Vizuál

Lesz ez még így se

2015.07.18. 07:00
Ajánlom
A Magyar Képzőművészeti Egyetem a korábbi évekhez hasonlóan idén is megrendezte Best of Diploma kiállítását a végzősök válogatott munkáiból. Az eredmény vegyes érzelmeket kelthet: egy-két markáns hang mellett inkább szárnypróbálgatásokat láthatunk. KRITIKA

A cél ugye az lenne, hogy a legjobb diplomamunkákon keresztül bemutatkozzon a friss generáció. Ez a kiállítást végigjárva kevéssé sikerül. Alapvetően nem jelentene problémát, hogy az egyes munkák mellé semmiféle magyarázat nincs fűzve, de egy diplomamunka esetében ez ildomos lenne: egy több éves oktatást, tanulást, kutatást személyi szinten összefoglaló projekt megérdemelne ennyit. De legalább egy projekt/alkotás címet - merthogy az sincs. (Arról nem is beszélve, hogy egy-két videó munka ki volt kapcsolva és nem volt kihez fordulni a probléma orvosolásának érdekében.) Aztán ki-ki eldönthetné, hogy beleolvas-e a kísérő szövegbe vagy sem.

Sok munkával ezért nem nagyon tud mit kezdeni az egyszeri néző, ahogy e sorok írója sem. A földszinti teremben, egy-két festő- és szobrászhallgató alkotásaitól eltekintve, inkább az alkalmazott művészetek kerültek bemutatásra: tervezőgrafika és díszlettervezés. Érdekes, hogy a mindenki által ismert bérház gangok anyagi esztétikuma (Kósa Gergely); illetve a köztéri építkezésekről jól ismert piros-fehér csíkos deszkák Breuer Marcellbe oltása (Murányi Mózes Márton) ide került, a funkcionálisabb alkotások társaságába. Az értelmezési keret csavarjával szépen kirajzolódik a konceptuális háttér, rámutatva alkotás mivoltukra.

A Barcsay-teremben már zavarosabb a helyzet. Dés Márton munkái például könnyűek, majdhogynem krokik, vázlatosak, de ettől frissek. Sejtem, hogy mindennapi jelenetek, emlékképek kerülnek egy platformra - egyfajta vizuális, fiktív napló benyomását keltve. Majdnem vele szemben az emlékezet, a mentális kép töredezettsége másként jelenik meg Juhász Kinga szó szerint felcsíkozott, majd újra összeillesztett, ragasztott, épített festményein (emlékein?).

Kárpáti Gergely embermagas fametszetei a technika és az anyag finomsága miatt teljesen megvettek; jól ritmizáló párhuzamként pedig egyből ott vannak Ádám Mária Teréz konkrét tuskókról vett nyomatai. Míg előbbinél a technika eszközként van inkább jelen, addig utóbbinál a műfaj maga a képalkotás tárgya.

Pelcz Benjamin János szobrásznál az egy vonalból húzott plasztikus átló egy tekerccsé alakult át: sík és tér játékosan fordul egymásba, a hordozó falfelületet is kijátszva. A következő teremben Kapronczai Evelin plasztikájában/reliefjében is hasonló logika ismerhető fel. Pelcz egy formalizmust idéző geometrikus képe azonban eltér Kapronczai perspektívát mutató, tájképszerű képétől: mindkét esetben inkább ekként tételeződnek, semmint szoborként -címek, leírás, magyarázat, fecni stb. hiányában legalábbis így értelmezi a kritika szerzője.

Papp Sándor Dávid munkái talán a kiállítás legsikerültebbjei: jól kidolgozott alapgondolat és remek kivitelezés. Diszfunkcionális, szatirikus játékai egyszerre megmosolyogtatóak, majd ezen a fázison túljutva ugyanolyan kétségbeejtőek, feszengőek. És itt visszaugranék a földszintre egy pillanatra Tóth Balázs Máté "emlékművéhez", amely az In Memory of The Things We Don't Have-hez szól: obeliszk, rajta fehér emlékplakettel, melyre projektor vetíti azt, amink nincs (külön poén, hogy ottlétemkor a projektor a fényviszonyok miatt nem működöt, míg én kitartóan kerestem a terem közepét elfoglaló obeliszk jelentésének kulcsát...). Teljes diszfunkció - teljes siker.

Nguyen Lan Lilla alkotását említeném még meg, amely ismételten a világ szubjektív érzékelésére reflektál, bemutatva a művész saját világát. Mozgóképpé avanzsált grafikák, két verzióban. A szembetűnőbb a falra projektált kisfilm, ahol a grafikai elemek néha egy-egy fényképpel vagy videófelvétellel egészülnek ki - mintegy önmagára reflektálva, ütköztetve a szubjektívet (a fiktívet?) a valóssal. Az ötletes megfogalmazás eléri, hogy érdekeljen, és valami fura módon még azonosulni is tudok a látottakkal. Magamra ismerek, mert a munka nyitott, és nagyban van kivetítve, nekem, mindenkinek szól - közös.

Aztán ott van a kivetített élmények mellett egy kis doboz, fülhallgatóval kiegészítve, és kis kukucskáló nyílással. Leselkedni kell, hogy lássam: mi van odabent! És ugyanaz a videó, ezúttal hanggal kiegészülve, intim módon, csak nekem szólva, engem megszólítva. Illetve pont, hogy nem: én ezt meglesem, valaki személyének a vojőrjévé váltam! A két videó egymás mellé helyezése éles kontúrt von érzékelésünk, személyes és közösségi tapasztalataink közé. Bevonva és kizárva, önmagát magyarázva és az értelmezésnek ellenállva, mint a Best of Diploma 2015 egésze.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Fenyő Iván: „Úgy éreztem, hogy megszűnt az összetartás”

Idén folytatódik a „legendás” Máté-Horvai osztály előadássorozata a Jurányi Házban, amely most Fenyő Iván életével foglalkozik. Őt kérdezte a Jurányi Latte a főiskolás emlékeiről, illetve arról, miért szállt ki az AlkalMáté Trupp-ból, és vajon játszik-e majd a róla szóló előadásban.
Klasszikus

Molnár Anna rangos kortárs zenei fesztiválon énekel Darmstadtban

A magyar énekesnő Eötvös Péter és Balogh Máté műveit adja elő az Internationale Freienkurse für Neue Musik fesztiválon.
Plusz

A balatonfüredi Anna-bál mítosza és a valóság

Szombaton 193. alkalommal rendezik meg a balatonfüredi Anna-bált, aminek névadó kisasszonyát lehet, hogy nem is Annának hívták.
Színház

Lázár Katinak ítélték a színikritikusok az idei életműdíjat

A Színházi Kritikusok Céhe nyolcadik alkalommal ismer el életműdíjjal a színházművészet bármely területén kiemelkedőt alkotó, 65 év feletti művészt.
Vizuál

Így látják a madarak az osztrák fővárost - VIDEÓ

Négy sas segítségével készítettek 360 fokos videót Bécsről. A madarak a Duna-toronyból és egy hőlégballonból indulva filmezték a várost.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Vizuál videó

Így látják a madarak az osztrák fővárost - VIDEÓ

Négy sas segítségével készítettek 360 fokos videót Bécsről. A madarak a Duna-toronyból és egy hőlégballonból indulva filmezték a várost.
Vizuál Film

Végre többet tudunk az új Freddie Mercury-filmről

„A bandában csak egy hisztériás királynőnek van hely.” Kijött a Queen-film első igazi előzetese, és még többet ígér, mint a teaser.
Vizuál velencei biennálé

Képzelt kamerák a Velencei Biennále magyar pavilonjában

Szegedy-Maszák Zsuzsanna kurátor és Waliczky Tamás újmédiaművész képviselik Magyarországot jövőre a 58. Velencei Nemzetközi Képzőművészeti Biennálén.
Vizuál videó

Drótmese – Nézze meg online a fiatal magyar alkotó díjnyertes animációját!

Pataki Szandra stop motion animációja egy drótszálakból felépített világban játszódik, ahol senki sem vonhatja ki magát az egymásnak feszülő erők hatása alól.
Vizuál pompeji

Színekkel keltették új életre Pompeii-t és Herculaneum-ot

Nemcsak a színpompás panelek érdekesek, de a helyszínek is, ahol kiállították őket. Az igazgató szerint mindez remek módja a múlt a jelen összekapcsolásának.