A Lisztománia kifejezés Heinrich Heine nevéhez fűződik, aki Liszt 1841/42-es berlini koncertsorozata kiváltotta viharos sikert és hisztériát jellemezte ezzel a maga alkotta kifejezéssel. A siker persze nem pusztán szakmai volt, hanem lelkes nőhadat is jelentett, és bizony Heine akkoriban már nem volt az a rózsás arcú költő mint húszévesen, úgy lehet, hogy néminemű malícia is vezette a nyelvújító szándék mellett.

A tény ettől még tény marad: Liszt a maga korában mai popsztárokat megszégyenítő népszerűségnek örvendett és akárcsak a popsztárok, a cél érdekében ő is kihasznált minden rendelkezésére álló lehetőséget, még ha ezt manapság nehéz is elképzelni a Zeneakadémia szigorú széksoraiban, egy Liszt-estet hallgatva. Ez utóbbi hangulat inspirálta a szervezőket a Burgenlandi Tartományi Múzeumban Lisztománia ‒ Boszorkánymester a zongoránál című kiállítás megrendezésére. A tárlattal persze nem az említett hangulat reprodukálása volt a cél, hanem hogy megmutassák, hogy a napjainkban komolyzene kategóriában jegyzett zenészt és szerzőt milyennek látták a maga korában. Liszt ugyanis sztár volt, akinek ebbéli státusza semmivel sem járt kevesebb külsőséggel mint napjainkban.

Az említett célnak megfelelően láthatunk Liszt dedikálta albumlapot, rózsákat szóró hölgyrajongókat, őt karikírozó legyezőt emellett olyan pop ikonok ereklyéit mint Elvis, a Beatles, a U2 vagy a Rolling Stones. Mielőtt valaki azt gondolná, hogy eme sorok írója összekevert valamit a billentyűzeten, leszögeznénk, hogy nem. Valóban huszadik századi sztárok is képviseltetik magukat ily formán a kiállításon, aminek az oka lehet hogy nem nyilvánvaló, de kézenfekvő: a sztárkultusz metodikája mit sem változott száz év alatt, csupán a léptéke lett nagyobb.