Liszt életében döntő szerepet játszott annak az országnak a kultúrája, ahol serdülő éveit és kora ifjúságát töltötte. A franciát egész életében a legszívesebben használta. Francia és túlnyomórészt Franciaországban működő muzsikus-kortársaival való kapcsolata igen sokoldalú és kölcsönösen gyümölcsöző volt. Igaz, hogy amennyire elismerték és kedvelték mint zongoraművészt, a francia operák témáira írt virtuóz feldolgozások szerzőjét, a legkiválóbb francia zeneszerző-kortársak támogatóját és népszerűsítőjét, épp oly nehezen törtek utat újító szellemű saját kompozíciói a francia zeneéletben.
Az Esztergomi mise 1866-os párizsi bukása után az ifjabb zeneszerző kortársak és tanítványok, elsősorban Saint-Saëns lassú és szívós munkája kellett ahhoz, hogy húsz évvel később, élete utolsó turnéján a komponista Liszt is megkapja a francia közönség és kritika elismerését. A kiállításon bemutatott, Liszttel szoros kapcsolatban állt francia zeneszerző-kortársak sorában olyan jelentős mesterek találhatók, mint Berlioz, Meyerbeer, Franck, Gounod, Massenet, Delibes, Fauré és Saint-Saëns. A sort a 2012. év zenei jubilánsa, a százötven éve született Debussy zárja, aki mint fiatal római ösztöndíjas, még találkozott az idős Liszttel, játszott neki, hallhatta lenyűgöző zongorajátékát és az impresszionizmust is megelőlegező muzsikáját.
hírlevél
