Vizuál

Mateu Velasco: Rubik kockák Rióban

2012.10.16. 07:08
Ajánlom
Lebegő sziklatömbök, szecessziós hajfonatok, titok-köd, füstszerű montázs-derengés. Dallamos gondolat-fragmentumok a nagyvárosi súlytalanság nehéz egén. Kritikusunk a Design Hét Budapest egyik kiállításán, a Printa Galériában járt.

Mateu Velasco fest, nyomatokat készít, illusztrál, valamint számítógépes grafikával és kísérleti kalligráfiával is foglalkozik. Miközben Brazília legmenőbb galériáiban állít ki, mintái pedig pólókra és noteszek borítójára kerülnek, szívesen alkot az utcán is. Olyan cégóriásokkal dolgozott már, mint a Nike, a Converse vagy a Brazil Telekom. Nem meglepő hát, hogy tavaly bekerült a világ legjobb grafikusait összegyűjtő Illustration Now sorozatba. Munkáin street art és szecesszió ad randevút egymásnak. Polipkarjait félik Rio de Janeiro rozsdás garázskapui, nyomatain habszerű álommá sűrűsödnek a bicajos-gördeszkás nagyvárosi tekergők gondolatai. A Printa Galériában megtekinthető kiállításán válogatást láthatunk régebbi grafikáiból, de megismerkedhetünk a fiatal alkotó Budapesten készített szériájának darabjaival is.

Velasco printjein alig látni az emberek tekintetét. Munkáin rendszerint színes csipeszekből, szirmokból vagy kazettaszalagokból szőtt, gomolygó gondolatfelhőkbe burkolóznak az arcok. Alakjai körül lámpabura-medúzák, mesterien megmunkált kristályszerkezetek lebegnek. Képeinek légies terébe - afféle urbánus vízjelekként - stilizált városkép-markereket szúr. A Megváltó Krisztus-szobor vagy a Cukorsüveg-hegy sziluettje, a Maracanã Stadion vagy a tengerpart árny-kontúrja egyaránt visszaköszönnek nyomatairól.

A brazil grafikus - a Petyka művésznéven alkotó Szabó-Lencz Péterhez hasonlóan - nagyvárosi csomópontokat láttat munkáin, ám míg Petyka a város (játszó)tereit szondázza, azok hangulatáról készít digitális kollázs-riportokat, addig Velasconál az épített környezet háttérben marad, a helyszín számára elhanyagolható GPS-koordináta csupán. Annyiban érdekes csak, amennyiben hatást gyakorol az utcákat járó, kereszteződésekben kerekező misztikus főhősének hangulatára. Petykánál a nyüzsgő, zsúfolt, labirintusszerű, mégis hívogató tér számít, Velasco viszont a kalandozó, gondolataiban elvesző nagyvárosi emberre helyezi a hangsúlyt.

Nyomatain kevésbé, festményein jobban megfigyelhető tán, hogy a brazil fiú szívesen merít a dél- és közép-amerikai őslakosok művészetének motívumkincséből. Színes fejdíszei tolték, azték ábrázolásokhoz nyúlnak vissza, kristályszerű szikladarabjai pedig akár a finoman megmunkált kultikus kövek huszonegyedik századi másai is lehetnének. Velasco munkái kapcsán - még közvetlenebb - referenciaként a szecesszió buja ornamentikáját fontos  kiemelnünk. Szélfútta-kócos tündér-tincsei láttán Mucha erotikuma dereng fel előttünk, kecses kompozíciói pedig Klimt filigrán aktjait juttatják eszünkbe. A nő Velasconál is ékszer, dísz. Finom indázatú, spray-szerű, gomolygó felhőgömböceiben mintha az Art Nouveau féktelen fantáziája találkozna a street art szín- és formavilágának határtalan lehetőségeivel.

Amik utcai munkáin fenyegető csápoknak, azok a galériában fésületlen-ragyogó virágszirom-hajfonatoknak, dauerolt napkitörésnek, domesztikált kancsalrímeknek tűnnek inkább. A plazmaszerű gondolatkivetülések, gőzölgő hangulat-tartományok Velasco munkáinak központi alakzatai. Girbegurba kacskaringóikban jól esik bolyongni a szemnek. A zsírkréta-nyomoknak ható firkák és a megfolyt akvarellre emlékeztető pacák fellegébe olykor szófoszlányok, markáns mintázat-nyomok ragadnak. Az sem ritka, hogy az arcot takaró motívum az egyébként hangsúlytalanul - az elmerült élményködnek mintegy a talapzataként - felskiccelt figurák ruházatán vagy testén is folytatódik. A stilizált, gyakran kifacsart testhelyzetben ábrázolt alakok azonban tényleg csak a hátteret, az érzelem-frontok eredőjét hivatottak biztosítani.

Velasco bámulatosan bánik a színekkel. Legegyszerűbb munkáin narancssárgával tölti ki a fekete kontúrok kínálta mintákat, s egyébként is előszeretettel alkalmazza a barna-narancssárga kombinációt. Máskor pasztell-virágcsokrok színkavalkádjával árasztja el a papírt. A Printa Galériában kiállított munkái technikákon átívelő utazásra hívnak Rio de Janeiróba. Szitanyomatok, rézkvarcok, akvatintával készített művek és digitális printek járják körül ugyanazt az érzést, a napfényes-zenés hangulatot. Most pedig nézzük, mit látott belőlünk, mi ragadta meg a magyar főváros látványából!

Míg korábbi műveire a technikai sokszínűség jellemző tehát, itteni élményeit egyféle módon, ám különféle anyagokra készítette a művész. A legújabb alkotások között találunk fára és merített papírra szitált munkákat is. Összességében úgy tűnik, mintha Budapest tömörebb és valahogy szögletesebb volna a brazil metropolisznál. Velascót véleményem szerint afféle retró-érzés keríthette hatalmába fővárosunkban. A hentespulton - eltakarva a késére támaszkodó mestert - wurstok és kötözött sonkák duzzadnak. Fejre áll a szuronyos katona szobra, a szaunában pedig meglett nagyapák sakkoznak - arcukat természetesen nem látni a gőztől. Előkerülnek továbbá a galambok és a lomtalanítás is. Csatos üveg, tárcsázós telefon s kitett székek, amelyeket tán romkocsmákban láthatott viszont a művész.

A Rubik kocka feltűnik Velasco több képén is, egy korábbi kiállításán az enteriőr installációjának is része volt pár kifehérített darab. Az Ecseriről készített nyomaton Lichtenstein raszterpöttyeit idéző fakerítés előtt ábrázolja a magyar találmányt. Körötte kiégett izzók, letett bicajok. A gramofonnal, vekkerrel, magas szárú cipőkkel, hangszerekkel és bámészkodó kóbor macskával teljes hangulatkép olyan, mintha egy szellemzenekar próbahelyét ábrázolná. Egy másik printen piros tűzcsap és kék Trabant társaságában pózol a vászonkabátot viselő kerékpáros. Ismerős arc, noha arcát természetesen neki sem látjuk.

Nincs bár nyúlánk gúlánk vagy napkorongot szondázó csészealjunk, s úgy látszik, a Duna szelíd kanyarulatai sem ragadták magával a brazil művész fantáziáját. Aki ha nem is érti bár az AKPH rímeit (Pest egy kimustrált Sokol / porlasztotta éter. / Szemcsés hanghullámokon / megszakadó vétel.), azt pontosan látja mégis, hogy félmúltunk emlék-töredékei tárgyi kultúránk undergroundnak hitt főáramában élik színes másodvirágzásukat.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

A 94 éves Kurtág György Mozartot játszik – VIDEÓ

Feleségének, Mártának tett ígéretét teljesíti be azzal, hogy február 19-én előadja Mozart F-dúr szonátáját a BMC-ben.
Zenés színház

Vitray Tamás Händel-operában lép színpadra

Nem mindennapi operabemutatóval készül idei évadára a Szegedi Szabadtéri. Händel vígoperai jellegű művében, az Agrippinában Mester Viktória és Ludovik Kendi mellett Vitray Tamás is színpadra lép.
Zenés színház

Az operavilág Angelina Jolie-ja az Erkel Színház színpadán

Először lép fel Magyarországon a világhírű grúz szoprán 2020. február 22-én, az Opera ünnepi műsorának sztárvendégeként. Az est programjában, amely több műrészlettel is utal az intézmény aktuális Keresztény Évadának tematikájára, az Opera együttesei és szólistái is közreműködnek.
Klasszikus

Az univerzum titkát tárja fel a Pannon Filharmonikusok

A pécsi zenekar Müpában adott sorozatának negyedik koncertjén Kelemen Barnabás egy finn csemegét játszik, majd csillagközi utazásra csábít Bogányi Tibor vezető karmesterrel március 6-án.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál sixtus-kápolna

Egyetlen hétre visszatérnek a Sixtus-kápolnába Raffaello falikárpitjai

Évszázadok után ismét együtt láthatóak a sorozat darabjai a Sixtus-kápolnában. A kárpitokat Raffaello tervezte X. Leó pápa megbízásából a pápai magánkápolnába. A különleges kiállítással ünneplik a reneszánsz festőművész és építész halálának 500. évfordulóját a Vatikáni Múzeumok.
Vizuál oszk

Száz évvel ezelőtti bálok titokzatos kincsei

Az Országos Széchényi Könyvtár a legnagyobb magyar közgyűjteményként ritkán megtekinthető és sokszor első látásra meglepő kincsek egész sorát őrzi. Ezekből válogatva mutatunk be minden hónapban egy-egy olyan ereklyét, kuriózumot, amelyeket eddig alkalmanként, vagy egyáltalán nem láthatott a magyar közönség.
Vizuál interjú

Filmzenét írt hat óra alatt, nyert – interjú Hodován Milánnal

A Zeneakadémia hallgatója huszonegy évesen hozta el a legjobb filmzenéért járó díjat az Eindhoveni Film­fesztivál 48 Hour Film Project versenyéről decemberben. Hodován Milánnal beszélgettem. A FIGARO MAGAZIN CIKKE.
Vizuál ajánló

Az azeri tájak festői világába invitálnak az Azerbajdzsáni Filmnapok

A fiatal azerbajdzsáni rendezők új hullámának alkotásaiból válogat az Azerbajdzsáni Filmnapok, amelyen hét alkotás látható február 18. és 22. között három helyszínen, Budapesten, Szegeden és Pécsen.
Vizuál hír

Bocsánatot kért az installációt véletlenül összetörő kritikus

Egy üres poharat akart letenni mellé, amikor véletlenül összetört egy 20 ezer dollár (hatmillió forint) értékű kortárs installációt egy mexikói művészeti vásáron.