Spielberg életműdíja után, február 25-én este átadták a másik Arany Medvét is. A legjobb filmnek járó díjat a francia Sur l'Adamant, Nicolas Philibert filmje nyerte el. A döntésen egyébként maga a rendező lepődött meg a legjobban.
Maguk megőrültek?
– kérdezte a zsűritől, mert még maga is úgy érezte, hogy az elismerés túlzás. És valóban megdöbbentő lett volna az ítélet, ha 2018-ban már nem kapott volna hasonló témáért Arany Medvét a román Adina Pintilie, aki szintén laikus, fogyatékkal élő szereplőkkel forgatta le a Touch Me Not című filmjét.
Berlinben iszonyatosan fontos az inklúzió, amelynek központi gondolata, hogy a fogyatékossággal élő és nem fogyatékos emberek együtt élnek, együtt dolgoznak az élet minden területén. Legyen szó vásárlásról, munkahelyről, iskoláról, rendezvényekről, klubokról vagy családról, mindenkit olyannak fogad el a társadalom, amilyen, így minden ember korlátok nélkül élheti az életét. És erről szól Philibert csaknem kétórás filmje is, amely egy párizsi állóhajón működő pszichiátriai járóbeteg-gondozó világát mutatja be. Bepillanthatunk a mentális betegségben szenvedő felnőttek mindennapjaiba, látjuk, ahogy különböző foglalkozásokra járnak, workshopokra, festeni, zenélni vagy egyszerűen csak társasjátékozni. Csak nem biztos, hogy ez valóban film.

Nicholas Philibert nyerte az Arany Medvét a 73. Berlinalén (Fotó/Forrás: Richard Hübner / Berlinale 2023)
A fő Ezüst Medvét, a zsűri fődíját a Vörös égbolt kapta. A német rendező, Christian Petzold tehát hatodik próbálkozásra sem vehette kézbe az Arany Medvét, pedig tényleg eddigi legjobb alkotását hozta, és egyértelműen ez volt a legjobb a versenyszekcióban futó öt német alkotás közül. Petzold onnan indít, ahonnan az amerikai horrorfilmek is szoktak: két jóbarát autója lerobban az erdő közepén. A művész azonban nem horrort, hanem két szép szerelmes történetet komponál az erdő közepén álló házikó lakóiból. A főhőst ismét Paula Beer alakítja, akit immár harmadszor tesz meg Petzold a filmje főszereplőjévé, először 2018-ban a Transitban és 2020-ban az Undinében, utóbbi Ezüst Medvét hozott a színésznőnek. Beer most egy irodalomtörténész-fagylaltárus lányt alakít, akibe halálosan beleszeret a szintén az erdei házikóba érkező fiatal, feltörekvő író, Leon (Thomas Schubert). Petzold gyönyörű környezetbe helyezi a négyes szerelmi történetet, és egy pillanatra sem billen ki a film az egyensúlyából, minden remekül adagolt, a dialógusok, a történet fonala, a feszültség, és a végén feloldozást is kapunk – ami nem esett meg túl sokszor az idei Berlianalén.
Szintén Ezüst Medvét, a zsűri díját kapta a portugál João Canijo Mal Viver című alkotása.
A vásznon gyakorlatilag az Asszonyok az idegösszeomlás szelén portugál verziója elevenedett meg, csak egyáltalán nem vicces, egyetlen percre sem.

Sofia Otero kapta a legjobb főszereplőnek járó díjat a 73. Berlinalén (Fotó/Forrás: Richard Hübner / Berlinale 2023)
Az Ezüst Medvét a legjobb főszerepért a nyolcéves Sofia Otero kapta, a 20 000 especies de abejas című filmben nyújtott alakításáért, pedig nem egyedül volt gyerekszereplő a versenyben. A Tótem című mexikói alkotásban is szinte egy teljesen vele egykorú kislány, Naima Senties játssza a főszerepet, aki haldokló édesapját kíséri utolsó útjára a születésnapján. Ami aztán mégis Sofia Otero malmára hajtotta a vizet, hogy míg Senties csak megfigyelőként áll a történet középpontjában, addig
Otero minden mozdulatával és gesztusával jelen van a vásznon.
Profikat megszégyenítő könnyedséggel játssza az identitását kereső nyolcéves kisfiút, Cocót, aki inkább kislány, Lucia szeretne lenni, és ennek elfogadásáért küzd a családon belül.
A legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét a transznemű Thea Ehre kapta. A színész az Éj végéig című német filmben egy börtönből szabadult transznőt játszik, akit feltételesen szabadlábra helyeznek, ha segít lebuktatni a frankfurti alvilág drogbáróját.
A legjobb forgatókönyv díját szintén a Berlini Iskolához tartozó Angela Schanelec kapta a Zene című filmért. A szinte szavak nélkül játszódó alkotás Aliocha Schneider és Agathe Bonitzer főszereplésével a görög Oidipusz-mítosz modern újragondolása, amelyben Schanelec meglehetősen igénybe veszi a műveltségünket és a fantáziánkat is. Hiszen ahogy nem mond ki szinte semmit, úgy nem is mutat meg mindent, a nézőnek a jelenet-torzokból kell összeraknia az alkotást.
Összességében elmondható, hogy a zsűri jól osztotta ki a díjakat, tényleg a legjobb alkotások részesültek elismerésben. Csak azt remélem, hogy jövőre egy szebb világ, így mentálisan egy kicsivel könnyebb filmek korszaka köszönt ránk.
A Berlinale díjai (Fotó/Forrás: Sean Gallup/Getty Images Hungary)