Tricia Tuttle beváltotta ígéretét, és a Berlinale annak jegyében folyt tovább, amit az új intendáns a nyitóbeszédében előrevetített: „A politika a DNS-ünk része. És mi nem félünk foglalkozni vele.”
Kapcsolódó
„Jót tesz nekünk, ha rácsodálkozunk a világra” – elstartolt a jubileumi Berlinale
Több mint egy héten keresztül Berlinre figyel a nemzetközi filmélet: a világ egyik legrangosabb A-kategóriás szemléje a hétvégén startolt el, a fesztivált Tom Tykwer új rendezése nyitotta meg, de bemutatták Burhan Qurbani új alkotását is, amelyben a III. Richárd történetét ültette át a jelenbe.
A Forum szekcióban bemutatott Holding Liat című film Brandon Kramer rendezésében és Darren Aronofsky produceri égisze alatt készült. A dokumentumfilm Yehuda és Chaya Beinin harcát követi végig lányukért, Liat Beinin Atziliért és vejükért, Aviv Atziliért. Liat és Aviv abban a Nir Oz kibucban éltek, amelyet 2023. október 7-én támadtak meg, romboltak porig, és ahol embereket öltek meg és raboltak el a Hamasz fegyveresei. A házaspár mindkét tagját a Gázai övezetbe hurcolták. Az apa, Yehuda nem tudja tétlenül szemlélni az eseményeket és ölbe tett kézzel várni, hogy történjen valami. Mivel amerikai állampolgár is, egy delegációval egyenesen Joe Biden elnökhöz fordul segítségért. Liat azon szerencsések egyike, akit Biden közbenjárására november 29-én, csaknem két hónap után szabadon engedtek. Férje, Aviv nem volt ilyen szerencsés, ő nem élte túl a fogságot.
A filmvetítés után ér azonban bennünket az igazi meglepetés, vagy talán inkább sokk. Színpadra szólítják a Beinin családot Liattal együtt.
Egy szempillantás alatt állt fel több száz ember a teremben, és percekig tartó tapsviharral és könnyzáporral jutalmazta a szülök és Liat bátorságát. Egyszerre megrendítő, mélyen felkavaró és mellbevágó ilyen közelségből látni valakit, aki túlélte a szinte túlélhetetlent, és igyekszik feldolgozni a feldolgozhatatlant.
Állótaps fogadta a Beinin családot a Holding Liat című film vetítése végén (Fotó/Forrás: Berlini Nemzetközi Filmfesztivál)
Az izraeli és gázai események egyenesen arra ösztökélték a Berlinale szervezőit, hogy újra bemutassák Claude Lanzmann negyven évvel ezelőtt készült Shoah című filmjét. A kilenc és fél órás alkotás felújított változata egyszer lesz látható a fesztiválon. Guillaume Ribot filmrendező pedig Lanzmann emlékiratait és felvételeinek eddig nem látott részleteit használta fel, hogy egy dokumentumfilmmel, a Je n’avais que le néant-nal tisztelegjen a filmművészet egyik remekműve és a rendező azon törekvése előtt, hogy szavakba és képekbe öntse az elmondhatatlant.
Jelenet a Das deutsche Volk című filmből (Fotó/Forrás: Berlini Nemzetközi Filmfesztivál)
A Holding Liat tükörképe lehetne a 2020. február 19-i hannaui rasszista gyilkosságsorozatról készült német dokumentumfilm, a Das deutsche Volk, Marcin Wierzchowski lengyel származású, de Németországban élő rendező alkotása. A 132 perces, fekete-fehér film a hanaui eseményeket meséli el a gyászolók és a túlélők szemszögéből. A neonáci elkövető néhány perc alatt kilenc fiatalt lőtt le egy bárban, mert nem tartotta őket elég németnek. Wierzchowski négy éven át kísérte a családokat és barátokat a gyász feldolgozásában,
de nem rejti véka alá azt sem, hogyan küzdenek a több generáció óta Németországban élő bevándorlók és vendégmunkások leszármazottjai azzal, hogy nem tartják őket teljes értékű állampolgárnak.
A probléma szinte üvölt a filmvászonról a terrorcselekmény napra pontosan ötödik évfordulóján és három nappal a német parlamenti választások előtt.
A Blue Moon című film alkotói: Margaret Qualley, Ethan Hawke, Richard Linklater és Andrew Scott (Fotó/Forrás: Alexander Janetzko / Berlinale 2025)
Egy igazi színfolt a világ borzalmainak tengerében Richard Linklater Blue Moonja, régi jó cimborájával és számos filmjének tettestársával Ethan Hawke-kal, és Margaret Qualley-val a főszerepben. Linklater utoljára 2014-ben járt a Berlinalen a Boyhooddal, ami meg is hozta neki a legjobb rendezésért járó Ezüst Medvét. A mostani sztori alapjául Elizabeth Weiland és Lorenz Hart, a legendás szövegíró levelezése szolgált. A kamaradráma egyetlen helyszíne a Sardi's bár, és az egyetlen estén játszódó történetben itt keresztezik egymás útját Hart életének szereplői: a volt alkotótársak, a plátói szerelmek és a csapos, aki mindig újratölti a férfi rumospoharát.
Ez a történet sem végződik vidáman, ellenben végig nagyon szórakoztatóak a párbeszédek, a színészi játék és főleg Ethan Hawke haja.
Lorenz Hartnak egyáltalán nem volt ugyanis haja a feje búbján, ezt úgy palástolta, hogy kétoldalt lenövesztette, és a jobboldali hajtincseket átfésülte bal oldalra. A Blue Moon száz perc felhőtlen szórakozás és igazi film- és kulturális csemege. Ránk fért és nagyon jólesett megmártózni benne.
A 2025-ös év első A-kategóriás fesztiválja február 22-én, szombaton ér véget az Arany és Ezüst Medvék átadásával. Kíváncsian várjuk, hogy a díjak is olyan politikusak lesznek-e, mint amilyen a filmek többsége volt.
Fejléckép: Jelenet a Holding Liat című filmből (fotó/forrás: Berlinale 2025)
hírlevél
