Vizuál

Megfoghatatlan szabadság – Pályatársak a 100 éve született Jancsó Miklósról

2021.09.27. 10:20
Ajánlom
Példakép, mester, csodálatos ember – így jellemzik Jancsó Miklóst azon pályatársai, akik ismerhették és együtt dolgozhattak vele. Munkamódszerében kiemelik egyedi látásmódját, a forgatások kapcsán pedig rendre visszatérő emlék, hogy név szerint ismert mindenkit, és mindig megadta a tiszteletet munkatársainak. Szeptember 27-én ünnepeljük Jancsó Miklós születésének 100. évfordulóját, az alábbi személyes visszaemlékezésekkel tisztelgünk szellemisége előtt.

Hegedűs D. Géza

színművész

Pályám egyik legfontosabb találkozása volt a Jancsó Miklóssal való közös munka. Két filmjében dolgoztam vele: az egyik – A zsarnok szíve, avagy Boccaccio Magyarországon – a ’70-es évek végén forgott, míg a másik, az Isten hátrafelé megy a rendszerváltás utáni pillanatok egyike.

A kamaszkorom nagyon fontos műveinek tartom azokat a filmjeit is, amelyeket moziban láthattam. Az ő különleges formanyelve, az úgynevezett hosszú snitt meglepetésként és revelatív filmművészeti jelenségként hatott a nézőközönségre.

Ekkor élte aranykorát a magyar filmművészet, én pedig költeményként tekintettem ezekre az alkotásokra.

Volt egy történetük, de a képi világ, a szereplők mozgatása, a táj, valamint a zene mind-mind külön réteget képeztek.

A személyisége is varázslatos volt. Mindenkit a partnerének tekintett, aki részt vett a film létrejöttében, legyen szó akár a műszaki és technikai személyzetről, akár a színészekről. Köztünk egy generációnyi távolság volt, körülbelül négy éve voltam a pályán, amikor először találkoztunk.

Név szerint ismerte azokat, akik részesei voltak a munkafolyamatnak, és mint mindenkihez, hozzám is rendkívül személyes hangon fordult.

Folyamatos nyitottság és kíváncsiság jellemezte, ugyanakkor hihetetlen erővel és energiával fogta össze a stábot, mint egy tábornok. Nagyon tudatosan, napról napra épített fel minden pillanatot, és attól olyan felejthetetlen, mert a közös munka örömét, izgalmát és végül a közös feloldódást ebben a folyamatban élhette meg az ember. Végtelenül természetes és sugárzó szellem volt, aki hatalmas filmkölteményekkel ajándékozta meg nemcsak a mi kultúránkat, de Európa és a világ filmszerető közösségét is.

194426612_4541918845822552_1999736489393464172_n-145906.jpg

Hegedűs D. Géza (Fotó/Forrás: Dömölky Dániel / Vígszínház)

 

Lovasi András

zenész

Miki bácsiról az jut eszembe először, hogy nagyon közvetlen és természetes volt. Hihetetlen erős kisugárzással rendelkezett, de ez egyáltalán nem hatott riasztóan, sőt: nagyon gyorsan felszabadult az ember a társaságában.

Az első pillanattól kezdve úgy instruált, és beszélt velem, mintha régóta ismernénk egymást, egy nyelvet beszélnénk,

emiatt nem igazán írta körül mit vár tőlem, csak egy-egy kulcsmondatot mondott. A Zár az égbolt című dalt lemezről ismerte, és van benne az elején egy bonyolult dobolás, amire ő annyit mondott: „András, jó ez, csak le kéne szedni róla ezt a sok zenét.” Így elmentem egy stúdióba, és feljátszottam egy szál gitárral.

Nem lehetett tudni, hogy pontosan vagy csak nagyjából tudja, mit akar, de ahogyan dolgozott, abban mindig benne volt a véletlen lehetősége, akár a kameramozgásban, akár a színészek improvizációjában. A forgatáson oldott hangulatot teremtett, ezért nem azt éreztem, hogy egy komoly műalkotás előállítása folyik, hanem játékos helyzetként éltem meg az egészet.

lovasi_forras_PORThu-101141.jpg

Lovasi András (Fotó/Forrás: PORT.hu)

 

Novák Ferenc „Tata”

koreográfus, rendező

A fiatalok most figyeljenek! Bármilyen furcsán is hangzik, de 1943-ban ismertem meg Jancsót. A kolozsvári, lombi erdőben volt egy cserkésztábor és habár én nem voltam cserkész, de valamiért odaküldtek Besztercéről. Jancsó Miklós talán akkor volt végzős egyetemi hallgató, van is róla egy gyönyörű fényképem – amit még tőle kaptam megfelelő, humoros dedikációval –, ahogy egyenruhában ül, mint alegység parancsnok.

Micu bácsinak hívtuk és mindent tudott, fantasztikus volt vele lenni.

Persze ő akkor még nem sejtette, hogy az őrségben álló kölykök között van egy 12 éves srác, aki később, azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy barátja és munkatársa lesz.

Aztán jött a háború, majd különböző politikai hullámok és sok éven keresztül nem találkoztunk, pedig akkor már forgatott olyan filmeket, amelyekben nagy jelentőséggel bírt a tánc. Az az érdekes, hogy eszembe se jutott, hogy egykor ő volt az én parancsnokom, de nagyon lelkesedtem a filmjeiért. Majd ’58 tájékán fiatal, kezdő koreográfus koromban Muharay Elemér bemutatott minket egymásnak, és ahogy telt az idő egyszer csak azt vettem észre, hogy nagyon közel kerültünk egymáshoz, kialakult egy szoros barátság.

Imádtam Jancsó Miklóst, az egész életében arra tanított bennünket, akik körülötte lehettünk, hogyan lehet egyszerre hazafinak és mindeközben megengedőnek és toleránsan lenni mindenkivel. Persze, aki becsületes.

Megmutatta, hogyan kell tisztességes vitapartnernek lenni, még akkor is, ha ellenkező a véleményünk.

Aztán mit ad Isten, a hetvenes évek végére már olyan szoros lett a barátságunk, hogy attól kezdve majdnem minden filmjében én voltam a koreográfus vagy a mozgás szakember. Az első ilyen nagyobb dobás egy kosztümös film, A zsarnok szíve, avagy Boccaccio Magyarországon volt, ami egy stúdióban forgott, amit ő nem szokott meg. Minden este azon kínlódott, hogy nincsenek lovagok, amire én kitaláltam, hogy lehetnének fekete köpenyes alakok, akik időnként átvillannak a képen. Ettől az ötletemtől olyan boldog lett, hogy többször is kaptam egy-egy whiskyt tőle.

Honvedproba2006-112544.jpg

Novák Ferenc "Tata" a Honvéd Táncegyüttes próbáján 2006-ban (Fotó/Forrás: Korniss Péter)

 

Őze Áron

színművész, rendező

Jómagam személyesen nem találkozhattam vele. Apámmal, Őze Lajossal forgattak együtt az Így jöttem című filmben és a Szegénylegényekben ’64-ben és ’65-ben.

Kollégáktól tudom, hogy mindig nagyon jó hangulatú forgatásai voltak.

Legendás az úgynevezett „Jancsó-snitt”, ami egy egészen egyedi kamerahasználat, ahol a kamera teljesen körbeforog. Ő nem darabolta föl a filmjeit, végtelenül hosszú snittek voltak jellemzőek rá. Aki egy kicsit is otthon van a filmezésben, tudja, hogy ezek technikailag is nagyon nehéz beállítások, hiszen egy teljesen körbe pásztázó kameráról beszélünk, ami egészen másfajta mozgást és jelenlétet követel a stábtól. Ez a fajta munkamódszer sokkal inkább a színházi létezés sajátja, és az ilyen szemlélet hozzám is nagyon közel áll.

foto_OZE_ARON-103324.jpg

Őze Áron (Fotó/Forrás: Gordon Eszter)

 

Scherer Péter

színművész

Miki bácsi a Szentivánéji álom előadása után talált ránk a Kapával (Mucsi Zoltán – a szerk.), talán még a Merlinben láthatta. Ekkor döntött úgy, hogy mi játsszunk a következő filmjében, a Lámpásban. Eredetileg arról szólt volna, hogy Szent Péter megérkezik Budapestre és csak néz, hogy a rendszerváltás után mik vannak ebben a városban!

A filmhez kapcsolódó első találkozásunk egy kis irodában történt a Mafilmben. Amikor meglátott odajött hozzám, „szervusz” – mondta kedvesen, és folytatta: „mit ácsorogsz itt, tedd már le a segged!” Ez volt az első mondata, és én már otthon is éreztem magam.

Csodálatos ember volt, nagyon tudta, hogyan tisztelje a munkatársait, bárkiről is legyen szó.

Ha csak észrevette, hogy közeledik valaki, odament hozzá, lányoknak kézcsók, fiúknak kézfogás, és kedvesen köszöntötte az embereket. Megköszönte, hogy ott van, hogy segít a filmben, meghívta valamire a büfében, és innentől kezdve akárki, aki kiment egy forgatásra (ahol pedig nagyon lehet szorongani), rendben volt. Azt érezte, hogy a főnök megtisztelte, észrevette, bemutatta az embereknek.

Igazi úriember volt, mindemellett iszonyú laza és olyan vagány, mint egy huszonéves – ez a zenei választásain is látszik.

Az egész létezését áthatotta valami megfoghatatlan szabadság.

D__CC20201123009-112359.jpg

Scherer Péter (Fotó/Forrás: Cseke Csilla / MTI)

 

Szirtes Ági

színművész

Nem dolgoztam vele sokat, röstellem is, hogy egyáltalán a számra veszem a nevét. A Faustus doktor boldogságos pokoljárása című tévésorozatban rendezett, amelyet – Hernádi Gyulával közösen – Gyurkó László regényéből írtak televízióra.

Csodálatos volt vele a munka. Végtelenül türelmes volt a stábbal szemben.

Egy forgatás mindig tele van váratlan nehézségekkel, de őt soha nem hagyta el a derűje. Úgy tudom, népes, sok nemzetiséget magába foglaló családból származott, talán ebből is eredhetett mély emberismerete. Rendíthetetlen megbocsátással szemlélte a történelmi eseményeket is. Nagy példaképeim egyike.

236102775_10165404987580384_1625681150541265211_n-125214.jpg

Szirtes Ági (Fotó/Forrás: Dömölky Dániel / Katona József Színház)

Fejléckép forrása: Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum

Ilyenek a Jancsó-filmek 2 és fél percben!

Kapcsolódó

Ilyenek a Jancsó-filmek 2 és fél percben!

Jancsó Miklós születésének 100. évfordulója alkalmából a Jancsó-filmek ikonikus jeleneteiből készült montázsfilmet tett közzé a Nemzeti Filmintézet videómegosztó csatornáján.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

„Mind elmegyünk” – végső búcsút vettek Eötvös Pétertől

Április 18-án délután kollégái, barátai, tisztelői körében emlékeztek meg a március 24-én elhunyt, Kossuth-nagydíjas zeneszerző-karmesterről. A BMC-ben tartott eseményen Káel Csaba, Perényi Miklós, Kovács Géza és Kurtág György mondott beszédet.
Zenés színház

Történelmi pszichothriller operai köntösben – közeleg a Borisz Godunov bemutatója

A Kossuth-díjas Bretz Gábor címszereplésével viszi színre április 27-én a Magyar Állami Operaház Muszorgszkij Borisz Godunov című alkotását, amely az 1869-es ősváltozatban először hangzik el Magyarországon.
Vizuál

Ha május, akkor Artmozik éjszakája!

Oppenheimer, Szegény párák, Érdekvédelmi terület, Lefkovicsék gyászolnak, Magyarázat mindenre – néhány sikerfilm a közelmúltból, amelyet ismét átélhetünk az Artmozik éjszakáján, de a szervezők premier előtti vetítésekkel is készülnek.
Könyv

Krasznahorkai- és Nádas-mondatok Szvoren Edina tollából

A Libri Irodalmi Díjas Szvoren Edina legújabb, Kérődző Kronosz című kötetében kortárs szerzők stílusát imitálja, köztük saját magáét is. A májusban megjelenő könyvet négy különböző borítóval adja közre a Magvető Kiadó.
Vizuál

Izgalmas, titkokkal teli film mutatja be Ravel leghíresebb művének keletkezését

Az ünnepelt rendező, Anne Fontaine Bolerója a világ egyik leghíresebb és leggyakrabban előadott zeneművének történetét, illetve a zeneszerző és a körülötte lévő különleges nők viszonyát mutatja be.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Vizuál hír

A hazai színjátszás kiválóságaival készül Herendi Gábor új filmje

A Kincsem és a Valami Amerika rendezőjének legújabb, Futni mentem című romantikus komédiája november 28-tól látható a mozikban. A közvetlen állami támogatás nélkül készülő produkciót rövid videóban jelentette be Udvaros Dorottya, Ember Márk és Lovas Rozi.
Vizuál hír

Megvannak az idei Magyar Mozgókép Fesztivál életműdíjasai

Elek Judit filmrendező és forgatókönyvíró, Piros Ildikó színésznő, Gulyás Buda operatőr, Selmeczi György zeneszerző és Deimanik Tamásné Baba fénymegadó kiemelkedő pályáját méltatja idén a Magyar Mozgókép Fesztivál életműdíjjal.
Vizuál hír

Tiszteletbeli Arany Pálmát kap Cannes-ban Hajao Mijazaki animációs filmstúdiója

A világ legrangosabb szemléjének tiszteletbeli elismerését első alkalommal ítélik oda kollektíven. A legendássá vált Ghibli Stúdió nevéhez 1985-ös megalakulása óta számos felejthetetlen animációs film fűződik.
Vizuál ajánló

Ha május, akkor Artmozik éjszakája!

Oppenheimer, Szegény párák, Érdekvédelmi terület, Lefkovicsék gyászolnak, Magyarázat mindenre – néhány sikerfilm a közelmúltból, amelyet ismét átélhetünk az Artmozik éjszakáján, de a szervezők premier előtti vetítésekkel is készülnek.
Vizuál ajánló

Hamarosan megnyílik az Esterházy Art Dating díjazottjainak kiállítása

Kádár Emese képzőművész és Sárai Vanda kurátor sikeres együttműködésének lenyomata a hamarosan nyíló NOT_FOUND című kiállítás, melynek középpontjában az a gondolat áll: miként befolyásolja a digitalizáció az elmúlásról alkotott képzeteinket.