A gdański származású Julita Wójcik leginkább a vidéki otthon esztétikumának hírnökeként ismert a nemzetközi képzőművészetben. A szobrászként és akcióművészként tevékenykedő Wójcik munkáiban - a hétköznapi tevékenységek művészeti szintre emelése következtében - elmosódik a határ valóság és művészet között. Hámozott már krumplit egy galéria kiállítóterében, de az is megesett, hogy absztrakt fogalmakat olvasott fel legelésző tehenek számára. Wójcik akcióit legtöbbször a cselekvés hiánya jellemzi. Máskor madáretetőket épít, sárkányt ereget, vagy arra tesz kísérletet, hogy nyilvános helyen alakítson ki halastavat. Ezek egykor mindennapi rutinnak számítottak, mára viszont már kivesző, úri hóbortként gondolunk rájuk. Azzal, hogy Wójcik művészi kontextusba helyezi ezeket a tevékenységeket, fontossággal ruházza fel őket egyrészt, de el is veszi egyszersmind elitista jellegüket.
Wójcik számos alkotásában reflektál jellegzetesen női tevékenységekre, mint például a horgolás, a söprögetés, vagy a kertgondozás, s munkáira egy csodálkozással és borzongással vegyes, letűnt kor iránt érzett nosztalgia is jellemző. Mindez megjelenik a kommunista időkben épített panelházakat ábrázoló rajzain, szobrain, valamint a Lengyel Intézet Platán Galériájában kiállított Hullám panel című munkáján is látható. „A Hullám panel kérdésfeltevés a szocreál építészet jövőjéről, történet egy jelentésekkel teli épületről, ironikus-szentimentális utazás a gyerekkorból jól ismert tájon át" - írja Magda Kardasz. A panel-romantika egyébként nem egyedülálló a kortárs lengyel művészetben. Erről szól például Joanna Bator magyarul tavaly megjelent Homokhegy című regénye is. Az írónő azt nyilatkozta nemrégiben: Krakkóban annyira trendi a Lengyel Népköztársaság-retro, hogy kirándulásokat szerveznek Krakkó leghíresebb lakótelepére, Nowa Hutába.
Akárcsak Bator, Wójcik is gyermekkora színhelyét, a Tadeusz Różański által megálmodott és kivitelezett, gdański Przymorze lakótelepet mintázza meg művében, amelyet hat hosszú téli hónap alatt, horgolással készített 2005-2006 fordulóján. „A horgolás a vidéki lányok jellegzetes elfoglaltsága. Türelmet igényel, ugyanakkor finom és kellemes. A téli időszak erre a legalkalmasabb" - olvashatjuk egy Wójcikkal készült interjúban. A művésznő jóindulattal tekint a „ronda panelekre", észreveszi a modernista építészeti gondolkodás értékeit, meglátja a panel falak mögötti, illetve falakon folyó életét. A kopár urbanisztikai monstrum - hétszáz méterével a Przymorze lakótelep Lengyelország leghosszabb, tizenegy emelet magas lakótömbje, 5500-an lakják - mögött színes történeteket talál. Megjeleníti például az ormótlanul beépített erkélyeket, a kicserélt nyílászárókat, illetve az épület homlokzatára festett rózsaszín sávokat is.
Wójcik több kiló fehér és rózsaszín fonalat használt fel az épületmodell elkészítéséhez, amit - ha tetszik, afféle posztmodern, ironikus gesztusként - éppen az egyik panelban található textilüzletben vásárolt, így meg sem bontva tulajdonképpen a hely és az anyag egységét. A horgolt építészeti forma a művész által tervezett fa posztamensen kerül bemutatásra, a lakótömb alaprajzának ívét imitáló asztalokon. Julita Wójcik Hullám panel című kiállítása 2012. augusztus 31-ig látható Budapesten, a Platán Galériában.
hírlevél
