Jelenleg Jovánovics György és Bachman Gábor munkáit mutatja be a terem, március 5-től 17-ig Lakner Antal és Andreas Fogarasi művei, majd március 19-től március 31-ig Várnai Gyula és Hajas Tibor alkotásait tekinthetjük meg.

Lakner Antal: Home Transporter 2 – A Talicskapad (1999) (Fotó/Forrás: Ludwig Múzeum Digitális Adattár és Archívum)

A Ludwig Múzeum 2015-től rendezi a Velencei Biennále magyar pavilonjának kiállításait. A 2019-es biennálén Waliczky Tamás Képzelt kamerák című tárlata kerül bemutatásra.

Jovánovics György: Részlet a Nagy Viharból, 1995. (Fotó/Forrás: Rosta József)

A Velencei Biennále a világ egyik legrégebbi és legnagyobb presztízsű nemzetközi művészeti kiállítása. Magyarország egészen a kezdetektől, 1895 óta vesz részt az eseményen. A magyar pavilon épülete az önálló nemzeti pavilonok sorában másodikként készült el. Az 1909-ben átadott, Maróti Géza tervezte szecessziós pavilont gazdagon díszítették, többek között Zsolnay-kerámiákkal, illetve Róth Miksa műhelyében készült üvegablakokkal és mozaikokkal. A történelem viharai nem kímélték az épületet, amelyet 1958-ban modernizáltak. Az elfalazott mozaikok a kilencvenes évek óta láthatók újra eredeti pompájukban.

Az épület közepén 1958 óta egy átrium található, amely sokszor fejtörést okoz a kiállítások kurátorainak, hogy üresen hagyják vagy beépítsék a kiállítás koncepciójába.

Erre a kérdésre keresi a választ Boros Géza művészettörténész, a Velencei Biennále Iroda vezetője, aki a pavilon különleges adottságának a művészi térhasználatáról tart előadást március 1-én, 17 órakor a Ludwig Múzeumban.

Fejléckép:Bachman Gábor: A Kortárs Művészeti Múzeum modellje, 1996. (Fotó: Rosta József)