Mambo Maternica: film az anyaságról és a szabadságról

A Mambo Maternica három szálon zajlik, és mindhárom történet az anyává válásról, annak különböző kihívásairól szól. Becky (Székly Rozi) Berlinben él, és színészként dolgozik. Születésnapjához közeledve nagy lépésre szánja el magát: mesterséges megtermékenyítés útján vállal gyereket egyedülálló nőként. Családja éppen ezen a napon látogat ki hozzá Magyarországról, a nagy hírt azonban nem fogadják túl jól, főként édesanyja (Zsurzs Kati), aki látszólag továbbra sem képes elfogadni, hogy a világ változik körülötte, gyermeke pedig felnőtt, önálló ember lett.

Nórát (Sipos Vera) egy konzultáción látjuk Budapesten, ahol a kamera mögül beszélő, kimért férfi számonkéri, miért nem a férjével (Schmied Zoltán) jelent meg, az örökbefogadásnál ugyanis mindkét szülő jelenlétére szükség van. A találkozót végül másnapra halasztják. A nő mindennél jobban vágyik gyerekre, az utolsó esélye ezért, ha munkájába temetkező férjét rábírja, bármi áron, de oldja meg, hogy holnap reggel jelenjen meg a találkozón. A kérés nem túl nagy, mégsem olyan könnyű kivitelezni – felmerül tehát a kérdés, vajon mindketten ugyanazt akarják-e.

Jelenet a Mambo Maternica című filmből (Fotó/Forrás: Budapest Film)

Adél (Török-Illyés Orsolya) tanárként dolgozik Párizsban, és az orvosnál látjuk először, ahol megtudja, hogy hathetes terhes. Szerződése azonban csak egy évre szól, ráadásul a nála valamivel fiatalabb apa nem is igazán tűnik a megfelelő partnernek, és talán az egész nem is indult többnek egy futó kalandnál, ezért az abortuszt választja. Hiába látszik magabiztosnak, egy ekkora döntés mégis megrengeti érzelmi világát.

Mindhárom szál önállóan is érvényes, és külön film témája lehetne. A forgatókönyvet is jegyző Nagy Borbála nagyon is hétköznapi problémákról mesél, és ehhez illően visszafogott, koherens és realista képi világot teremt. Szerzői filmhez képest meglepően kevés jelenetben kísérletezik a művészi ábrázolás különféle lehetőségeivel, ennél sokkal jobban érdeklik a karakterei, legalábbis erre következtethetünk abból, hogy

– amihez persze hozzájárul a főszereplők hiteles alakítása is.

Jelenet a Mambo Maternica című filmből (Fotó/Forrás: Budapest Film)

A Mambo Maternica ízig-vérig női film, és szelíd. Nem vádbeszéd vagy segélykiáltás, és hiányzik belőle mindenféle harsány társadalmi aktivizmus is. Az ereje éppen a hétköznapiságában rejlik: a forgatókönyv jól átgondolt, a rendező alig-alig nagyít fel dolgokat, épp csak annyira, hogy a néző számára azonnal felismerhető legyen, hogyan válhatnak szorongatóvá látszólag jelentéktelen gesztusok: akár csak egy ártatlan kérdés vagy egy ajándékba hozott sütemény.

A figyelmes néző arra döbbenhet rá, hogy valószínűleg saját viselkedése is olykor korlátozhat, de legalábbis hátráltathat valaki mást, anélkül, hogy szándékában állna. Mert mindenki mindig a legjobbat akarja másoknak – volt már ebből baj bőven. Ennélfogva a filmben nincsenek jó és rossz karakterek, csak éppen a főhősök szempontjából érezzük néhány mellékszereplő viselkedését bántónak. De Nagy Borbála forgatókönyve szerencsére meghagyja a szabadságot a nézőnek, hogy elképzelje a történetet más szempontból: nagyon szép drámát lehetne írni például Nóra férjéről, vagy a Zsurzs Kati által parádésan alakított anyáról is.

Jelenet a Mambo Maternica című filmből (Fotó/Forrás: Budapest Film)

Bár a történet három női karaktert és az anyaságot állítja középpontba, ha tágabban értelmezzük, Nagy Borbála a szabadság lehetőségeiről beszél, amikor rámutat, hogy még egy felületes társas kapcsolat is képes lehet megbénítani minket a legintimebb döntéseinkben. A film közben talán nem véletlenül jutott eszembe Szilágyi Zsófia Egy napja, amely hasonló módon és nézőpontból dolgozza fel ezt a témát. De talán idekívánkozhat a Nyelés című pszichothriller is, amely ugyan sokkal provokatívabb, radikálisabb és brutálisabb, de a női önállóság kérdését feszegeti.

Nagy Borbála csupán a zárójelenetben rugaszkodik el a valóságtól. Ez az egyetlen pontja a történetnek, amikor kilépünk a szürkés realitásból –

Ha a forgatókönyv végén a szálak elvarrása helyett hasonló, kissé elemelt megoldásokhoz nyúlnak, gyakran azt az érzést keltheti, hogy az író egyszerűen nem tudta, hogyan zárja le a történetet, de itt mégsem erről van szó. Őszintén gondolom, hogy a Mambo Maternica esetében – kis túlzással – teljesen lényegtelen, hogy kivel mi történik végül. Ha jól értelmezem az alkotók szándékát, nem az a kérdés, mi a helyes döntés. Ennél fontosabb, hogy legalább azt megértsük, miért nehéz egyáltalán dönteni – ez pedig mindenkit érint.

Fejléckép: Török-Illyés Orsolya, Sipos Vera és Székely Rozi a Mambo Maternica című filmben (Forrás: Budapest Film)