Minden idők egyik legsötétebb humorú magyar történelmi regényének főhőse, Sanyi, a növényevő henteslegény meggyőződéses bicsérdista. Ezért gyógyul ki ő is a szifiliszből, pont úgy, mint választott, a húsmentes nyerskoszt ellenére is megejtően atletikus mestere. A Szécsi Noémi szatírájában ekképp megtisztelt Bicsérdy Béla az 1920-as évek elején lett Erdélyszerte ismert. Az egykori fogarasi adótiszt nyilvános előadásaival, majd írásaival vált egyre népszerűbbé; mielőtt az 1925-ben lakóhelyéül választott Ada Kaleh szigetéről Pestre érkezett volna,

Bicsérdy Béla portréja, ismeretlen felvétele, Ltsz.73.563, A talán a tízes évek végén készült fénykép (valószínűleg reprodukció) hátoldalán német nyelvű, a sajtófelhasználásra (illetve ennek szándékára) utaló, feltehetően 1928-as gépirat élteti „a koplalás magyar apostolát”. (Fotó/Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár)

„Tanításaim alapján az öregség gyógyítható” – összegezte a még Fogarason, 1924-ben kiadott A halál legyőzése. Az életnek évszázadokig terjedhető meghosszabbítása. Makrobiótika. A vénülés és az összes betegségek leküzdése minden életkorban kizárólag természetes úton” című könyvét.

Bicsérdy intenzív jelenléte a sajtóban a húszas években, a számos újságcikk, a szuggesztív előadások és módszerének tulajdonított gyógyulások híre megsokszorozta hívei számát.

— írta róla Áprily Zoltán 2008-ban. 

Bicsérdy pedig nemcsak a hírverésben, de az imázsépítésben is jeleskedett.

Bicsérdy Béla portréja, ismeretlen felvétele, Ltsz.73.564, A feltehetően 1925 körül készült fénykép hátoldalán német nyelvű gépirat szól a Mester tervezett 70 napos bécsi koplalásáról. (Fotó/Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár)

Bicsérdy Béla ambiciózus ember volt és a maga módján szerény;

„…egy orvos csak orvos, egy mészáros csak mészáros, én azonban meg fogom menteni az emberiséget.” – nyilatkozta 1926 nyarán az Esti Kurírnak, mielőtt visszatért Ada Kaleh szigetére.

Ez a kiszólás bírálóinak szólt, akik, szerinte elsősorban orvosok és mészárosok. (És valószínűleg az egész vendéglátóipar, hiszen a nyerskoszt a főzés és sütés minden formájának elvetését jelentette.)

Bicsérdy 1926. májusi budapesti érkezését a Filmhíradó operatőre is megörökítette.

Bicsérdy Béla, Ismeretlen felvétele, Ltsz.924/1955. A felvétel 1926-ban, Bicsérdy Pestre érkezésekor készülhetett, az öltözék egyezik a Filmhíradó felvételein láthatóval. A képen a press printek használatára jellemző, a hírlapbéli közléshez olykor szükséges nyomdai retus nyomai is láthatók. Az 1926. május 11-i Esti Kurír szalagcíme szerint „Holnap érkezik Budapestre a Rózsák Szigetéről Bicsérdy Béla, aki naponta 15 nyerstojást eszik, két titkárnője és autója van”. (Fotó/Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár)

Három hónappal későbbi elutazásakor azt nyilatkozta, a jegyese családja által rendelkezésére bocsátott rákosszentmihályi „ESZME-villában” 17 ezren keresték fel tanácsért, gyógyulást remélve.

Kicsit messzebbről nézve a húszas évek magyar Messiásának mozgalma illeszkedik a korban népszerű nemzetközi és a hazai életreform-törekvések közé, melyek közös alapja a civilizációkritika volt. Ezek – az egymástól egyébként olykor nagyon különböző életreform-törekvések – mind az elidegenedett, magát és társait életmódjával megbetegítő „modern” ember életének megváltozását célozták; fő mozgatórugójuk pedig „a testhez és a világhoz való viszony megreformálása volt.” 

Mint Ápriliy rámutatott, tévedés volna a bicsérdizmust „pusztán egy reformtáplálkozási irányzatnak beállítani. A „mesteri létfokozat” eléréséhez ugyanis szükséges még: rendszeres testmozgás; időnkénti böjtölés; rendszeres mélylélegzések; a „gondolaterők” helyes áramoltatása; a szexualitásnak csakis és kizárólag utódok nemzése céljából történő gyakorlása; folyamatos törekvés az egyén tudásának (legelsősorban természettudományos ismereteinek) bővítésére, minimum napi három óra tanulás keretében. Mindössze.”

Bicsérdy sikerének alighanem nem a nyers vegetáriánus étrend volt a titka; tanainak hirdetését 1921-ben kezdte meg, „Egy olyan korban, amikor a világháború és a forradalmak következtében kifordult a sarkaiból a világ.” — írta róla Áprily, aki épp ezért

és az életreformokra fogékony, „megfelelő” társadalmi „táptalaj”-nak.

Bicsérdy a húszas évek végén – a vissza a természethez elve jegyében – állítólag saját kolóniát is létrehozott Ada Kaleh szigetén.

„— Most eltávolodom innen. Hazamegyek' Adakalehre, ebbe a bűbájos paradicsomba, ahol két kis szerény villám és öt telkem van. Itt megkezdem a gondolaterő hatalmáról írott 600 oldalra kontemplált könyvem megírását. Nem akarok szerénytelen lenni és azt hiszem, nem is vagyok az, ha azt mondom, hogy ez a könyv a» élettudomány terén forradalmat jelent. Kérem, a számok beszélnek. Kétezer előfizetőm van már.” — nyilatkozta 1926 augusztusában a Pesti Naplónak.

A korábban az Osztrák-Magyar Monarchia és az Oszmán Birodalom határán fekvő,

Bicsérdy maga így nyilatkozott az éppen zajló, és az impériumváltással a lakosságot is érintő változásokról még Budapesten az Esti Kurírnak:

„Azért sikerült nekem olcsó pénzen villákat szerezni, mert a kenyérkeresetétől meg­fosztott török lakosság nagyrésze Anatóliába, Kisázsiába vándorolt. Persze nem lehel már csempészni.”

1927 januárjában a Magyarország tudósítója így írt a szigetről:

„A Jókai megénekelte Senki szigetéről, a gyönyörű vad regényes Ada-Kalehról érdekes hírek jönnek. A hír szerint egy egészen új kis ország van most kialakulóban ezen a pompás fekvésű aldunai szigeten, melyet egyszerűen elözönlöttek Bicsérdy Béla hívei és szemmel látha­tóan azon vannak, hogy tető alá hozzák a XX. század legspeciálisabb birodal­mát: Bicsérdyországot. Az egész dolog különben igen jól il­lik a romantikus szigethez, amely spe­ciális helyzetnek örvendett már régi időktől fogva. A háború után Romániához került Ada-Kaleh és az új gazda meg is kezdte a berendezkedést ezen a területen is. Ez aztán azt eredményezte, hogy a török lakosság számára nehézzé vált a megél­hetés fő forrása, a dohánycsempészés. Más foglalkozásra nem volt kapható az ottani törökség, tehát megkezdte a kivándorlást Ada-Kalehről. Mivel a tö­rök lakosság tulajdonában volt a sziget egy jó része, sőt maga a vár is, mikor elhurcolkodtak, igyekeztek akármilyen áron értékesítő tulajdonukat. És a várt vevők jöttek is. Előkelő külföldi férfiak és nők vásárolták össze a parcellákat és megkezdték a lebontásban levő vár anyagából — ez is hozzá tartozott a parcellához — az építkezést. Ezek az előkelő és kevésbé előkelő idegenek pe­dig nem voltak mások, mint Bicsérdy mester rajongó hívei, akik mindenáron meg akarták osztani a magányt a „mester”-rel és a közelében élve, nyil­vánvalóan mindinkább tökéletesedni akarnak az Új Életben.

Bicsérdy ugyanis már régebben ott él Adah–Kalehn egy 16 szobás villában, amelyet egy svájci sajtgyáros építtetett neki, persze Gerber Jolánnal együtt. Most épülnek a többi bicsérdisták vil­lái is, hogy virágzó és furcsa életet va­rázsoljanak a szigetre. Az arrafelé ve­tődő túrista (SIC!) vagy világutazó nagy meg­lepődéssel láthatja, hogy Bicsérdyország lakói, még ebben a hideg időben is megfürdenek életrendjük értelmében reggelenként a Duna hideg vizében. Furcsa helyzetbe kerültek azonban az ott maradt törökök, akikre úgyszólván hittérítői buzgalommal támadtak az új telepesek, hogy megnyerjék öket ma­guknak. Ez azonban sehogysem megy, mindössze annyi történt, hogy a török hölgyek elkezdték a modernizálódást. Lekerült arcukról a fátyol, sőt már bubifrizurás hanumokat is lehet látni Ada-Kalehn. De másként is mo­dernebb lett a sziget. Van már telefon is, új stílusú európai épületek emelked­nek és a kultúra, ha bicsérdista jelmez­ben is, lassan meghódítja magának ezt a kedves kis földdarabot is.”

Az ekképp – mitagadás – némi gyarmati leereszkedéssel

A tervezett nagy műben a természet törvényeit akarta – a maguk leplezetlen nyersességében – leírni, s egy, meg nem nevezett múzeumnak ajándékozni.

Idős muszlim férfi megkongatja az ünnep kezdetét, a munka végét jelző harangot Ada Kaleh szigetén, 1930-as évek, ismeretlen felvétele / Presse Photo Lueders, Ltsz 2019.5.1., (Fotó/Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár)

Sajnos (egyelőre?) nincsenek fényképeink a bicsérdista paradicsomról. A rendelkezésre álló, korábbi vagy nagyjából egykorú felvételek  a török lakosokról készültek, talán mert a nyugati lapoknak fényképezők őket tartották érdekesnek. A mellettük épülő párhuzamos világot csak elképzelni tudjuk. (Gyümölcsök, rózsák, zöldségek, hegedűszó…)

Akárhogyis,

Nem sokkal korábban elhagyta a szigetet. Bár sorsa később sem volt kevésbé fordulatos – 1951-ben Amerikában halt meg –, többé, úgy tűnik, nem tért vissza Ada Kalehra. Alighanem hívei sem maradtak ott. Az Ujság tudósítója 1933 őszén a 400-450 fős lakosság kapcsán Bicsérdyt nem is említi már, annál többet ír roskadozó gyümölcsösökről, a török kávéról, dohányról és édességről.

Étterem kerthelyisége és vendége Ada Kaleh szigetén, mögötte román felirat a kínálatról, 1930-as évek, ismeretlen felvétele / Presse Photo Lueders, Ltsz 2016.13.1., (Fotó/Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár)

Sok év múltán a Vaskapu I. erőmű gátjának építésekor Ada Kaleh erődítményének falait és a mecsetet lebontották, hogy egy közeli lakatlan szigeten építsek fel őket. A lakosságnak költöznie kellett, otthonukat pedig hamarosan elnyelte a víz, amikor a földet egy, a természetet az ember uralma alá hajtó ideológia nevében elárasztották. A Senki szigete, ahol egykor Birodalmak romjai fölött keresték a halhatatlanságot, maga is elmerült.

Pár éve egy bukaresti kiállításban az elsüllyedt világot megpróbálták föltámasztani; a fennmaradt fotók és tárgyak közé gondolatban odatehetjük Bicsérdyországot is.