A szent és a farkas alaphelyzetét sokszor láttuk már – egy nincstelen falu túlélni próbál a feudális viszonyok között. A márkinő (Nicoletta Braschi), a dohányültetvények tulajdonosa, a „Cigaretták Királynője”, a gazdaság önkényes úrnője az utolsó véka búzájukat is elveszi, az elpusztult kappanokért adósságba veri őket. A márkinő kihasználja a jobbágysorba taszított parasztokat, a parasztok pedig a munka jó részét Lazzaróra, a falu együgyű, ártatlan fiújára (Adriano Tardiolo) sózzák. Vajon ez a fiú kihasznál valakit? – hangzik a kérdés a film egy pontján.
Ahogy a cselekmény kibontakozik, úgy haladunk egyre előrébb az időben. Először az ötvenes-hatvanas évekbe tippeli a néző a cselekményt, majd előkerülnek árulkodó jelek, hogy nem is vagyunk olyan messze: a márkinő fia, a dandy Tancredi (Luca Chikovani) kihajthatós mobiltelefont vesz elő, és úgy öltözködik, mint egy tipikus nyugati tinédzser a kétezres évekből. Aztán kiderül az igazság: „a nagy átverés”, Il Grande Inganno, ahogy az újságok írnak róla. A márkinő a jobbágyi viszonyok megszűnése után évtizedekkel, kihasználva egy, a külvilágtól leszakító földrengést, jogtalan függésben tartotta a parasztokat.
De mi váltja fel ennek a függésnek a helyét?
Az együgyű, ártatlan, megronthatatlan Lazzaro vándorútra indul, és bandukolása során megváltozik minden, elé tárul a modern világ. Ami a fenéket, nem jobb, éppolyan nehéz, küzdelmes, mint a márkinő keze alatt élni, csak itt még a gazda kiléte is megfejthetetlen. Ebben a világban nem számíthatunk a carabinieri intervenciójára, a vasúti sínek mellett gyomnövényeket zabáló nincstelenek nem jogtalanság áldozatai. Itt az van, ami van. Ha valaki szent, kísértet vagy szellem, az is csak azért jobb, mert akkor nem falja fel mások elől az ételt. Nem véletlen, hogy a városba kényszerült parasztok nem haragudnak sem a márkinéra, sem a váratlanul felbukkanó Tancredire (Tommaso Ragno). És az sem, hogy a megronthatatlan Lazzaro és Tancredi, akinél mindenképpen bűzlik valami, féltestvéreknek nevezik magukat.
Alice Rohrwacher filmjében csak a szent az, aki nem öregszik, a szelídről derül ki, hogy farkas. 16 milliméteres keskenyfilmen mindez időtlen, szomorú, s egyben felemelő. Vigasztaló, hogy ez a farkas céltalanul, hontalanul bár, de köztünk – városba tömörült holt lelkek között – futkározik.
Trivia
- A film alapjául szolgáló történet – ti. hogy egy dohányiparos függésben tartott embereket – valóban megtörtént Közép-Olaszországban.
- Adriano Tardiolo úgy kapta meg a boldog Lazzaro szerepét, hogy soha nem színészkedett előtte. Miután találkozott Alice Rohrwacherrel, mégis örömmel vállalta a feladatot.
- Luca Chikovani (Tancredit) egy olasz youtuber, aki tinisztárok dalaira készült coverekkel hívta fel magára a figyelmet a legnagyobb videómegosztón.
- A szent és a farkas a cannes-i filmfesztiválon a legjobb forgatókönyv díját nyerte.
- A film hazai forgalmazója a Cirko Film. A vetítésekről bővebben a port.hu oldalán tájékozódhatsz.