A folyamatos tabudöntögetés korában igazán üdítő valami olyannak a részese lenni, ami valódi gondolatokat ébreszt és aktuális, sokakat érintő problémára hívja fel a figyelmet. A meddőségről nem szokás beszélni - sem baráti társaságban, sem otthon, sőt még a probléma kezelésére létrehozott klinikák várójában sem, pláne nem egy galériában.
Az emberi test altáji diszfunkciójára ugyanis még mindig tabuként, takargatnivalóként tekint a kor sokat látott embere. Holott a termékenységi problémák többünket érintenek, mint azt gondolnánk, így eljött az idő, hogy kihúzzuk végre a fejünket a homokból! Éppen ezért tartottam már a kezdetektől üdítőnek és izgalmasnak Fajgerné Dudás Andrea Júlia kezdeményezését, aki egyestés performanszával kívánta szembesíteni a jelenlévőket a legtöbb nő - és talán férfi - félelmével.
A terv szerint az este folyamán a képzőművésznő a meg nem termékenyült petesejtjeinek mementójaként rózsákkal borítja be derékig érő hosszú haját, melyet huszonkilenc tincsbe fog, hogy aztán a galéria közönsége szabadítsa meg tőle. Ezzel is jelezve, hogy közülünk bárki küzdhet termékenységi gondokkal.
Bevallom, kezdetben kicsit tartottam tőle, hogy az előadás át fog csúszni egy olyan nyílt színi hajvágási akcióba, melynek során már nem is magán az üzeneten, hanem a képzőművésznő hajkoronájának megkurtításán lesz a hangsúly. Azonban kivitelezés gördülékenységének, művészi minőségének, a közönség aktív közreműködésének és nem utolsósorban a képzőművésznő természetességének hála a performansz megőrizte eredeti célját.
Így valóban felemelő pillanatoknak lehetettünk tanúi, amikor a rituáléval a képzőművésznő huszonkilenc gyötrelmes és várakozásokkal teli hónapnak mondott szimbolikusan is búcsút. Fajgerné Dudás Andrea Júlia néhány évvel ezelőtt még Frida Kahlo levágott hajjal ábrázolt önarcképének hatására döntötte el, addig növeszti sajátját, míg anya nem lesz. Akkor még nem is sejtette, hogy az Angyali üdvözletet számtalan sikertelen próbálkozás és vetélés előzi meg. A várakozás alatt művészetében a hervadó liliomok, az elhullott tulipánok, mint az elmulasztott lehetőségek, a meg nem termékenyült petesejtek szimbólumai mellett lassan helyet kaptak a meddőségi vizsgálatok és a mesterséges megtermékenyítés fázisai is - így született meg az Angyali üdvözlet-sorozat, mely nem csak a tabudöntögetésről szól.
A festővásznon életre kelt herebiopszia - mely a férfi meddőség kivizsgálásának és kezelésének egy elterjedt eljárása -, az orvosi kéz, mint az isteni beavatkozás eleme és a műtéti lámpa ölbe sugárzó, földöntúli fénye mind arra figyelmeztetnek, hogy a meddőségről igenis beszélni kell, és ami még fontosabb, hogy a probléma nem kizárólag a nőket érinti.
Emellett a ciklus azért is egyedülálló a maga nemében, mert míg a kortárs képzőművészetben a szülés a maga teljes természetességében jelenik meg, addig a mesterséges megtermékenyítés olyan tabutéma, melyről még a művészet eszközein keresztül sem szívesen beszélünk. Fajgerné sorozata éppen emiatt csontig hatol, sokkol, de mindemellett a finoman kidolgozott kompozíciós elemeknek köszönhetően teljes természetességgel hirdeti, hogy ebben a helyzetben semmi szégyellnivaló nincsen.
Mellette a performansz névadója, a Türelem rózsát terem-sorozat, már - a szó szoros értelmében -egy másik állapotot dokumentál: a ciklus egyik darabján a pozitív terhességi teszt jelzi, hogy az orvosi (vagy inkább isteni?) beavatkozás végül mégis sikerrel járt. A sorozatba tartozó műveken már nemcsak a megváltozott női testet ünnepli, hanem - a képzőművésznő eddigi festményeitől eltérően - hatalmas hangsúlyt fektetett saját arcképének ábrázolására. A portrék hátterében megjelenő ollók egy új élet előfutárai, bár Fridától eltérően - aki válását követően szabadult meg hosszú tincseitől - Fajgernénál a hajvágás rituáléja nem egy független időszak kezdetét jelzi, hanem egy új szerepkörbe lépést hirdet, melyhez az acb Galéria meghatott közönsége is hozzájárult egy-egy nyisszantással.
A harminc év alatti művészgeneráció markáns képviselőjeként Fajgerné Dudás Andrea Júlia önmagát nőművészként definiálja, a női szerepeket pedig saját tapasztalatain keresztül vizsgálja. Rendszeresen szervez eat-art akciókat és performanszokat, melyek a női test - legfőképp a saját teste - tematikájából indulnak ki, időnként provokatív közvetlenséggel társulnak, és építenek a közönség részvételére is. A hagyományos női szerepek vizsgálata mellett fontosnak tartja felhívni az emberek, legfőképpen a nők figyelmét önmaguk elfogadására.
hírlevél
