus szférába ágyazva a klasszikus emelkedettség paródiái. A művész vallomása szerint a halállal való viaskodás egyszerre patetikus és egyszerre nevetséges.

Önmutogató és önmagukba roskadó szereplői árnyalva mutatják be társadalmi létünk régi és jelenlegi szereplőit. A sutaságot, esetlenséget is bravúros megfogalmazással felemeli az esztétikum szférájába, kicselezve a tragikus borongósságot az abszurd karakterekben is érezzük kikacsintó optimizmust. Szatíra és irónia kettőssége egyszerre kegyetlen leleplezés és a karikírozó gunyorosság, de a megfogalmazás általi esendőségből kiérezhető az együttérzés és humánum. (X)