Mártonffy Zoltán: „A nézőszám számomra nem mérvadó mértékegysége a sikernek”

Miért döntöttetek úgy, hogy beálltok nagyjátékfilmek mögé?

Ez mindig is cél volt: nem feltétlenül a reklámfilmek voltak azok, amik miatt elkezdtem filmekkel foglalkozni, sőt. Én eleve nagyjátékfilmekkel kezdtem el a pályafutásomat, már az operatőri csapatban, sőt, ez az érdeklődés már általános iskola óta megvolt, és már akkor is elsősorban a filmnek, és nem annak alkalmazott oldalának szólt. Azt, hogy producerként nagyjátékfilmmel foglalkozzak, inkább az döntötte el, hogy mostanra erősödött meg a piacon a pozíciónk gyártócégként, illetve mostanra éreztük magunkat elég érettnek arra, hogy más formátumban és szerzői filmes tartalomban is gondolkodjunk. Bálinttal reklámfilmekben rendszeresen dolgoztunk együtt, megkedveltük egymást, és már akkor elindult egy beszélgetés azokkal az alkotókkal – akikkel egyébként a reklámfilmekből ismertük egymást –, hogy kinek vannak ilyen ambíciói, és kinek van már kész forgatókönyve.

és aztán közösen eldöntöttük, hogy ezt az Inkubátor Programba be kellene adnunk, és most itt vagyunk, hál’ istennek!

Milyen alkotók és irányzatok voltak hatással rád annak idején?

Ebben én nagyon rossz vagyok, és nem is merek senkit külön kiemelni. Mondatnám Michael Hanekét vagy François Ozont, akiknek a filmjei meghatározó élmények voltak, de a művészfilmeken túl a mainstreamben is nagyon sok dolog volt, amit szerettem, és szeretek a mai napig is, de nem merek egy filmet vagy alkotót kiemelni, hogy ott egy fordulópont volt az életemben. Ha mégis kellene mondani, akkor az volt, amikor gyerekként belefutottunk az Andrássy úton az Evita forgatásába. Apámmal odasétáltunk, megnéztük a catering buszt, a kamerákat, a mű pálmafákat, és nagyon beszippantott ez a közeg, meg a háttere is. Engem sosem vonzott, hogy a kamera előtt legyek, engem az fogott meg, ami mögötte van.

Mártonffy Zoltán és Farkas Ádám producerek a 75. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon (Fotó/Forrás: CineSuper)

Milyen kihívás van egy inkubátoros filmben?

Az elég közismert az inkubátoros filmek esetében, hogy jelentős mértékben a piaci ár alatti költségvetésből kell gazdálkodnunk, ami nyilván számos kihívást eredményez.

Külön szerencse, hogy mi sok reklámfilmet forgatunk, amelyek normális pénzből készülnek. Emiatt van egy olyan beszállítói és partneri körünk, illetve egy olyan kapcsolat a stábbal, ami miatt mi most tudunk szívességeket kérni, és ezzel képesek vagyunk ellensúlyozni, amit a szűkös keretek esetleg okoznak.

Producerként hogy látod: ez nagyon kevés pénz vagy olyan pénz, amiből jól ki lehet jönni?

Ez olyan pénz, amiből 2020–22-ben még meg lehetett csinálni egy filmet, de 2022–23-ban sok dolog történt, ami ezt megváltoztatta. Ezért is fogunk póttámogatást is kapni, amire úgy van szükségünk, mint egy falat kenyérre. Most nagyon sok olyan erőforrást felélünk, amit az évek során sikerült akár kreditben a stábnál, akár nyereségből elvonhatóan felhalmozni, abból most sokat beleforgattunk. Így nem mondhatom, hogy jövőre is biztosan bele fogunk ilyesmibe vágni. Ráadásul ezt elő is kell finanszíroznunk, és mi eléggé bele is álltunk ebbe, mivel a kifizetések nincsenek a támogatások beérkezéséhez kötve, ami ebben a kamatkörnyezetben nyilván azt is jelenti, hogy jelentős pénzünk áll bent. Szerintem tovább kellene emelni az inkubátoros projektek büdzséjén, hogy ez pont azon a határon álljon, hogy még érdemes legyen bevállalni. Azt hozzá kell tennem, hogy csináltunk már nagyjátékfilmet teljesen önerőből is, és annál ez biztosan sokkal kedvezőbb felállás, úgyhogy nekünk nem a több milliárdos produkciókból kellett belecsöppennünk ezekbe a körülményekbe, hanem teljesen alulról építkezve kezdtünk neki.

és nem mondom, hogy nem fogunk még pályázni a programban a megfelelő feltételekkel.

A Minden Rendben című film alkotói a 75. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon (Fotó/Forrás: CineSuper)

Az inkubátoros filmek másik sajátossága, hogy elsőfilmes rendezővel dogoztok. Nem volt bennetek kétely a dolgok gyakorlati oldalát tekintve, már csak az esetleges tapasztalatlanság miatt is?

Kételyek mindig vannak, de Bálinttal kapcsolatban pont a közös reklámos tapasztalatok alapján nem nagyon volt ilyen. Kezdettől fogva nagy a bizalom felé, és nem mondanám, hogy igazi fenntartások voltak – de ha mégis voltak, azok ugyanúgy meglehettek volna az ő oldalán is, hogy mi mit kezdünk egy ilyen helyzettel. Annyira jó volt a forgatókönyv is, hogy mi a kezdettől fogva úgy éreztük, ebben benne akarunk lenni. Most persze egy olyan ponton beszélgetünk, amikor még nem látszik a végkifejlet, úgyhogy most elmondhatom az optimista érzéseimet.

de az elkövetkező néhány hónap története lesz majd, amikor szembesülünk a vágóasztalon azzal, hogy mink is van, amiből dolgoznunk kell. Egyelőre nagyon bizakodóak vagyunk, és minden nagyon jól néz ki, de nem lenne teljesen hiteles, ha azt mondanám, egyáltalán nincsenek kételyek, mert azok mindig vannak, de ezeket igyekszünk legyőzni.

Mártonffy Zoltán és Hajdu Szabolcs a 75. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon (Fotó/Forrás: CineSuper)

Te mennyire gondolkodsz előre, beleértve az említett vágóasztalt, a marketinget, a pozicionálást vagy a filmfesztiválokat?

Nagyon is igyekszünk előregondolkodni. Nyilván nem állítom azt, hogy nekem óriási tapasztalatom van, de van már mögöttem pár játékfilm, mint a Legjobb tudomásom szerint, amiben én is producer voltam négy másik producertársam mellett, vagy Az első kettő, ami már elkészült, de még nem volt bemutatva, illetve a Begyulladva, valamint több éppen futó projekt, és azt látjuk, hogy a marketinget soha nem elég korai elkezdeni. Szerencsére a reklámos kapcsolatok ebben is tudnak segíteni, a behind the scenes tartalom és a későbbi socialmedia-tartalmak gyártásán folyamatosan dolgozunk, hogy ezek majd rendelkezésre álljanak, és ne akkor kelljen kapkodni, hogy honnan szerezzünk izgalmas anyagokat. Persze fesztiválokban is gondolkodunk, vannak álmok, célok, amik jó, ha ki vannak tűzve, de az se baj, ha nem pontosan az a forgatókönyv valósul meg, ahogy azt előre elképzeltünk. Ilyenkor nyilván a nagyobb fesztiválnevek merülnek fel, ahol szívesen látnánk a filmünket – meg persze magunkat is –, és reméljük, ehhez minél közelebb fogunk kerülni.

Mennyire jár a szemetek előtt a lehetséges nézőszám? 

Semmilyen nyomás nincs rajtam ezzel kapcsolatban – ahogy illúzióim sincsenek. A művészmozi sajnos lejtmenetben van,

és már az én korosztályom se nagyon jár moziba – nem véletlen, hogy az adatok szerint még a hatvanas generáció az, amelyik rendszeresen mozizik, és ez a korosztály képviselteti magát leginkább abban a néhány ezres nézőszámban, úgyhogy ez nekem semmiképpen nem egy mérce. Én ezt a korábbi filmeknél és korábbi alkotóknál is mindig elmondtam, például a Legjobb tudomásom szerint jött fantasztikus számokkal – nem is tudom a pontos adatokat, de azért sem tudom, mert ez nekem nem mérvadó mértékegysége a sikernek ezen projektek esetében.

Fejléckép: Jelenet a Minden Rendben című filmből (Fotó/Forrás: CineSuper)