Vizuál

Már a kamera is csak illúzió

Waliczky Tamás és Szegedy-Maszák Zsuzsanna: A velencei biennále magyar pavilonja
2020.02.24. 16:00
Ajánlom
Egy fotóra pillantva mindenki tudja, hogy a nagyobb alakok közelebb álltak a fotóshoz, az oválisnak látszó asztal a valóságban kerek – ez a tudás azonban tanult, a kultúránk része, ahogy az egyiptomiaké a legjellemzőbb nézet ábrázolása volt. Waliczky Tamás azt mutatja meg, hogy a kép és a valóság milyen távol állhatnak egymástól egy fotón is.

A nemzetközileg elismert újmédia-művész 23 kitalált felvevőgépből álló kiállítása kapott helyet a Velencei Biennále magyar pavilonjában, aki pedig ott lemaradt róla, a Ludwig Múzeum tárlatán megtekintheti a műveket.

Abban, hogy ennyire érdeklik a kamerák szerepe volt annak, hogy édesapja amatőr fotós volt?

Igen, s ezért tudott segíteni a rajzfilm mániámban. Ő már egészen korán, 8 éves koromban megengedte, hogy játsszak a kameráival. Volt egy nagyon szép kétaknás, tükörreflexes kamerája. Fölülről kellett belenézni.

Számomra, amit láttam a keresőben, az sokkal izgalmasabb és szebb volt, mint a valóság. Olyan volt, mint egy kis elvarázsolt színház.

Imádtam a katalógusokat is nézni: kamerákat, lencséket.

waliczky-tamas_ortografikus-kamera_2017-233959.jpg

Ortografikus kamera (Fotó/Forrás: Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum)

8-9 éves korom óta ezekkel a masinákkal dolgozom, eléggé értek is hozzájuk, meg szeretem őket.

Sok ember azt hiszi, hogy egy masina nem humánus, én meg azt gondolom, hogy ez ugyanúgy az emberi leleményesség terméke, ami egy csomó mindent elmond a készítőjéről, a kultúráról, a környezetéről.

Annak ellenére, hogy kamerákról beszélgetünk, a fókusz nem rajtuk van, hanem a látáson. Fricskaszerű, hogy a látás konvencióit kitalált kamerákkal kérdőjelezi meg.

Nekem ez a legfontosabb az egészben. A korai munkáimtól, amelyeket 1988-1989-ben csináltam, ez foglalkoztatott: hogyan látunk és hogyan képezzük le a valóságot. Ezeket a kamerákat úgy készítettem, mint egy-egy metaforát arra, hogy többféle módon is le lehet képezni a valóságot. Számomra, mint képzőművész számára sokkal fontosabb, hogy egyedi képet készítsünk, mint az, hogy tömegtermelést vagy könnyen kezelhető dolgokat építsünk.

Az, hogy milyen képeket készítünk, mindig kultúrafüggő.

Ez sokat elárul a mi kultúránkról, arról, hogy mi milyen emberek vagyunk, hogy milyen kameráink vannak, milyen képeket, milyen masinákat csinálunk. Ezért számomra érdekes kihívás volt, hogy megpróbáltam elképzelni alternatív kamerákat és ezeken keresztül alternatív kultúrákat, amelyek máshogy viszonyulnak a képkészítéshez vagy a művészi alkotáshoz, mint a miénk.

unnamed4-151146.jpg

Waliczky Tamás alkotása (Fotó/Forrás: Molnár Ani Galéria)

Sokáig élt Németországban, most Hongkongban lakik. Érzékelhetőek voltak a különbségek, vagy már homogénebb a világ?

Ez nekem mindig is fontos kérdés volt. Az utazó életforma sokban erről is szól, a különböző kultúrákról. Szerencsém volt, hogy Németországban is hosszabb ideig éltem, nemcsak ösztöndíjjal vagy turistaként. Most Hongkongban ugyanez a helyzet.

Amikor az ember elmegy egy másik kultúrába és megpróbál beilleszkedni, akkor rengeteget tanul a saját kultúrájáról – visszanézve összehasonlítva.

Ez hol érhető tetten a gyakorlatban?

Hongkongban a képkészítés, leképezés egészen más folyamat. Az írásuk képjelekből áll, számukra a rajzolás és az írás között nem nagyon van különbség. Az ő tradíciójuk a művészi írás. A legfontosabb kortárs művészek között még most is sokan foglalkoznak kalligráfiával. Van, aki 20 méter magas képet fest egy óriási ecsettel és performansz maga a készítés is. Ez egy olyan képalkotás, amiről nekem lövésem sincs. Érteni kéne, hogy mit hogyan húzott.

Ha elképzeljük, hogy egy XIX. századi kínai festő találta volna fel a fényképezőgépet, az teljesen más lenne, mint amit most ismerünk.

biennale-233615.jpg

Waliczky Tamás animációs és újmédia művész és Szegedy-Maszák Zsuzsana kurátor. (Fotó/Forrás: Fotó: Somogyvári Ágnes © Ludwig Múzeum)

Waliczky Tamás Képzelt kamerák 

az 58. Velencei Képzőművészeti Biennále Magyar Pavilonjának kiállítása 

A kiállítás 2020. február 14. – március 29. között tekinthető meg a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeumban.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Karinthy Vera: „Felelősséggel dolgozom a színház jövőéért”

A Karinthy Színház alapítójának lánya lapunknak úgy nyilatkozott, jelenleg tárgyalások folynak a színház jövőjéről, a támogatások lehetőségeiről.
Színház

„Praktikusan nekem is távoznom kell” – Megszólalt a Karinthy Színház egyik ügyvezetője

A produkciós vezetői feladatokat is ellátó Kerekes-Katz Petra, a Karinhty Színházat működtető kft. egyik tulajdonosa a szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményében azt írja, a korábbi művészeti vezetőhöz, Földes Eszterhez hasonlóan, „praktikusan” neki is távoznia kell.
Zenés színház

„Maradj otthon, hallgass zenét” – Dalposta Kolonits Klárától és Dinyés Dánieltől

Az operavilág meghatározó művészházaspárja, Kolonits Klára énekesnő és Dinyés Dániel karmester dalpostát indított a közösségi médiában, mert a zene nem némulhat el világjárvány idején sem. A mai epizódot nálunk, a Fidelio olvasói is meghallgathatják.
Klasszikus

Rohmann Ditta: Úgy teszünk, mintha normális életet élnénk

A Művészi szabadság című sorozatban Rohmann Ditta csellóművészt is megkérdeztük, mivel tölti az időt a járványhelyzet alatt. Természetesen ő sem unatkozik, sőt, hangfelvételt is küldött nekünk.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál Film

Lélekben mindenki Indiában él – A Baltazár Színház elérhetővé teszi fesztiválnyertes filmjét

A Baltazár Színház egész társulata március 13-án Mumbaiba utazott volna, fellépni a Pitypang és a Por című előadásokkal. Egy nappal az út előtt zárta le határait India. Maradtunk és megértettük, hogy a mostani időszak a belső utazásról szól.
Vizuál galéria

A rokokó sztárfestője még a gipszstukkókat is belekomponálta freskóiba

Giovanni Battista Tiepolo a mennyezetet égbolttá változtatta, arisztokrata megbízóit szinte istenként ábrázolta. Kétszázötven éve, 1770. március 27-én halt meg a 18. századi dekoratív festészet legnagyobb alakja, "Velence legjobb festője". 
Vizuál fotó

KÉP-regény: Gondolatok a könyvtárban

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezen a héten arról elmélkedik, mit jelent egy fotósnak a kihalt város, illetve mennyire kihaltak valójában az utcák.
Vizuál hír

Tragikus adatvesztés történt – A látogatók segítségét kéri az Aba-Novák Galéria

A Leányfalun működő XX. századi és kortárs galéria egy technikai meghibásodás miatt elveszítette kiállításainak dokumentációját.
Vizuál interjú

„…a mozgókép sokrétű katartikus élménye”

Dárday István Balázs Béla- és Kossuth-díjas filmrendező, az MMA rendes tagja idén ünnepli 80. születésnapját. A Balázs Béla Stúdióról, a dokumentum-játékfilmek lényegéről és filmjeik civil szereplőiről beszélgettünk. Lesti Árpád interjúja.