Vizuál

Másfél óra felesleges pátosz

2022.10.19. 10:25
Ajánlom
Ízlés kérdése, ki, mit vár el egy filmtől: hogy gondolkodásra, aktív figyelemre késztessen, vagy pedig pusztán egy történetet meséljen el látványos és hatásos eszközökkel. Akire az utóbbi igaz, jó eséllyel élvezni fogja a Blokádot.

Október 20-ától látható a hazai mozikban a Blokád, amelyet Tősér Ádám rendezett Köbli Norbert forgatókönyve alapján. Mivel a film a rendszerváltás egyik ikonikus pillanatát, a taxisblokádot veszi górcső alá, az már a premiert megelőzően is nyilvánvaló volt, hogy várhatóan megindít majd egy politikai-történelmi diskurzust. Ehhez jött hozzá aztán, hogy nemrég kiderült, Magyarország ezt az alkotást nevezi a 2023-as Oscar-díjra, így az elvárások még magasabbak lettek, hiszen

felmerült a kérdés: tényleg olyan jó-e, hogy a világ legnépszerűbb filmes elismerésére már a premiert megelőzően benevezzük?

Ebben a kritikában most kizárólag utóbbi szempontból fogok beszélni a Blokádról – figyelmen kívül hagyva akár a történelmi hitelesség, akár a politikai elfogultság vagy elfogulatlanság kérdését –, a filmet mint puszta filmélményt értékelem. Annak ellenére teszek így, hogy tisztában vagyok vele, ezeket a rétegeket nem lehet teljesen különválasztani. A történelmi és politikai elemzést mégis inkább a nálam szakavatottabbakra hagynám.

A Blokád története jól ismert: 1990 októberében, miután a szovjet olajszállítás akadozni kezdett, az akkor kormányon lévő MDF több mint hatvan százalékos benzináremelést jelentett be, aminek következményeként a taxisofőrök polgári engedetlenségbe kezdtek, és autóikkal megbénították Budapest forgalmát. Ebben a pattanásig feszült hangulatban kellett kezelnie a helyzetet Antall József kormányfőnek, aki ekkor éppen egy műtét után biopsziás eredményét várta egy kórteremben.

A film a harapófogóba szorított miniszterelnök (Seress Zoltán) vívódásait állítja középpontba, és

igyekszik fele-fele arányban megosztani az emberi drámát, illetve a történelmi elemzést.

Egyrészről ugyanis arra törekszik, hogy megmutassa az embert az ország vezetője mögött, nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy a sokszor karizmátlannak titulált kormányfőt új fénybe állítsa, mint olyasvalaki, aki politikai pályáját valóban a nép szolgálatának tekintette. Ehhez kibontanak egy múltbéli szálat is: a cselekmény egy része ugyanis a fiatal Antallt mutatja meg (őt ifj. Vidnyánszky Attila alakítja), aki pályakezdő gimnáziumi tanárként hittel és elszántsággal fog bele új osztályának nevelésébe, nem sokkal az ’56-os forradalom előtt, amelybe ő maga is belekeveredik.

bOAdj_-o-095821.jpeg

Jelenet a Blokád című filmből (Fotó/Forrás: Szvacsek Attila / Film Positive)

A készítők egyik alapvető állítása, hogy lehet valaki provokatív kijelentések, radikális megnyilvánulások és mesterire csiszolt kommunikációs fogások nélkül is jó politikus.

Antall a film szerint ilyen volt: higgadt, mérlegelő, józan, egyenes és következetes, aki a népet igyekezett felnőttként kezelni

– akárcsak egy jó tanár. A filmnek ez a vonala kifejezetten emlékeztetheti a nézőket a Holt költők társaságára.

A film másik fontos jelentésrétege pedig azt mutatja meg, hogy a 20. század végén kivívott szabadságunk milyen törékeny is volt valójában. Hogy miféle indulatok forrtak a háttérben a taxisblokád idején, milyen világ- és belpolitikai események zajlottak éppen, illetve milyen kevésen múlott, hogy a demokráciát épphogy csak tanuló Magyarországon ne történjen ismét valami gyalázat, amelynek terhét hosszú évtizedekig cipelhetnénk, valószínűleg még ma is.

NyCUgvZY-095317.jpeg

Jelenet a Blokád című filmből (Fotó/Forrás: Szvacsek Attila / Film Positive)

Adott tehát egy olyan történelmi dráma, amelyben jól körülírható, mit szerettek volna elmondani a készítők. Azt hiszem, ezt az időszakot nyugodtan jellemezhetjük feldolgozatlan időszakként, feltehetően, akik átélték, közülük sem sokan tudták pontosan, mi is volt ez az egész, hogy mi volt a benzinárakon túlmutató jelentősége. A célt, hogy bemutassák, megértessék ezt az időszakot, sikeresen el is érik a készítők:

aki megnézi, pontosan arra a következtetésre jut, amit mondani akarnak.

Mi a gond ezzel? Hogy ettől a film rengeteget veszít az értékéből: szájbarágós, redundáns, és gyakorlatilag semmilyen teret nem hagy a nézőnek, hogy maga fedezze fel a történet mögötti jelentésrétegeket.

Talán azt a kijelentést is megkockáztathatjuk, hogy egy tipikus amerikai filmnyelvet használ. Rendkívül feszített tempóban mutatja az eseményeket, és mindent kimond nekünk, hogy ki, mit, miért tesz, mit gondol.

Eközben a rendező görcsösen próbálja megragadni a figyelmünket, mintha minden percben attól tartana, hogy a néző elunja a filmet.

Gyakorlatilag másfél órán keresztül pátoszt próbál teremteni, a legindokolatlanabb pillanatokban is, mintegy jelezve, hogy éppen fontos jelenetet látunk, többnyire a folyton felcsendülő zenékkel (zene: Moldvai Márk).

tcz5U23E-095317.jpeg

Jelenet a Blokád című filmből (Fotó/Forrás: Szvacsek Attila / Film Positive)

És erre szüksége is van: a legfőbb problémám ugyanis a Blokáddal, hogy nincs benne semmi meglepő. Mindent azonnal megmagyaráz, mindenkit rögtön olyannak mutat, amilyennek gondol. Göncz Árpád (Gáspár Tibor) karaktere például Antall József kontrapunktja a filmben. Már a legelső jelenetben feltárul, hogy a készítők felfogásában az államfő egy kissé komolytalan, cinikus és nevetséges karakter, akit kizárólag a saját imázsának fenntartása érdekel, és Gorbacsov előtt is örömmel meghunyászkodik. Egydimenziós, mint ahogy körülbelül mindenki Antall Józsefet leszámítva. Ez dramaturgiailag zavaró: ha a „rossz gondolkodást” képviselő karaktert már az első percben ellenszenvessé tesszük, és soha nem próbáljuk megmutatni azt, hogy esetleg az ő észjárásában is van logika, vagy valamiféle igazság, akkor mi adja majd a történet feszültségét?

Ha mindvégig tudjuk, kinek van igaza, nincs valódi erkölcsi dilemma sem.

Az egész film során mindenki pontosan úgy viselkedik, ahogy azt az első megjelenésekor sejteni lehet: Antall József higgadt, okos döntéseket hoz, párttársai jó szándékúak, de határozatlanok és tanácstalanok, „Árpi bácsi” pedig az SZDSZ szekerét tolja, sőt még apakomplexusa is van.

-pZQKzbs-095317.jpeg

Jelenet a Blokád című filmből (Fotó/Forrás: Szvacsek Attila / Film Positive)

Formailag egyébként jól sikerült a film: a szereposztás látványosan eltalált, Seress Zoltán rendkívül szerethető Antall József szerepében, ahogy ifj. Vidnyánszky Attila is inspiráló és megindító fiatal tanárként.

Gáspár Tiborról pedig igen nehéz elhinni, hogy nem maga Göncz Árpád tért vissza a vászonra.

Emellett látvány szempontjából is erős, Nagy András remek operatőri munkát végzett, a feszültség valósággal átüt a vásznon azokban a pillanatokban például, amikor a rendőrség felsorakozik az Árpád hídon a taxisokkal szemben. 

0xgAcVLU-095317.jpeg

Jelenet a Blokád című filmből (Fotó/Forrás: Szvacsek Attila / Film Positive)

Mindent egybevetve: szó sincs arról, hogy a Blokád egyértelműen rossz vagy élvezhetetlen volna, ízlés kérdése, hogy ki, mit vár el egy filmtől: hogy elgondolkodtasson és aktív figyelemre, értelmezésre kényszerítsen, vagy történetet meséljen hatásos, látványos elemekkel. 

A nagy kérdésre azonban, hogy elég lesz-e az Oscar legjobb idegen nyelvű film kategóriájában, a válasz valószínűleg az, hogy nem. Hiszen éppen arról az egyetlen kategóriáról beszélünk, amelyben többnyire szociális drámák, illetve művészfilmek nyernek évről évre. Olyan alkotások, amelyek narratív megoldásai erősen eltérőek attól, amit fentebb kifejtettem. Ráadásul a Blokád elsődleges célja a magyar társadalom megszólítása – ha még mi is rászorulunk, hogy egy, a közelmúltban velünk történt eseményt a lehető legdirektebb módon elmagyarázzanak nekünk, kérdéses, hogy mindez mennyire fogja lekötni a nemzetközi közönséget. Nagy meglepetés lenne, ha a Blokád eljutna a jelölésig – bár nagyon szívesen tévednék.

Blokád

magyar filmdráma
90 perc
Forgalmazó: InterCom
Premier: 2022. október 20. 

Fejléckép: Seress Zoltán a Blokád című filmben (Fotó/Forrás: Szvacsek Attila / Film Positive)

Kulka János a magyar Clint Eastwood – Interjú Köbli Norberttel

Kapcsolódó

Kulka János a magyar Clint Eastwood – Interjú Köbli Norberttel

Nem akarta még egyszer azt csinálni, amit A vizsga című filmben, elsősorban magát szerette volna meglepni. Köbli Norbert Balázs Béla-díjas forgatókönyvíróval, érdemes művésszel A játszma című kémfilm kapcsán beszélgettünk, egyebek közt arról, miért döntött a folytatás mellett, illetve mi motiválta írás közben.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Plusz

Dinyés Dániel kapja az Art is Business Fidelio-díját

Idén negyedik alkalommal adják át az Art is Business Díjakat azon vállalati és kulturális szereplőknek, akik az elmúlt időszakban jó példával jártak elől. A Fidelio – Kulturális mecénás elismerés idei nyertese: Dinyés Dániel karmester, zeneszerző, a Szegedi Nemzeti Színház zenei vezetője.
Klasszikus

„Csak egy közös ügy létezik” – Beszélgetés Dinyés Dániellel

Dinyés Dániel egész életében különösen figyelt arra, hogy művésztársait lehetőségeihez képest segítse. Ennek hitelességét erősíti, hogy ő maga nem is szívesen beszél róla. Nemes gesztusairól kizárólag szűk környezete és az érintettek tudnak. 2022-ben a zeneszerző-karmester veheti át az Art is Business Fidelio-díját, amellyel azokat az alkotókat ismerik el, akik saját erejükből, ellenszolgáltatás nélkül támogatják a művészeti szektort.
Vizuál

Szellemidézés a mezőszemerei kertek alján – Hamarosan nyílik Bukta Imre új kiállítása

Külön erre az alkalomra festett képek, installációk és videómunkák fogadják a látogatókat Bukta Imre Műveljük kertjeinket! című átfogó tárlatán, amely kétségkívül az év kiállítása. A több mint ezer négyzetméter alapterületű Godot Kortárs Művészeti Intézetben (GICA) rendezett tárlat november 27-én nyílik.
Plusz

Hangolódjunk közösen! – Adventi programajánló a család minden tagjának

A gazdag kulturális programkínálatának köszönhetően a várakozás örömét, korosztálytól függetlenül, sokféleképpen megélhetjük az adventi időszakban: legyen az bábelőadás, koncert, múzeumpedagógiai foglalkozás vagy gyerektáncház. Mutatunk pár tippet, amely kihagyhatatlannak ígérkezik idén decemberben.
Klasszikus

Szerb győzelem, magyar második hely a Bartók Világversenyen

A 24 éves Veljko Nenadić kapta az első díjat a 2022-ben komponistáknak meghirdetett megmérettetés gálaestjén, műve szerepel majd a jövő évi, hegedűsöknek szóló forduló választható darabjai között is. A második díjat Thomas Kornél kapta.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Vizuál beszámoló

Szellemidézés a mezőszemerei kertek alján – Hamarosan nyílik Bukta Imre új kiállítása

Külön erre az alkalomra festett képek, installációk és videómunkák fogadják a látogatókat Bukta Imre Műveljük kertjeinket! című átfogó tárlatán, amely kétségkívül az év kiállítása. A több mint ezer négyzetméter alapterületű Godot Kortárs Művészeti Intézetben (GICA) rendezett tárlat november 27-én nyílik.
Vizuál ajánló

Tichy Gyula műveiből nyílt kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában

Először látható önálló tárlat a magyar szimbolizmus egyik kevésbé ismert alakjának műveiből. A mintegy nyolcvan festményt, metszetet és grafikát felvonultató kiállítást eredetileg a művész halálának centenáriumán, 2020-ban tervezték bemutatni.
Vizuál magazin

KÉP-regény: Vihar-varázslat

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal az ukrajnai háború juttatta eszébe azt a különleges felhőt, amelyet a Sziget fesztiválon fotózott egy közelgő vihar előtt.
Vizuál ajánló

Vietnámi-magyar romantikus filmmel ünnepelhetünk jövőre Valentin-napon

Szűcs Dóra filmje felidézi a hetvenes évek Budapestjének különleges hangulatát, valamint elrepíti a nézőt az akkori, illetve a mai Vietnámba is. Az almafa virága című alkotás főszerepében Nari Nguyen és Koltai-Nagy Balázs látható. A film teasere a cikkben!
Vizuál ajánló

November végi melankólia – Újra átélhetjük nagyvásznon Tarr Béla filmjeit

Retrospektív vetítéssorozattal tiszteleg a Cirko-Gejzír a magyar kortárs filmművészet egyik legkiemelkedőbb alakja előtt. November 25. és 27. között ugyanis Tarr Béla filmográfiájában merülhetünk el.