Vizuál

Ludwig 2011

2011.01.27. 16:39
Ajánlom
2011-ben is izgalmas tematikával várja látogatóit a Ludwig Múzeum: építészet, neoavantgárd, fotó és hiperrealizmus egyaránt szerepel majd a kínálatban.

"An artist who cannot speak English is no artist"

2011 első kiállításán ismét egy konceptuális alkotó életművét ismerhetjük meg. A címadó idézetet - jelentése: "Az a (képző)művész, aki nem beszél angolul, nem is (képző)művész" - Mladen Stilinović horvát képzőművész jegyzi, akinek április 22-től július 3-ig tartó retrospektív tárlata több szempontból is megérdemli a kiemelt figyelmet. Már akkor is, ha csak statisztikailag nézzük: miközben Stilinović folyamatosan jelen van a legfontosabb nemzetközi kortárs kiállításokon, ez a tárlat lesz az első a régióban, amely a teljes pályaképet bemutatja. És hogy mi van a statisztikán túl? Bátran állíthatjuk, hogy egy provokatív és egyedi életmű, ami - még ha a kérdésfelvetés elsőre nagyon elvontnak tűnhet - ráadásul csupa olyan témát dolgoz fel, ami számunkra is ismerős lehet; például azt, hogy megfoszthatóak-e a szimbólumok, színek, szlogenek politikai és művészeti kontextusuktól. (S hogy ez mennyire nem feltétlenül művészi, hanem hétköznapi kérdés, elég felidéznünk a pár éve, a Heineken csillaga körül kialakult botrányt.) A politika mellett Stilinović nagy kedvvel és tehetséggel kritizálja korunk társadalmát és annak viszonyait, véleményét pedig változatos műfajokban fejezi ki: installációkkal, fotókkal, kollázsokkal és művészkönyvekkel, amelyek leglényegesebb darabjait mi is megtekinthetünk majd a tárlaton.

Minden fénykép

Kortárs műalkotások esetében mindig kérdés - különösen akkor, ha befektetési céllal kívánunk vásárolni -, hogy vajon számítani fog-e húsz év múlva. Bedőlünk egy éppen aktuális trendnek vagy a jövő műalkotását választjuk? És ez a kérdés nem csak a laikusokat, hanem a szakmát is foglalkoztatja. Ezzel a lendülettel válogatta ki a szakmai zsűri a kiállítandó fotókat a július 8. és szeptember 25. között rendezendő reGeneration2. Tomorrow's Photographers Today / A holnap fotográfusai - ma című tárlathoz, amelyen 25 ország és 48 iskola fiatal fotósai mutatkoznak be. Csak hogy tudjuk, mire számítsunk: a kiállítás első "részét" a világ különböző felén mintegy tíz városban mutatták be, és mindenhol osztatlan sikert aratott.

Majdnem fénykép

A hiperrealizmus hivatalos definíciója szerint "a 20. század közepén az Amerikai Egyesült Államokban kialakult képzőművészeti irányzat, amely a téma fényképszerűen pontos ábrázolását tűzi ki célul" - s ehhez annyit tennénk még hozzá, hogy a kitűzött célt sikerrel is valósítja meg. Bár ezen meghatározás alapján elvileg nem túl nagy változatosságot várhatnánk az ebben a stílusban készült művektől, a valóság ennél azért jóval izgalmasabb. A hiperrealizmus változatos aspektusait Magyarországon még soha nem dolgozta fel átfogó tárlat, így már csak az elsőség okán is különleges kiállításra számíthatunk, de ha ez nem lenne elég indíték egy látogatásra, akkor garanciaként tekinthetünk a kiállítani tervezett anyagok forrására. A budapesti Ludwig Múzeum saját anyagát ugyanis több másik Ludwig Múzeumból érkező kép egészíti ki, így a közép-kelet-európai alkotók munkái mellett az észak-amerikai és nyugat-európai művészek 1960 és 1980 között készült, méltán világhírű képeit az albumok után végre eredeti valójukban csodálhatjuk meg július 29. és október 23. között.

Építsünk Űrvárost!

Yona Friedmann neve kevéssé ismert itthon, pedig az újító építész Budapesten látta meg a napvilágot 1923-ban. A Gestapo elől menekült Izraelbe, ahol Haifában folyatott tanulmányokat, majd nem sokkal később Párizsba költözött, ahol ma is él és alkot. Építészeti elképzelései egészen rendhagyóak, belőlük a szemfülesek 2010 őszén már ízelítőt kaphattak a Trafóban. A Ludwig év végi, 2011. október 21. és 2012. január 8. között tartó tárlata azonban ennél jóval többet kínál, Friedmann egész gondolatiságát kívánja bemutatni, ami igen csak eltér az építészetről manapság alkotott elképzelésekről. Friedmann ugyanis nem az építészt, illetve az építész által létrehozott, a lakók szempontjából sokszor csupán díszletként megélhető tereket tartja az építészet legfontosabb elemének, hanem a lakókat. Bár kézenfekvőnek és mezei polgárként roppant szimpatikusnak tűnik megközelítése, nap nap után tapasztalhatjuk, mennyire nem ezen vonalak mentén készülnek új épületeink. Pedig a Friedmann által megfogalmazott mobilitás, tehát az, hogy egy épület vázán belül a saját igényeik alapján maguk a lakók alakíthassák ki a tereket, túlmutat a magasabb komfortfokozat elérésének lehetőségén. A tárlaton természetesen makettek is prezentálják majd Friedmann formabontó elképzeléseit, sőt talán az 1958-ban megálmodott Űrvárosának makettjével is ismét találkozhatunk, és elábrándozhatunk azon, milyen lenne egy a föld fölött lebegő, egyenlő oldalú gúlákból álló városlabirintusban élni. 

Művészi kedélyborzolás

A harminc év alattiak talán nem is értik, mit jelentett a disszidálás, és azt sem nagyon tudják elképzelni, hogy volt idő, amikor a Coca-Coláért vagy a banánért Bécsbe kellett menni. Rita Ackermannt azonban nem a konzumálás szűkössége, hanem a művészeti lehetőségek hiánya vitte még a kilencvenes évek elején New Yorkba. Azóta New York mellett, Európában és Japánban is kiállított, olyan neves helyszíneken rendezték tárlatait, mint a párizsi Pompidou Központ vagy a Whitney Biennálé. Ackermann 2011. november 18. és 2012. február 5. között rendezendő retrospektív kiállítása abba a sorozatba illeszkedik, amelyben a Ludwig Múzeum Magyarországon kevéssé ismert, ám jelentős művészi értékekkel bíró magyar vagy magyar származású művészeket kíván bemutatni az itthoni közönségnek. Ennek keretében egy provokatív látványvilágú életművet ismerhetünk meg, amely megértését nagyban fogják segíteni a kísérő programok, amelyek egyéb művészeti ágakon, irodalmon, filmen és divaton keresztül igyekeznek majd bemutatni a kilencvenes éveket, mindazt, ami hatott Rita Ackermannra és művészetére. 

  

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Szokolay Ádám nyerte az idei Bartók Világversenyt

A nemzetközi zsűri a szombati nagyzenekari döntő után hozta meg a végső határozatot. A második díjat Balogh Ádám, a harmadikat pedig Peter Klimo kapta.
Klasszikus

Online elérhető a Fischer Ivánról és a BFZ-ről készült film

2014-ben egy stáb egy éven keresztül követte a Budapesti Fesztiválzenekart és karmesterüket bepillantást engedve munkájukba.
Tánc

Mi a hosszú élet titka? – Egy 100 éves balettmester válaszolt

Henry Danton korát meghazudtoló szellemi-fizikai állapotban van, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy a mai napig balettot oktat, a tanulók pedig isszák a szavait, lesik a mozdulatait.
Klasszikus

Kurtág operája a negyedik a legjobb 21. századi művek listáján – a Guardian szerint

Habár úgy tűnt, soha nem készül el, végül Kurtág életművének eklatáns darabja lett A játszma vége – írja a Guardian. A tekintélyes brit lap összeszedte a 21. század legjobb kortárs klasszikus zenei alkotásait. Íme a lista.
Színház

„Molnár műveinek épségére figyelni fogunk a jogok lejárta után is”

Lukin Ágnes rendező, Molnár Ferenc dédunokája tette közzé saját álláspontját az általa csak „Delila-gate”-ként emlegetett esettel kapcsolatban.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál galéria

Lefotózható egy koncert hangulata?

"Az ars poeticám a fotózásban az, amikor láthatóvá válik a hang és hallhatóvá válik a fény." S. Varga Ilona fotóiból nyílik kiállítás pénteken. Galériánkban egy kis ízelítőt kínálunk a tárlatból.
Vizuál

Átadták a hazai szinkronszakma legrangosabb díjait

A közönség és a kuratórium is szavazott, többek között díjat kapott Bobby Ewing magyar hangja és a Csernobil című sorozat szinkronja is.
Vizuál hír

Tizenkettedik a Saul fia a száz legjobb film közül a Guardian szerint

A The Guardian kritikusai a 21. század legjobb filmjeinek listáját állították össze, ebben a százas gyűjtésben azonban csak a 2000 után született alkotásokat vették figyelembe. Nemes Jeles László Tarantinoval, Ang Lee-vel, Iñárritu-val és Almodóvar-ral egy mezőnyben!
Vizuál morphoto

KÉP-regény: Elefánt kaland

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezen a héten arról mesél, mit tanult az afrikai szafariján az elefántokról..
Vizuál ajánló

Lesznai Anna élete talákozik Zoób Kati nagymamájával

Péntektől látogatható a Lesznai Anna életművéből és Zoób Kati divattervező száz évvel későbbi, az egykori író, költő és iparművész által is inspirált kollekciójából nyíló tárlat a kecskeméti Katona József Múzeum Cifrapalota kiállítóhelyén.