Vizuál

Lesz ez még így se

2015.07.18. 07:00
Ajánlom
A Magyar Képzőművészeti Egyetem a korábbi évekhez hasonlóan idén is megrendezte Best of Diploma kiállítását a végzősök válogatott munkáiból. Az eredmény vegyes érzelmeket kelthet: egy-két markáns hang mellett inkább szárnypróbálgatásokat láthatunk. KRITIKA

A cél ugye az lenne, hogy a legjobb diplomamunkákon keresztül bemutatkozzon a friss generáció. Ez a kiállítást végigjárva kevéssé sikerül. Alapvetően nem jelentene problémát, hogy az egyes munkák mellé semmiféle magyarázat nincs fűzve, de egy diplomamunka esetében ez ildomos lenne: egy több éves oktatást, tanulást, kutatást személyi szinten összefoglaló projekt megérdemelne ennyit. De legalább egy projekt/alkotás címet - merthogy az sincs. (Arról nem is beszélve, hogy egy-két videó munka ki volt kapcsolva és nem volt kihez fordulni a probléma orvosolásának érdekében.) Aztán ki-ki eldönthetné, hogy beleolvas-e a kísérő szövegbe vagy sem.

Sok munkával ezért nem nagyon tud mit kezdeni az egyszeri néző, ahogy e sorok írója sem. A földszinti teremben, egy-két festő- és szobrászhallgató alkotásaitól eltekintve, inkább az alkalmazott művészetek kerültek bemutatásra: tervezőgrafika és díszlettervezés. Érdekes, hogy a mindenki által ismert bérház gangok anyagi esztétikuma (Kósa Gergely); illetve a köztéri építkezésekről jól ismert piros-fehér csíkos deszkák Breuer Marcellbe oltása (Murányi Mózes Márton) ide került, a funkcionálisabb alkotások társaságába. Az értelmezési keret csavarjával szépen kirajzolódik a konceptuális háttér, rámutatva alkotás mivoltukra.

A Barcsay-teremben már zavarosabb a helyzet. Dés Márton munkái például könnyűek, majdhogynem krokik, vázlatosak, de ettől frissek. Sejtem, hogy mindennapi jelenetek, emlékképek kerülnek egy platformra - egyfajta vizuális, fiktív napló benyomását keltve. Majdnem vele szemben az emlékezet, a mentális kép töredezettsége másként jelenik meg Juhász Kinga szó szerint felcsíkozott, majd újra összeillesztett, ragasztott, épített festményein (emlékein?).

Kárpáti Gergely embermagas fametszetei a technika és az anyag finomsága miatt teljesen megvettek; jól ritmizáló párhuzamként pedig egyből ott vannak Ádám Mária Teréz konkrét tuskókról vett nyomatai. Míg előbbinél a technika eszközként van inkább jelen, addig utóbbinál a műfaj maga a képalkotás tárgya.

Pelcz Benjamin János szobrásznál az egy vonalból húzott plasztikus átló egy tekerccsé alakult át: sík és tér játékosan fordul egymásba, a hordozó falfelületet is kijátszva. A következő teremben Kapronczai Evelin plasztikájában/reliefjében is hasonló logika ismerhető fel. Pelcz egy formalizmust idéző geometrikus képe azonban eltér Kapronczai perspektívát mutató, tájképszerű képétől: mindkét esetben inkább ekként tételeződnek, semmint szoborként -címek, leírás, magyarázat, fecni stb. hiányában legalábbis így értelmezi a kritika szerzője.

Papp Sándor Dávid munkái talán a kiállítás legsikerültebbjei: jól kidolgozott alapgondolat és remek kivitelezés. Diszfunkcionális, szatirikus játékai egyszerre megmosolyogtatóak, majd ezen a fázison túljutva ugyanolyan kétségbeejtőek, feszengőek. És itt visszaugranék a földszintre egy pillanatra Tóth Balázs Máté "emlékművéhez", amely az In Memory of The Things We Don't Have-hez szól: obeliszk, rajta fehér emlékplakettel, melyre projektor vetíti azt, amink nincs (külön poén, hogy ottlétemkor a projektor a fényviszonyok miatt nem működöt, míg én kitartóan kerestem a terem közepét elfoglaló obeliszk jelentésének kulcsát...). Teljes diszfunkció - teljes siker.

Nguyen Lan Lilla alkotását említeném még meg, amely ismételten a világ szubjektív érzékelésére reflektál, bemutatva a művész saját világát. Mozgóképpé avanzsált grafikák, két verzióban. A szembetűnőbb a falra projektált kisfilm, ahol a grafikai elemek néha egy-egy fényképpel vagy videófelvétellel egészülnek ki - mintegy önmagára reflektálva, ütköztetve a szubjektívet (a fiktívet?) a valóssal. Az ötletes megfogalmazás eléri, hogy érdekeljen, és valami fura módon még azonosulni is tudok a látottakkal. Magamra ismerek, mert a munka nyitott, és nagyban van kivetítve, nekem, mindenkinek szól - közös.

Aztán ott van a kivetített élmények mellett egy kis doboz, fülhallgatóval kiegészítve, és kis kukucskáló nyílással. Leselkedni kell, hogy lássam: mi van odabent! És ugyanaz a videó, ezúttal hanggal kiegészülve, intim módon, csak nekem szólva, engem megszólítva. Illetve pont, hogy nem: én ezt meglesem, valaki személyének a vojőrjévé váltam! A két videó egymás mellé helyezése éles kontúrt von érzékelésünk, személyes és közösségi tapasztalataink közé. Bevonva és kizárva, önmagát magyarázva és az értelmezésnek ellenállva, mint a Best of Diploma 2015 egésze.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Így buliztak régen a sztárok az Oscaron

Közeledik az idei Oscar díjátadó, felkészülésnek megmutatjuk, ki kivel mulatott vagy épp sutyorgott a szünetekben az ötvenes évektől a kilencvenesig. Galéria!
Klasszikus

Megszólalt az ELTE Zenei Tanszékének vezetője a pénzelvonás kapcsán

Múlt héten jelent meg az a közlemény, amelyből kiderült, hogy az ELTE BTK-t érintő 250 millió forintos forrásmegvonás miatt szeptembertől nagyon nehéz lesz megoldani a zongora- és a magánének-oktatást a Zenei Tanszéken. A Fidelio kérdéseire Bodnár Gábor tanszékvezető válaszolt.
Vizuál

Bálványozta a közönség, bolondokházában végezte – 175 éve született Munkácsy Mihály

Stílusát romantikus realizmusnak nevezik, amelyre nem hatottak lényegesen a modern festészeti irányzatok. Első sikerét 1869-ben aratta Az ásító inas című képpel, amelynek témáját saját korábbi életéből vette.
Plusz

Új remény – Művészek a rákkal küzdő magyar kajakosért

A Fidelio kezdeményezésére művészek is segítik Tóth Róbert ifjúsági Európa- és többszörös magyar bajnok kajakos gyógykezelését. Már felajánlotta segítségét Miklósa Erika, Polyák Lilla, Náray Erika és Józan László. A Fidelio örömmel fogadja a további művész támogatókat!
Klasszikus

Hogyan hangzik Jerikó lerombolása a zene nyelvén? Händel a Zeneakadémián

Händel a barokk kor monumentális komponistája, zenéjének fensége máig megőrizte fényét. A Joshua viszont még hozzá képest is grandiózus.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál interjú

„Zászlónkra tűztük a feltörekvő művésznemzedékek segítését”

Az EMMI felügyelete alatt működő MANK Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. hat alkotóházat és két művésztelepet működtet, valamint számos művészeti pályázatot kezel. Szerteágazó munkásságukról kérdeztük az ügyvezető igazgatót, Tardy-Molnár Annát.
Vizuál beethoven

Teljesen megújul a bonni Beethoven-ház

Bezár február végén a bonni Beethoven-ház, hogy teljesen megújult tárlattal nyisson ki újra decemberre, a zeneszerző születésének 250. évfordulója alkalmából meghirdetett emlékév kezdetére.
Vizuál ajánló

Aki a kaposvári katonaélményeiből csinált karriert New Yorkban – Halász András

A művész neve mára legendává vált, elsősorban azért mert már a 70-es években az új képzőművész-generáció egyik meghatározó vezéralakja volt, művei pedig rangos magyar és nemzetközi múzeumi és magángyűjteményekben szerepelnek. A kiállításon kiemelkedik az 1983-ban készült, a személyi számítógépek korát megelőző, első computer-grafikai sorozatának a 2015-ben újragondolt, hatásos festményei.
Vizuál ajánló

Picassót vagy egy applikációt könnyebb restaurálni?

Ezen a héten nyílik a Ludwig Múzeum 30 éves fennállását ünneplő kiállítássorozat második, Eszközök című tárlata, amely az elmúlt 20 év médiaművészeti alkotásait mutatja be a múzeum gyűjteményéből.
Vizuál galéria

Így buliztak régen a sztárok az Oscaron

Közeledik az idei Oscar díjátadó, felkészülésnek megmutatjuk, ki kivel mulatott vagy épp sutyorgott a szünetekben az ötvenes évektől a kilencvenesig. Galéria!