Leonardo da Vinci már a saját korában igazi sztárnak számított. A firenzei festő, szobrász, építész és polihisztor tehetségét népszerűséggel és busás fizetéssel is jutalmazták.
A reneszánsz művészek életét feljegyző kortárs, Giorgio Vasari festő szerint a mester híres férfiszépségnek számított, aki nem vetette meg a külsőségeket, divatos ruhákat sem. Emellett feljegyezte nagy fizikai erejét, nagylelkűségét, és azt, hogy a kellem sem hiányzott a személyiségéből. Nagyon tisztelt mindent, ami él: nemcsak vegetáriánus volt, de gyakran vásárolt kalitkába zárt madarakat, hogy szabadon eressze őket.
A kezdet pedig kevésbé volt fényes. Leonardo di ser Piero da Vinci Messer Piero falusi jegyző és egy Caterina nevű parasztlány törvénytelen fiaként született a Firenze környéki Vinciben 1452. április 15-én. 1466-tól Andrea del Verrocchio festőműhelyében dolgozott, számos területen szerezett jártasságot: elsajátította a festészet, szobrászat, mintázás technikáját, látott fémöntést, bepillantást nyert a kémia rejtelmeibe, gyakorolta a bőrművességet, szőnyegkészítést, sőt zenei ismereteket is szerzett. Egyik első munkája egy Verrocchio-képen, a Krisztus megkeresztelésében való közreműködés volt, a legenda szerint amikor a mester meglátta tanítványa munkáját, azt annyira tökéletesnek találta, hogy úgy döntött: ő soha többé nem fest. A Giorgio Vasaritól származó anekdota igazságtartalma azonban vitatott.
Leonardo legkorábbi ismert rajza az Arno folyó völgyéről (1473), Uffizi
Leonardo húszévesen saját műhelyt nyitott, és megszülettek első önálló alkotásai, az Arno-völgyi táj vázlatrajza, a Három királyok imádása és a Szent Jeromos. 1478-ban őt bízták meg a városháza, a Palazzo Vecchio Szent Bernát-kápolnájában az oltárkép elkészítésével, 1481-ben a San Donato-templom főoltárképének megfestésével, de egyik művét sem fejezte be, csak vázlatokat készített.
Leonardo a festés mellett tervet készített az Arno folyó szabályozására, csatornák építésére, hadigépeket, ostromlétrákat rajzolt, szélmalomkereket tervezett hadi célokra.
A jelenleg Krakkóban található Hölgy hermelinnel című kép
1482-ben a város ura, Lorenzo de Medici a két város közti béke megerősítésére Milánóba küldte a Mórnak is nevezett Lodovico Sforzához. Itt készült egyik leghíresebb képe, a herceg szeretőjét, Cecilia Galleranit ábrázoló Hölgy hermelinnel és a Sziklás Madonna első változata.
Leonardo eklektikus személyisége kiteljesedhetett a herceg udvarában: ceremóniamesterként is dolgozott ünnepségek és udvari látványosságok szervezésén, emellett különféle hangszereken játszott, új zeneszerszámokat és tűzijáték látványelemeket is tervezett.
Az első milánói időszak legfontosabb és leghíresebb Leonardo-műve az 1495-1497 között a Santa Maria delle Grazie kolostor refektóriumának festett Utolsó vacsora. A szekkó technikával készült falikép azt a pillanatot örökíti meg, amikor Júdás árulására fény derül.
A milánói udvarban Leonardo elmélyült a katonai és műszaki tudományokban, az építészet, a folyadékok mechanikája, a ballisztika és az optika kérdéseit kutatta. Tanulmányozta a repülést, ő tervezett először a mai helikopterhez hasonló eszközt, emellett siklóernyő tervein is dolgozott. Elkötelezett természettudósként a korabeli szigorú tiltás ellenére az elsők között boncolt, az emberi test felépítésének megismerése érdekében. Számos karikatúrának titulált vázlatot készített, amelyek szinte biztosan élő modell után készültek.
Vasari jegyezte fel róla, hogy ha Leonardo meglátott egy érdekes arcú illetőt, követte őt akár egész nap, hogy jól megfigyelhesse.
Vitruvius-tanulmány
Tizenhat évig dolgozott Francesco Sforza lovas szobrán, a tervek készítése közben született többek között híres ábrázolása az emberi test tökéletes arányairól, a körbe és négyzetbe írt emberről, a Vitruvius-tanulmány. A művész a munkát rá jellemző módon soha nem fejezte be, csak egy hét méter magas agyagmodellel készült el. A szoborra szánt bronzból a fejedelem végül ágyút öntetett, az agyagmodellt a Milánót elfoglaló XII. Lajos francia király íjászai céllövészetre használták, így megsemmisült.
Leonardo a következő időszakban megfordult Mantovában, Velencében, Firenzében, majd 1500-ban Cesare Borgia szolgálatába állt mint mérnök és katonai építész. Tökéletesítette a szárazföldi és hajókra szerelhető fegyvereket, megnövelte a mozsárágyúk tüzelőerejét, új csúcsíves lövedékeket, gránátokat, ágyúkat, kőhajítókat tervezett.
VIII. Károly francia király itáliai betörése után visszatért Firenzébe, ahol
megkapta élete legnagyobb megbízatását: a Palazzo Vecchióban a firenzei győzelemmel végződött Anghiari csatát kellett megörökítenie a tanácsterem falán. A terem másik felén a Cascinai csata megfestésére Michelangelót kérték fel, de egyik zseni sem készült el a munkával.
Leonardo ekkor festette leghíresebb képét, a világ egyik legismertebb remekművét, a Mona Lisát (La Gioconda), akinek talányos mosolyát évszázadok óta igyekeznek megfejteni. Az 1503-1505 körül festett kép Leonardo szinte egyetlen teljesen befejezett képe, amelyben összegezte mindazokat a festői eszközöket, amelyet az emberi arc, a fény és árnyék kezelése, valamint a táj ábrázolása terén megfigyelései során írásban és rajzban rögzített.
Leonardo da Vinci:Mona Lisa (Fotó/Forrás: wikipedia.org)
Ezzel le is zárult nagy alkotásainak korszaka. Életének hátralevő részét a nyugtalan vándorlás és egy utolsó nekilendülés jellemezte a tudomány, elsősorban az anatómiai kutatások területén. A francia király, I. Ferenc szolgálatába lépett mint udvari festő és építész. A király nagylelkűen támogatta és az ambois-i kastélya melletti Cloux (mai nevén Clos Lucé) kastélyát bocsátotta rendelkezésére. Leonardo életének utolsó három évében csak tanítványa, Francesco Melzi maradt mellette, aki megmentette mestere életművét a pusztulástól.
A reneszánsz egyik legnagyobb lángelméje 67 éves korában cloux-i kastélyában halt meg ma ötszáz éve, 1519. május 2-án.
Halálának 500. évfordulója alkalmából Olaszország emlékévet hirdetett, kiállításokkal, digitális programokkal, bélyegekkel és többek között egy Leonardo-festménnyel díszített kéteurós érme kibocsátásával ünneplik a reneszánsz mestert. Május 2-án szülőfalujában első ízben állítják ki a neki tulajdonított hajfürtöt. Az évforduló kiemelt eseménye lesz az ősszel Párizsban nyíló nagyszabású Leonardo-kiállítás, amelyen a Mona Lisát is őrző Louvre hatalmas érdeklődésre számít, így a tárlatra csak előzetes regisztrációval lehet majd belépni. Magyarországon az augusztus végéig nyitva tartó Leonardo da Vinci: Művész - Feltaláló - Zseni című budapesti kiállítással.
Május 9-én kerül a mozikba A művészet templomai - Leonardo 500 című ismeretterjesztő film is. A film a firenzei és milánói korszak festményeinek (köztük az Angyali üdvözlet, a Háromkirályok imádása, a La Belle Ferronière vagy a Hölgy hermelinnel) részletes bemutatása mellett a több ezer oldalt kitevő tudományos feljegyzések és találmányok leírásai, amelyeket összefoglaló néven da Vinci kódexeknek neveznek megfejtését kísérli meg, egy egészen új nézőpontból vizsgálva ezt a monumentális művet.
A filmben megszólaló szakértők és mérnökök Leonardo tanulmányait olyan új megvilágításba helyezik, amely során a nézők a modern kor vívmányain keresztül ismerhetik meg a mester géniuszát. A film számos, ma már teljesen hétköznapinak számító technikai megoldás vagy eszköz kapcsán arra világít rá, hogy az ipar, a mérnöki- és orvostudományok, a kommunikáció, a várostervezés, az anatómia és a 21. századi modern művészet gyökerei valójában mind Leonardo munkásságáig nyúlnak vissza.
(via Giorgio Vasari: A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete; MTI, Pannonia Entertainment)
hírlevél
