Madárcsicsergés, géphangok, erdőtűz - Anticamera a Capa Központban

Az Anticamera szóösszetétel azt a nyugtalanító gondolatot sűríti magába, miszerint mostanra szinte teljesen elfelejtettük, hogy mit is gondoltunk a digitális fényképezés kora előtt a valóságról. Mi több, ma a legfontosabb kérdéseink közé tartozik, hogy miben áll pontosan a képözön tudatra gyakorolt hatása. David Claerbout és Ősz Gábor a kiállításon bemutatott munkáiban olyan képelméleti problémákat feszeget, amelyek túlnyúlnak a fotográfia, a művészet határain, és napjaink aktuális témái közé tartoznak.

Például azzal az egyre aktuálisabb gondolattal, hogy hogyan használjuk és értjük meg a képeket, hogyan hat ránk az a nagy mennyiségű fotografikus információ, ami a közösségi oldalakon, reklámfelületeken, hírportálokon, vagy az okostelefonunkon megjelenik.

A látványos installációk emellett olyan nyugalmi állapotot idéznek elő, amelyben a meditációhoz hasonló helyzet jön létre, méghozzá anélkül, hogy a kiállítótérben klasszikus értelemben vett fotográfiákat látnánk.

David Claerbout: Csendes part (The Quiet Shore), 2011 (Fotó/Forrás: Capa Központ / © David Claerbout )

Petrányi Zsolt és Mucsi Emese kurátorok által válogatott és bemutatott művek zsigerileg hatnak a nézőre, teljesen elbizonytalanítva őt abban, hogy valójában mit is lát, mi a kép és mi a valóság.

David Claerbout: Futótűz (merengés a tűzön) 2019-2020 (Fotó/Forrás: Capa Központ / © David Claerbout )

A gigantikus vetítések madárcsicsergéssel, búgó hangú történetmeséléssel, monoton géphangokkal és egy lehetetlenül közelről megfigyelhető erdőtűzzel olyan különleges nyugalmi állapotot idéznek elő, amely a meditációhoz hasonlítható.

A pályáját festőként kezdő David Claerbout álló- és mozgóképes kísérleteivel jutott el az idő és az ábrázolás problémaköréhez. Munkái jellemzően valamilyen hétköznapi tevékenységet vagy eseményt mutatnak be, fő tárgyuk azonban inkább a történetmesélés folyamata és az idő múlása, a valóság és az illúzió közti összetett viszony.

Ősz Gábor szintén festészeti problémákból kiindulva jutott el a technikai kép területére kiterjesztett képelméleti vizsgálatokig. Az alapvető művészeti problémákat feszegető alkotásaiban kezdettől fogva foglalkoztatja a képnek az azt hordozó felülethez, a falhoz, illetve a bemutatás egész teréhez fűződő viszonya. A fekete-fehér, a színes fotográfia és a vetített kép belső törvényszerűségeivel foglalkozó munkáiban a fényképezés határterületeit kutatja. Témái az ábrázolás, a politika, a történelem, az épített terek vagy az ezekhez kapcsolódó tárgyi környezet találkozási pontjaiból alakulnak ki. Mozgó- és állóképeinek, installációinak meghatározó elemei az általa épített camera obscurák és más különleges gépezetek, amelyek azt a célt szolgálják, hogy jobban megértsük a látható világ fizikai jelenségeit, de ne a mai eszközök képein, illúzióin keresztül, hanem kritikai elemzés útján.