Marty Supreme: Egy fiú, aki nem tud veszíteni – még akkor sem, amikor kellene

A kilenc Oscarra jelölt Marty Supreme illeszkedik Josh Safdie korábbi alkotásainak sorába: csakúgy, ahogy a (testvérével közösen rendezett) Csiszolatlan gyémántban vagy a Jólétben, a film ezúttal is egy olyan ember történetét mutatja be, aki elkeseredett, reménytelen küzdelmet vív a világgal, hogy valamiképpen révbe érjen és megvalósítsa álmát.

A Timothée Chalamet nevével fémjelzett új mozi igazi meglepetés lehet azoknak, akik nem látták a fentebb említett filmes munkákat. A Marty Supreme előzetese és a cselekmény első húsz perce alapján valamiféle sportdrámára számíthatnánk, de ez csak látszat, legfeljebb a történetvezetés pulzusszáma emlékeztethet minket a sport világára: ebben a filmben úgy lüktet az élet, mint a vér egy hiperaktív gyerek ereiben.

Jelenet a Marty Supreme című filmből (Fotó/Forrás: Vertigo Média)

A Marty Supreme megtörtént eseményeken, egészen pontosan Marty Reisman életén alapul. A film főszereplője Marty Mauser (Timothée Chalamet), aki cipőárusként dolgozik nagybátyja boltjában, de arról álmodik, hogy ő lesz az asztalitenisz legújabb csillaga. Ehhez nem kell mást tennie, mint szereznie egy kis pénzt, hogy Londonba utazzon a British Openre, mivel biztosra veszi, hogy senki sem lehet képes legyőzni. Azzal már csak a verseny előtt szembesül, hogy a tornán elindul egy japán szupertehetség is, Koto Endo (Koto Kawaguchi), aki valódi kihívást jelenthet számára. Az elbukott döntő után Marty számára még nincs minden veszve, ám önérzete és egója idővel inkább hátráltatja. Ő azonban sohasem adja fel, eleinte apróbb kihágásokat követ el, utána családjával, barátaival, végül az egész világgal szembeszáll, hogy megvalósítsa álmát. Még akkor is, ha otthon, New Yorkban szeretője vélhetően az ő gyermekét hordja a szíve alatt.

Marty ugyanis egy végtelen spirálban rója a köreit: gátlástalanul kihasznál mindenkit – de mi van akkor, ha a világ előbb gázol át rajta?

Jelenet a Marty Supreme című filmből (Fotó/Forrás: A24)

A cselekmény drámai erejét a szerencse és balszerencse folyamatos váltakozása adja. Lázas tempóban zajlik előttünk a történet, és közben magunk sem tudjuk, mit gondoljunk erről a fiúról. A rendező ugyanis kerüli az ítélkezést, hiába fedi fel előttünk újra és újra Marty manipulatív természetét, mégis nehéz haragudni rá.

Azokra a Disney-karakterekre emlékeztet, akiknek egyetlen céljuk van az életükben, ám amikor éppen elérnék azt, korábbi cselekedeteik visszaütnek rájuk.

Josh Safdie magabiztos kézzel, a feszültséget mindvégig fenntartva tárja elénk Marty kálváriáját, a film elsősorban mégis az erős szereplőgárda miatt marad emlékezetes. Gwyneth Paltrow például egy bánatos, kiöregedett színésznőt formál meg, aki nagy visszatérésére készül, és alkalmi viszonyt folytat a főhőssel – még ezt a kissé klisés sorsot is képes elképesztő mélységgel életre kelteni az Oscar-díjas művész. Nagyon jól működik a kémia közte és Chalamet között.

Jelenet a Marty Supreme című filmből (Fotó/Forrás: Vertigo Média)

Abel Ferrara pazarul formál meg egy titokzatos és veszélyes férfit, akiről mindössze annyit tudunk, hogy nagyon szereti a kutyáját. Odessa A'zion szenvedélyes alakításának köszönhetően a történet szerelmi szála sem hűl ki, és külön öröm az a néhány jelenet is, amikor Röhrig Géza felbukkan a történetben. A magyar színész egy holokauszttúlélő sportolót játszik, aki egyebek közt nehezen felejthető anekdotát ad elő saját háborús hőstettéről.

Ne is kerülgessük a forró kását:

Évek óta látható volt, hogy a fiatal színészben nagy tehetség rejlik, ezt pedig a Marty Supreme-ben minden korábbinál látványosabban bizonyítja. Felvillanyozó energiája van, szikrázik tőle a vászon. Marty karaktere éppen az ő játéka miatt válik végső soron szerethetővé: elirigyeljük egóját, szívósságát.

A Marty Supreme összességében egy jól kivitelezett, szórakoztató történet felnövésről, családról, de képes valamit elmesélni a becsületről és büszkeségről is, arról, hogy ezek fontosabbak lehetnek, mint maga a siker. Jogosnak tűnik a kilenc Oscar-jelölés, még ha érzésünk szerint a legjobb filmért vagy rendezésért járó kategóriákban aligha lehet reális esélye: az Egyik csata a másik után, az Érzelmi érték és a Hamnet hármasa mellett nehéz elképzelni, hogy (pingpong)labdába rúghat, de kihagyni semmiképp sem érdemes, mert különleges, rendhagyó moziélmény, ami nem illik bele sehogy sem a szokványos közönségfilmek sorába.

Fejléckép: Jelenet a Marty Supreme című filmből (Forrás: Vertigo Média)