Márffy Ödön 1878. november 30-án született Budapesten. A budapesti Mintarajziskolában kezdte el képezni magát, majd 1902-ben Párizsba utazott, ahol a párizsi Julian Akadémián Jean Paul Laurens növendéke lett, míg az École des Beaux Arts-on Fernand Cormonnál tanult.

Márffy Ödön: Konstruktív önarckép, 1914 (Fotó/Forrás: port.hu)

A kötelező órákon kívül olyan festőnövendékekkel került kapcsolatba, akik már a modern irányzatokért lelkesedtek, rajtuk keresztül megismerkedett Cézanne, van Gogh és Pierre Bonnard festészetével, valamint az akkori legmodernebb festőkkel, Henri Matisse-szal és a fauves-okkal. 1906-ban szerepelt először a Salon d'Automne kiállításán. Már korán a fauvizmus és a kubizmus hatása alá került, később az expresszionizmus formajegyei is jelentkeztek művészetében.

 Márffy 1907-ben hazatért, és kollektív kiállításon mutatta be plein air törekvésekből kiinduló, lírai hangulatú műveit. Ugyanebben az évben elnyerte a Ferenc József jubileumi díját, a következő évben pedig a Művészház nagydíját.

Márffy Ödön: Gulácsy Lajos arcképe, 1907 (Fotó/Forrás: port.hu)

A magyar képzőművészeti élet aktív szervezőjeként tevékenykedett, előbb a MIÉNK (Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre) művészcsoport, majd hosszabb olaszországi út után a hazai modern törekvéseket felvállaló Nyolcak egyik alapító tagja és a posztimpresszionista törekvések egyik vezető mestere lett. 

Márffy Ödön: Fürdő nők, 1909 (Fotó/Forrás: port.hu)

Barátság fűzte a kor neves értelmiségeihez, alkotóihoz, Fülep Lajoshoz, Rippl-Rónai Józsefhez. A Tanácsköztársaság művészeti életének megszervezésében is részt vett.

 Ady Endrével még Párizsban, 1906-ban kötött barátságot, később akvarell portrét is készített róla. Másfél évvel a költő halála után, 1920-ban feleségül vette özvegyét, Csinszkát, azaz Boncza Bertát, akit lírai szépségű portrékon örökített meg.

Kettős portré Márffy-val (Fotó/Forrás: port.hu)

Ezután következett legtermékenyebb és legsikeresebb alkotói korszaka: 1924-ben a Képzőművészek Új Társasága (KUT) alapító tagja, 1927-től tíz éven át elnöke lett. 1928-ban Amerikába utazott, Washingtonban és New Yorkban rendezett kiállításaival sikereket ért el, és több műve került amerikai és európai vásárlókhoz. A harmincas évekre ért festői pályája csúcsára, rendszeresen állított ki itthon és külföldön. Kiemelkedő életműve több korszakot fog át, de egyéni kifejezésmódjára mindvégig jellemző maradt az érzékeny színhasználat, a modern látásmód, a franciás elegancia és a festői gazdagság.

 A II. világháború után bekapcsolódott az Európai iskola munkájába, 1948-ban újranősült: feleségül vette a nála csaknem negyven évvel fiatalabb Hacker Franciskát (Cseszkát). Az ötvenes években Márffy nem tudott alkalmazkodni a szocialista realista elvárásokhoz, és csendes mellőzés lett osztályrésze. 1959. december 3-án hunyt el Budapesten.