Leszámolás a paraszti kultúrával – megnéztük az év egyik legszebb filmjét

Hat évvel a nagy sikerű, Oscar-díjra jelölt Loving Vincent után DK Welchman és Hugh Welchman ezúttal a lengyel irodalom gigászi nagyregényét, a Nobel-díjas Władysław Reymont Parasztok című könyvét adaptálta filmre. Vállalkozásuk nem kevésbé lett monumentális: a 19. századi lengyel falusi világról szóló történet valamennyi képkockája kézzel festett animáció formájában kel életre a vásznon. Öt éven át tartó munkájuknak meg is lett az eredménye: filmjükkel a kétórás játékidő egésze alatt képesek szűnni nem akaróan eksztatikus állapotban tartani a nézőket, minthogy a puszta elbeszélésen, a narratív élményszerűségen messze túlmutat a tökéletesen kimunkált látványvilág. Ha találó hasonlatot kellene keresnünk, a Parasztokat látni olyan, mintha végigjárnánk egy hatalmas múzeumot, és egyesével szemügyre vennénk valamennyi kiállított remekművet. Szellemileg megterhelő, folyamatos koncentrációt igényel, de mégis

A Parasztok minden egyes képkockája önmagában is érvényes és figyelemre érdemes műalkotás.

A film jeleneteit eredetileg színészekkel vették fel, gyakran valós helyszíneken, majd pedig a felvételek alapján több mint száz művész több ezer olajfestményt hozott létre, amelyeket végül az animátorok egészítettek ki, hogy a különböző képek között az átmenet a lehető legtermészetesebb legyen. A vásznon időnként neves 19. és 20. századi lengyel festők – például Józef Chełmoński, Ferdynand Ruszczyc és Leon Wyczółkowski – konkrét alkotásai is megelevenednek.

Jelenet a Parasztok című filmből (Fotó/Forrás: Vertigo Média)

A nagyívű történet középpontjában egy fiatal lány, Jagna (Kamila Urzedowska) áll, akinek földöntúli szépsége hamar pletyka tárgyává válik a faluban, ugyanis nincs férfi, aki ki tudná vonni magát vonzása alól. A lány élete azonban váratlanul a feje tetejére áll, amikor édesanyja jó üzleti érzékkel hozzáadja a falu leggazdagabb földbirtokosához, a nemrég megözvegyült Maciejhez (Miroslaw Baka). A helyzetet ráadásul tovább bonyolítja, hogy Jagna titkon a férfi fiába, a forró fejű Antekba (Robert Gulaczyk) szerelmes, aki mélyen megveti kapzsi és könyörtelen apját. Jagna és Antek szerelme lassanként egyre nagyobb kockázattal jár, mígnem az események szörnyű tragédiába torkollnak.

Władysław Reymont története egyfajta elkárhozástörténet, legalábbis a film alkotóinak adaptációjában mindenképpen annak hat. A középpontban álló Jagna ugyanis ártatlan és szelíd teremtés, az örök jóság megtestesítője. Napjai nagy részében papírvágással alkot díszeket otthonába, ha éppen nem sebesült állatokat ápol az udvaron.

ennek megfelelően lehet a végtelenül romlott falu játékszere: merthogy lényegében úgy bánnak vele, akár egy bábuval, akinek nincs akarata, beleszólása saját életébe. A filmben a szerelmi és hatalmi viszonyok időnként táncjelenetekben fejeződnek ki a leglátványosabban, ahol szó szerint ide-oda rángatják őt – nekünk pedig tehetetlenül kell végignéznünk mindazt, amit vele tesznek.

Jelenet a Parasztok című filmből (Fotó/Forrás: Vertigo Média)

A Parasztok igazi tragédiáját a zárt környezet, a falusi világ elemi rosszindulata adja meg. Minél kisebb egy közösség, annál merevebbek a szabályrendszerei, és annál nagyobb figyelem irányul az egyes emberekre. Ez az a világ, ahol egy kósza pletyka szempillantás alatt válhat ténnyé, majd pedig vádponttá. Merthogy ebben a történetben is ennek vagyunk tanúi: Jamilával fokozatosan szembefordul a közösség, majd ennek tetőpontján, egy egészen megrázó, a horror fogalmát is kimerítő jelenetben, a falu egy nagy, kaotikus, barbár hordává alakulva úgy dönt, kiveti magából a bűnös lányt.

Ne legyenek kétségeink, ez a film egy leszámolás a paraszti kultúra szűklátókörű világával. A Parasztok történetében nem csupán egy falu, de egy egész korszak kárhozik el jelképesen. Hasonlóan a regényhez, a sztori négy fejezeten, az évszakok váltakozásán keresztül bontakozik ki, ami ugyancsak ezt az értelmezést erősíti: a történet ugyanis ősszel indul, és nyáron végződik. Miközben tehetetlenül sodródunk a tragédia felé, szemtanúi vagyunk a természet újraéledésének és kivirulásának. Mintha ez is azt jelezné, hogy a paraszti közösségek végleg elvesztették kapcsolatukat a környezettel –

Jelenet a Parasztok című filmből (Fotó/Forrás: Vertigo Média)

A lesújtó és borzongató végkifejlet ellenére az utolsó képkockákban talán mégis felcsillan valamiféle remény, és ez alighanem az egyetlen apró feloldás, amivel megajándékozzák a nézőket. A film legvégét látva ugyanis – miután Jagna felkel a sárból, letörli az arcát, a jövőbe tekint, majd szaladni kezd az erdőbe – óhatatlanul arra a következtetésre jutunk: az ellene elkövetett sorozatos igazságtalanságok által a lány csak még inkább megtisztult, kiűzetése pedig valójában nem büntetés, hanem esély egy szebb és értelmesebb életre.

A jelen romantizáló tekintetével nézve a letűnt világok gyakran makulátlannak, idillinek tűnnek, a Parasztok pedig tökéletesen rámutat ennek a jelenségnek a fonákjára. A csodás festői tájakat látva áhítozunk arra a sokat emlegetett harmóniára, mindemellett azonban DK Welchman és Hugh Welchman filmje kíméletlenül szembesít is minket azzal, hogy

Megterhelő alkotás, vaskos barázdákat vés az ember szívébe, és éppen ezért lehengerlő. Az év egyik legszebb filmje érkezik a magyar mozikba.

Fejléckép: Jelenet a Parasztok című filmből (Fotó/Forrás: Vertigo Média)