Lucien Hervé (1910-2007) fotográfiai kifejezésmódjára a Bauhaus képi világa és az expresszionista, két világháború közötti filmek nyelve hatott. „…a fény, az árnyék és a tér fényképésze”-ként emlegetett művész pályafutása során fotóin keresztül újraértelmezte, és újraalkotta az építészeti alkotásokat: mások mellett Le Corbusier, Alvar Aalto, Tange Kenzó, Richard Neutra és Walter Gropius épületeiről készített felvételeket.
A Csend évében különös hangsúlyt kapnak az emberek jelenlétét mellőző épületfotográfiái. Hiszen Lucien Hervé számára az építészet is az Embert jelenti.
„Az Embert, akit mindenben keresett, még akkor is, ha fényképein legtöbbször elkerülte.”
Gebauer Imola, a kiállítás kurátora így összegzi a válogatást:
Jelen kiállítás Lucien Hervé egykori kiállításterveit gondolja tovább, végigkalauzol kétezer év szakrális építészetén.
Hervé megrendelései nyomán, valamint saját kezdeményezésből öt kontinens számos országába jutott el. Tárlatain dialógust kezdeményezett a formák és korok, ismerős és ismeretlen helyszínek között, szenvedélyesen szeretett látni, tanítani.
A kiállítás szervezői a művész archívumában őrzött negatívok közül olyanokat is válogattak az ismert felvételek mellett, melyek soha nem léteztek nagyításban, és ebben a kiállításban láthatóak először.
Hervé fotográfiája teljes személyiségét tárja fel: e szakrális terek az emberiségbe vetett hitét mélyítik el, titkaikra, az őket átjáró fényre szeme, intellektusa és szíve lencséje élességével rezonál. Ebben rejlik az ő misztériuma.”
A kiállítással a főapátságban megemlékeznek Marie-Alain Couturier domonkos szerzetesről, a L'Art Sacré című szakrális művészeti folyóirat egykori szerkesztőjéről, akinek barátsága és művészi meglátásai döntően befolyásolták Lucien Hervé életét és alkotói pályáját. A szakrális épületek fotóanyagát bemutató tárlat Lucien Hervé özvegye, Judith Hervé támogatásával jött létre.
Lucien Hervé – Az építészet csendje
Pannonhalmi Apátsági Galéria
2019. április 12 – november 11.
hírlevél
