– A hangosfilm megjelenésének időszakának magyarországi történetét dolgozza fel A magyar hangosfilm plakátjai 1931–1944 című kiállítás az Országos Széchényi Könyvtárban. A film megszólalásának hatására sokat változott a film készítés és vele a színészi játék is. Milyennek látja a kiállítás által bemutatott időszakot?
– A múlt század első és második harmadában az akadémikus-színjátszás jellemezte a színészetet. Ezt az előadói módot – a jól formált szavakat, a nemesen és szélsőségesen eljátszott indulatokat – szokták„csortososan” parodizálni. Az alapvető különbség az akkori és a mai színészet között, hogy akkoriban a színpadon és színpadi beszédben is szavaltak. Így is fogalmaztak: kérünk egy szavalatot! Ma már verset mondunk.
Meg kell mondanom, hogy ez nehéz feladat. Játszottam például Cyrano-t Ábrányi Emil fordítása alapján. Gyönyörű a szöveg, de memorizálni, beleverni az ember fejébe, és ráállítani a száját, nem egyszerű. Hadd mondjak egy másik példát: a Julius Caesar-t Vörösmarty Mihály fordítása alapján szinkronizáltuk. Nagyon eltér a nyelvezete a mai beszédmódtól. Kérdeztem is a szinkronrendezőtől, hogy nem volt-e nehéz összeállítani a stábot és megtalálni a megfelelő színészeket, akik magukévá tudják tenni ezt a veretes szöveget.
Nem véletlen, hogy egymás után fordítják újra a klasszikusokat: az Isteni színjátékot, a Hamletet és még sorolhatnánk. Ma már más a nyelvi és a kifejezési igény. Ha azzal a habitussal mennénk fel a színpadra, vagy beszélnénk a rádióban, ahogy Csortos Gyula tette, nevetségessé válnánk, holott a XX. század színészei a saját korukban nem voltak nevetségesek, magasztos, fenséges dolgot műveltek.
– Hogy jelenik ez mega régi filmek, például a Meseautó remake-je esetben? Itt is másfajta színészi játékra van szükség?
– Meglátásom szerint ezekben az esetekben az okozza a nehézséget, hogy a néző emlékezetében ott él a film eredeti változata. Ez lehet az oka annak, hogy kevés a sikeres remake.
Képzelje el, például a Casablancát korunk hőse, Brad Pitt főszereplésével.
Nem tudnék olyan szereposztást mondani, amit meglátva ne úgy reagálna mindenki, hogy hát gyerekek, bocsánatot kérek...!
– Ebből a szempontból az OSZK is nehéz helyzet elé állítja Önt, hiszen arra kérték, hogy a kiállítás finisszázsán Kabos Gyula legendás jeleneteit mutassa be.
– A felkérést követő első gondolatom ez volt: biztos, hogy ez jó ötlet? Olyan legendás részleteket is elő fogok adni, mint a Meseautó „mit sütsz kis szűcs” jelenete. Talán még magam előtt is zavarba jövök, de bízom benne, hogy megbirkózom ezzel a feladattal. Gondoljon csak bele, ezeket a filmeket mindenki látta, a legfiatalabbak is. Hiszen a nagypapa biztos leülteti az unokáját a TV elé és azt mondja:
ülj le fiacskám, és nézd meg micsoda színészek voltak egykor!
Eszembe jut az a jelenet is, amelyben Gózon Gyula énekli, hogy „a pénzemet én máma mind elmulatom” és még fütyül is hozzá. Ezt egy mai filmben nehezen tudom elképzelni.
– Visszakanyarodva a kiállításhoz: plakátokon keresztül ismerheti meg a látogató a magyar hangosfilm kezdetének időszakát. A plakát célja a látogatók figyelmének felkeltése a film iránt. A színész számára van jelentősége annak, hogy milyen a film vagy a színdarab plakátja?
– A színházi plakátok esetében jobban kedvelem a tárgyilagosságot: melyik színházban, melyik darabot, kik játszák, kinek a rendezésében. Ugyanakkor egy időben nagy divat volt, hogy két plakátja volt egy előadásnak: egy tárgyilagos és egy művészi. Az utóbbin a cím és a főszereplő neve szerepelt, esetleg a színházat és a rendező nevét tüntették még fel. A plakátkiállítással kapcsolatban hadd jegyezzem meg, hogy lenyűgöző, amit itt látunk az OSZK-ban. Ilyen nagy mennyiségben ezek a régi plakátok...!
Finisszázs
Zárórendezvényéhez ér A magyar hangosfilm plakátjai 1931-1944 című kiállítás. A nagysikerű tárlat finisszázsán felidézzik a XX. század jelentős filmjeit. Az eseményen a szakmai tárlatvezetések mellett bemutatják Péter Zsolt színháztörténész Ne kérdezd, ki voltam – Karády Katalin, a díva emlékére című kötetét. Ennek kapcsán kerekasztal-beszélgetés keretében elevenítik fel a magyar hangosfilm kezdetének emlékezetes pillanatait.
Barbinek Péter színművész híres filmjeleneteket elevenít föl, Gallusz Nikolett énekes, színművész előadásában pedig Karády Katalin legismertebb dalai szólalnak meg.
A szakmai záróesemény időpontja: 2017. október 7. 16 óra
Helyszín: Országos Széchényi Könyvtár, Ars Librorum Kiállítótér