Vizuál

Maradandót alkotni – a 100 éve született Berekméri Zoltán fotóiból nyílt kiállítás a Mai Manóban

2023.01.25. 13:20
Ajánlom
Száz éve született a magyar fotográfia történetének egyik legjelentősebb alakja, Berekméri Zoltán, aki az 1940-es évektől a ’80-as évek végéig alkotott. Tragikus életének számos pontja ismert és feltárt, azonban sorsának művészetéhez alig van köze: képein egy sajátságos világ bontakozik ki, amelyben a tiszta kompozíció, a fotográfiai hagyományok iránti tisztelet és egy különös „belső monológ” játssza a főszerepet. Fotóiból a Mai Manó Házban nyílt kiállítás „Az érzékeny önpusztító. Berekméri Zoltán 100” címmel.

Berekméri Zoltán 1923-ban született Kecskeméten, de Békéscsabán járt középiskolába, és tett érettségi vizsgát. A fotográfiához már tizennégy évesen kötődött, a középiskolában a fotószakosztály vezetője volt. Diákversenyeken is indult, 1942-ben elnyerte a Magyarország Diákfényképező Bajnoka címet, ugyanakkor

mindvégig autodidakta módon tanulta a fényképezést, az érettségi után nem tanult tovább.

Közvetlenül az érettségi vizsgát követően a békéscsabai postán helyezkedett el tisztviselőként. Itt ismerkedett meg Gellért Gézával, akivel több pályázatra is együtt jelentkeztek. Egy Gellértnek 1945-ben írt, fiatalkori levelében így fogalmazta meg az alkotáshoz fűződő viszonyát:

„...addig, amíg a végső, de egyben legbiztosabb ismereteinket megszerezzük a »Halálról«, cselekedni, maradandót alkotni is akarunk.”

Felvételei hamar ismertté tették szakmai körökben: az 1956-ban megalakult Magyar Fotóművészek Szövetségének alapító tagjai közé hívták, ekkor 33 éves volt. A korszak befolyásos fotóművészei segítették pályafutását, mint például a két világháború közti magyar szociofotó meghatározó alakja, Kálmán Kata, aki a világháború után már politikailag is tényezőnek bizonyult. Az ő segítségével kerülhetett Budapestre Berekméri, és lett 1958-ban a Petőfi Irodalmi Múzeum fotográfusa. A múzeumot négy évvel azelőtt hozták létre, az újonnan alapított intézmény fotólaborját vezette.

ok_Berekmeri_Zoltan_Hohullasban-_1957-281x386mm-90-101451.jpg

Berekméri Zoltán: Hóhullásban, 1957, 281x386 mm (Fotó/Forrás: Berekméri Zoltán/Mai Manó Ház)

Ugyanakkor ott is lakott, hiszen a fővárosban nem volt kapcsolata senkivel, és csak évekkel később talált magának albérletet. Visszaemlékezések szerint ez az időszak volt az, amikor először kicsúszott a lába alól a talaj, hiszen Békéscsabán hagyta feleségét és kisfiát, akiktől a későbbiekben eltávolodott, majd a kapcsolatuk is megszakadt. Múzeumi fotográfusként húsz évet dolgozott, műtárgyfotókat és reprodukciókat készített, ugyanakkor ezzel párhuzamosan tudatosan építette saját alkotói világát is. Berekméri esetében viszont ehhez a tudatossághoz betegsége is társult:

alkoholizmussal küzdött, és több időszakban is pszichésen zavart események követték egymást.

Utolsó éveit már egzisztenciálisan kiszolgáltatott módon élte egy pomázi szociális otthonban, ahol mentálisan sérült és alkoholista betegek között élt, viszonylagosan nyugodt körülmények között. Innen heti rendszereséggel eltávozhatott volt munkahelyére: az irodalmi múzeum fotólaborjában kapott lehetőséget arra, hogy régi, valamint új képeinek negatívjaiból kiállítási nagyításokat készítsen.

ok_Berekmeri_Zoltan_Joreggelt-napsutes_1958_1984-275x374mm-62282_Fotokredit_Magyar-Fotografiai-Muzeum-101451.jpg

Berekméri Zoltán: Jó reggelt, napsütés! 1958, 1984, 275 x 374 mm (Fotó/Forrás: Berekméri Zoltán/Magyar Fotográfiai Múzeum/Mai Manó Ház)

Az ebben az időszakban készült képein sem látszódnak azonban azok a nehézségek,

amelyeket életének ezen szakaszán átélt: életműve egységes maradt, és még szemléletileg is közel azonos módon és képi világgal fogalmazta meg mondanivalóját a világról. Még halála előtt lehetőséget kapott az Ernst Múzeumban, hogy bemutathassa életművét: az 1985-ben létrejött tárlat komoly sajtóvisszhangot kapott. Ugyanakkor szakmai körökben már nem számoltak személyével és képeivel, szinte a kortársainak is újra fel kellett fedezniük.

A kor egyik befolyásos, fotográfiával foglalkozó újságírója, Gera Mihály a kiállítás katalógusában is éreztette ezt: „Magam is most döbbenek rá, hogy voltaképp alig tudok többet a hatvanegy éves Berekméri Zoltánról, mint az a látogató, aki ezen a gyűjteményes kiállításon ismerkedik a fényképeivel...”. 

ok_Berekmeri_Zoltan_Piheno-Egy-tenyernyi-arnyek-_1957-285x383mm-90189_Fotokredit_Magyar-Fotografiai-Muzeum-101451.jpg

Berekméri Zoltán: Pihenő (egy tenyérnyi árnyék) 1957, 285 x 383 mm (Fotó/Forrás: Berekméri Zoltán/Magyar Fotógráfiai Múzeum/Mai Manó Ház)

Berekméri Zoltán 1988. május 21-én halt meg Pomázon, tragikus körülmények között. Fotográfiai életművét a Petőfi Irodalmi Múzeum folyosójának két szekrényéből vitték át a Magyar Fotóművészek Szövetségének Fotótörténeti Gyűjteményébe, ahonnan a Magyar Fotográfiai Múzeumba került.

Az érzékeny önpusztító. Berekméri Zoltán 100

Helyszín: Mai Manó Ház

Időpont: január 25.–március 12. 

Kurátor: Baki Péter

Fejléckép: Berekméri Zoltán: Hóhullásban (részlet) 1957, (Fotó/Forrás: Mai Manó Ház)

Az első nő, aki itthon aktot fotózott

Kapcsolódó

Az első nő, aki itthon aktot fotózott

Máté Olga fotóművészt az egyik legjelentősebb műtermi portréfotográfusként tartották számon a 20. század elején. Nevét mégis nagyon kevesen ismerik, pedig kortársai, Székely Aladár, Pécsi József és Rónai Dénes is nagyra becsülték: ő volt az első nő itthon, akit férfikollégái egyenrangú félként kezeltek, sőt konkurenciát jelentett számukra. Mégis magányosan és elfeledve halt meg.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Plusz

Zoboki Gábor: „A művészeti intézményeknek általában Kelet-Európában az a legnagyobb bajuk, hogy művészemberek állnak az élén”

Hosszú interjúban nyilatkozott a ma hatvanéves Zoboki Gábor építészi munkájáról, zenei kötődéseiről, és azt is elárulta, miért gondolja, hogy egy építész ideális jelölt lenne a Magyar Állami Operaház főigazgatói posztjára.
Zenés színház

Közeleg az Operaház Prokofjev-bemutatója, a Háború & béke

Január 28-án mutatja be a Magyar Állami Operaház Prokofjev monumentális operáját, a Háború & békét. A Genfi Nagyszínházzal koprodukcióban készült előadást a katalán rendező, Calixto Bieito állította színre.
Zenés színház

„Minden színésznő álma egy igazi nadrágszerep” – interjú Lévai Enikővel a Mária főhadnagy bemutatója kapcsán

Lévai Enikő századik születésnapját ünneplő színháza centenáriumi gálaestjén lép színpadra február közepén, egy hónappal később pedig a Mária főhadnagy címszerepében mutatkozik be.
Vizuál

Túl a barátságon – kritika A sziget szellemeiről

Martin McDonagh új filmje a tisztességről szól. Arról, hogy bárhogy is viseljük a ránk mért sorsot, egymással szemben nem szabad kegyetlennek lennünk. A sziget szellemei joggal érdemelte ki a kilenc Oscar-jelölést.
Vizuál

Cate Blanchett, Steven Spielberg és Martin McDonagh is esélyes az Oscarra – Megvannak az idei jelöltek

A sziget szellemei, A Fabelman család, a Tár és a Minden, mindenhol, mindenkor is nagyot nyerhet a március 13-i Oscar-gálán. Az amerikai filmakadémia közzétette a rangos filmes elismerés jelöltjeit.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Vizuál ajánló

Kern András előtt tiszteleg a FILMIO

A Nemzeti Filmintézet streaming platformján négy napig ingyenesen láthatunk három, Kern András főszereplésével készült magyar filmet.
Vizuál hír

John Williams Oscar-történelmet írt

A Fabelman család filmzenéjéért ismét megnyerheti az arany szobrocskát a legendás zeneszerző, aki immár a legidősebb ember, akit valaha Oscar-díjra jelöltek.
Vizuál ajánló

Maradandót alkotni – a 100 éve született Berekméri Zoltán fotóiból nyílt kiállítás a Mai Manóban

Száz éve született a magyar fotográfia történetének egyik legjelentősebb alakja, Berekméri Zoltán, aki az 1940-es évektől a ’80-as évek végéig alkotott.
Vizuál hír

A Capa Központban búcsúztatják Móricz-Sabján Simon fotográfust

A tavaly év végén, 42 éves korában elhunyt, Capa-nagydíjas fotográfus búcsúztatása február 5-én, vasárnap 15 órától lesz a Nagymező utcai Capa Központban.
Vizuál kritika

Túl a barátságon – kritika A sziget szellemeiről

Martin McDonagh új filmje a tisztességről szól. Arról, hogy bárhogy is viseljük a ránk mért sorsot, egymással szemben nem szabad kegyetlennek lennünk. A sziget szellemei joggal érdemelte ki a kilenc Oscar-jelölést.