A kiállító művészek:

Radák Eszter (1971)
Edward Hooperes nihilt árasztó festményeiben erős szarkazmus bujkál, ami a felborzolt rajzi és tárgyi struktúrában, az absztrakt két dimenzióba átcsapó elvi perspektíva "trükkjében" válik világossá. A képek éleslátással mutatnak rá a patetikus mű-világ merevségére. A kiindulópont mindenkor a valóság, saját környezete, otthona, otthonának tárgyai, a ház kertje, a környező táj. Ezek figuralitását azonban a maga konceptuális absztrahálásával, furcsa perspektívaváltásokkal bontja meg. A vastagon felkent festéket ecsettel borzolja, ezzel visszavezetve a síkkompozícióról a szemet a vászon felületére. Számtalan köz- és magángyűjteményben szerepelnek festményei.  

Csató József (1980)
Portrékat, torzókat fest. Olaj-vászon munkáit erőteljes kolorit és vad ecsetvonások jellemzik. A 2006-ban diplomázott festőművész hagyományos olaj vászon technikával készülő képeinek fő témája az informel háttér előtt hétköznapi cselekvések (telefonálás, főzés, viráglocsolás) közben ábrázolt ember. Zsánerei, portréi humoros, vidám hangulatú pillanatfelvételek, amelyeken nem ritkák a furcsa képzettársítások sem. Képein egyesíti az avantgarde stílusos primitivizmusát saját kortárs kulturális szótárával.

Király Gábor (1979)
Festészete a neoprimitív vagy neo-folknak is nevezhető irányzathoz kapcsolható. Képein egy személyes, intim életforma mindennapjainak egyszerű cselekvéseit mutatja be furcsa, a társadalomtól távol élő, magányos figurák szerepeltetésével. A 19. század vége óta nem volt ilyen bátor odafordulás a gyermekek, a pszichiátriák lakóinak kívülálló művészete, a primitív társadalmak ábrázolásmódjainak irányába. Az elvágyódás metanarratív képi kitárulkozásának legszembetűnőbb példája Király festészete, a túlszabályozott társadalomban az egyszerűséget keresi. Nagyméretű képei inkább képtárgyak, amennyiben merített papírra, durva vászonra, talált tárgyakra, asztal- és bútorlapokra készülnek.

Korodi Luca (1975)
A főként formalista szempontból megragadható festmények egyik fő jellemzője a buja, dús, csapongó, vad ecsetvonás és a meleg, intenzív színek használata. Ezek a képek a kor kihívásaira adott reakciók. Korodi klasszikus festészeti témákat dolgoz fel képein, de festményei nem csak tájak és architektúrák portréi, nem csak kísérletezések a textúrákkal és nem csak az anyag bravúros használatáról szólnak. Absztrakció és figuralitás egyszerre jellemzi a sorozatokban gondolkodó festő képi szekvenciáit, aki fotón dokumentált környezetét festői eszközökkel manipulálva mediál művészete és közönsége között.

Francziska Klotz
1979-ben született Drezdában. Festészete tárgyai a mindennapok képei, amiket emlékezetében és fotókon archivál. Ez az archívum vizuális ingerekből, futó benyomásokból, hangulatokból és helyzetekből áll. Kompozíció kialakítása mellett a színhasználat adja meg képei tipikus dinamikáját. Gyakran hordja fel spaklival durván a festéket, helyenként viszont üresen hagyja a vásznat, amely alól a ceruzával vagy tollal való előrajzolás sejlik fel. Képei szereplői gyakran magányosnak és elveszettnek tűnnek. A vastag, sűrű festékréteg és a vázlatszerű elemek együttese izgató, feszültséggel teli szüzsét eredményez, amelytől a néző nehezen szabadul. Élettel teli tájképei és jelenetei vágyakozást idéznek elő a nézőben.

Erik Andersen
1977-ben született Freiburgban, Berlinben él és dolgozik. Nála a mindennapi tárgyak metaforákká válnak, melyek eredeti kontextusukból kiszakítva szabad asszociációkat keltenek. Képei tartalma fizikai törvényszerűségeken át egzisztenciális gondolatokig terjed. A nagyítás és kicsinyítés játékával, a kint és bent megfordításával, vagy az oldalak megfordításával új jelentéssíkok keletkeznek.

Moritz Schleime
A popkultúra elkorcsosulását vetítik elénk Moritz Schleime festményei - képein a popkultúra szörnyeivel, képregény karakterekkel, hippikkel, zavarodott hősökkel telített világ keveredik. Bár munkáit olyan amerikai pillérek mentén lehetne kontextualizálni, mint a Slash, Michael Jackson, Oscar the Grouch, mégis karakterisztikusan német az a nyelv, amelyen elmondja történeteit. Neo Rauch szürreális, bizonytalan és meghatározhatatlan narratívái, Daniel Richter lucskos, piszkos festményei és még számtalan német festő, aki a Lipcsei Iskolát karakterizálja - most Schleime generációja is, aki gyerekként tapasztalta meg az NDK-t, és ez a világ átszűrődik a képeiken.

Gudny Gudmundsottir
Izlandi származású művész, aki a rajz önkényes természetét kutatja egy automatikus alkotói módszeren keresztül. Motívumaiban ugyanúgy felfedezhetők az észak-európai motívumok, mint a német nagyvárosok architekturális formarendjei.

Kurátorok: Pintér Rita, Sárvári Zita
Együttműködő Partner: Budapesti Német Nagykövetség
Támogató: Waberer's

A Virág Judit Galéria előző kiállításáról, Nyári István hiperrealista képeiről írt kritikánkat (galériával) itt lehet elolvasni.