Megszállottság: a horrorfilm, amiért most mindenki odavan

A mindössze 26 éves Curry Barker nem is olyan régen még „csupán” egy vicces influenszer volt a YouTube-on, mostanra azonban Hollywood egyik legnagyobb ígéretének tűnik, Megszállottság című filmje ugyanis elképesztő rekordokat dönt. A fiatal alkotó 2024-ben már jelentkezett egy Milk & Serial című bő egyórás történettel, amely viszonylag észrevétlen maradt, ám legújabb pszichológiai horrorja valósággal letarolta a mozikat világszerte. A produkciót hollywoodi viszonyok között aprópénzből, 750 ezer dollárból forgatták le,

amivel nem csupán a kultikus A24 stúdió legnagyobb sikere, hanem minden idők legjövedelmezőbb filmje, amit kevesebb mint egymillió dollárból készítettek el. Nem mellesleg olyan szuperprodukciót utasított maga mögé, mint az új Star Wars-történet, A mandalóri és Grogu.

A siker hátterében minden bizonnyal ott áll a közösségi média szerepe is: a film mintha újjáélesztene egy régi mémet, az Overly Attached Girlfriendet, amit még a 2010-es évek elején Laina Morris talált ki. A fiktív karakter lényege a nevéből is kikövetkeztethető: egy olyan barátnőt formált meg, akinek rajongása a párja iránt már inkább ijesztő volt, mintsem romantikus.

Overly Attached Girlfriend (Fotó/Forrás: YouTube)

A Megszállottság premierje után a TikTokot valósággal ellepték a filmből vett részletek, néhány jelenet ma már mémként terjed a közösségi médiában, ami valószínűleg arra utal, hogy a jelenség sokak számára ismerős.

Curry Barker ezt az élményt dramatizálja a horror eszközeivel: a történet főhőse Bear (Michael Johnston), aki reménytelenül szerelmes munkatársába, Nikkibe (Inde Navarrette). A visszahúzódó, önbizalomhiányos fiút közös barátjuk, Ian (Cooper Tomlinson) folyamatosan arra biztatja, ideje volna végre megvallani az érzéseit, ám valahányszor esély kínálkozik, Bear végül meghátrál. Amikor ajándékot akar venni a lánynak, rábukkan egy viccesnek tűnő tárgyra, amely a csomagolás szerint valóra vált minden vágyat, de egy újabb elfuserált lehetőség után csalódottságában inkább maga használja fel: azt kívánja, bárcsak Nikki mindenkinél jobban szeretné őt.

Jelenet a Megszállottság című filmből (Fotó/Forrás: UIP-Duna Film)

Nem kell túlzottan sok dramaturgiai érzék hozzá, hogy kitaláljuk, a kívánsága valóra válik. Ahogy ahhoz sem kell kifejezetten élénk képzelőerő, hogy átlássuk, mi a probléma azzal, ha ez a mondat szó szerint megvalósul:

Noha már az első jelek arra utalnak, hogy a felhasznált mágikus tárgy – Kívánságteljesítő Fűzfa / One Wish Willow – sokkal inkább átkot jelent, mintsem csodát, Bear eleinte boldognak érzi magát. Nikki viselkedése viszont fokozatosan furcsább és furcsább lesz, hirtelen hangulatingadozásai mintha azt mutatnák, valahol a mélyben igazi énje, aki valójában sohasem volt képes viszonozni a fiú érzéseit, szenved. Az átkot azonban nem lehet megtörni: Nikki szerelme és ragaszkodása egyre kiszámíthatatlanabbá és veszélyesebbé válik. Képtelen elviselni, ha külön vannak, ha a fiú nem rá néz, nem rá gondol, rövidesen pedig őrjítően féltékennyé válik. Bear rádöbben, nem erről a kapcsolatról álmodott, így megpróbálja visszafordítani a folyamatot.

Az elmúlt években már sokszor írtam arról, milyen izgalmas és örömteli trend érzékelhető a horrorfilmek terén, amelynek lényege, hogy ezek a produkciók már nem érik be a puszta ijesztgetéssel, hanem valamivel többet szeretnének nyújtani.

Jelenet a Megszállottság című filmből (Fotó/Forrás: UIP-Duna Film)

És ez a pici többlet szemmel láthatóan már elég: Barker elsősorban nem ijesztő filmet akart csinálni, hanem olyat, amiben magunkra, saját hétköznapiságunkra ismerhetünk. A Megszállottság ereje is ebben rejlik, hiszen nem mást, mint a szerelem témáját szedi ízekre előttünk. (Sok tekintetben hasonlít az Együtt című testhorrorra, amely érdekes és brutális metaforán keresztül mutatott rá, mi történik, ha két ember azután is együtt marad, hogy a kapcsolatuk már rég kihűlt.) Abban talán mindenki egyetért:

Barker filmje végül is erre kérdez rá: hol húzódik a határ a valóban csodaként megélt szerelem és a megszállottság között? Miért van az, hogy az egyik legszebb érzés a földön rengeteg esetben együtt jár azzal, hogy lemondunk saját énünk és szabadságunk egy részéről?

A forgatókönyv csak ritkán próbál megijeszteni, inkább azt akarja, hogy kényelmetlenül érezzük magunkat: helyenként megrettenünk, máskor azonban kínunkban nevetnünk is kell a látottakon, hiszen Nikki viselkedése időnként valóban hétköznapi, néha mi sem elátkozott, démoni lénynek látjuk, csak egy háklis barátnőnek. Ez egyrészt izgalmas belső feszültséget teremt, másrészt könnyebb azonosulni a főhőssel, aki teszetoszaságával végül maga idézi elő az elkerülhetetlen katasztrófát. Amikor már a történet résztvevői számára világos, hogy a lány viselkedése tarthatatlan és beteges, a fiú továbbra sem meri felvállalni az igazságot, és a végsőkig hangoztatja a külvilág felé, barátnője „csupán nehéz időszakot él meg”. Nem mellesleg magának is hazudik: Nikki hiába hág át egyre súlyosabb határokat, Bear még mindig azt hiszi, szép szóval megváltoztathatja őt. A forgatókönyv ily módon jelzi a fontos tanulságot: egy toxikus kapcsolat fennmaradásához végül is két ember kell.

Jelenet a Megszállottság című filmből (Fotó/Forrás: UIP-Duna Film)

A Megszállottság elsősorban a jól megírt karakterek miatt működik: bár a Michael Johnston által játszott Bear eleinte túlzottan esetlennek tűnik, idegesítő és nem annyira valószerű, ahogy hebeg-habog, a cselekmény előrehaladtával mintha a színész is magára találna, lelki összeomlása végeredményben hitelessé válik. A film igazi sztárja azonban kétségtelenül Inde Navarrette, aki hátborzongatóan formálja meg Nikkit. A szélsőséges kedélyhullámzásainál talán csak természetellenes, démoni mosolya ijesztőbb. Mindezeket parádés testmozgással toldja meg. Egészen horrorisztikus, amikor az éjszaka közepén kísértetszerűen lopódzik vissza a sötétbe, hogy onnan figyelje párját, miközben alszik.

Alakítása valóban könnyen mémesíthető, biztos, hogy még sokáig találkozhatunk vele a közösségi médiában.

Nagy dicséret illeti a hangmunkálatokért felelős csapatot is: ahhoz, hogy a film valóban ijesztő legyen, sokat segítenek az audioeffektek. Nikki kiáltásait helyenként csupán minimálisan torzították el, épp annyira, hogy még emberinek érzékeljük, de mégis viszolyogtatónak.

Jelenlegi IMDb-pontja, a nézőszámok és bevétele alapján végül is leszűrhetnénk, hogy a Megszállottság korunk egyik legkiemelkedőbb horrorja. Ez érzésem szerint túlzás, az elmúlt tíz-tizenöt évből jócskán találhatunk kidolgozottabb filmeket, erősebb rendezéssel, komplexebb problémafelvetéssel vagy akár emlékezetesebb alakításokkal. Ettől függetlenül jól jelzi, hogy a műfaj továbbra is reneszánszát éli, az ehhez hasonló alkotások pedig újra és újra igazolják, hogy a horrorban rengeteg potenciál van. Nem kell hozzá más, csak a megfelelő szándék és egy kis tehetség.

Fejléckép: Jelenet a Megszállottság című filmből (Forrás: UIP-Duna Film)