A Magyar Közlönyben megjelent határozat szerint a kormány André Kertész munkásságát a magyar kulturális örökség kiemelt elemének tekinti, ezért döntöttek a magyar származású fotóművész egy New York-i alapítvány tulajdonában lévő fotógyűjteményének megvásárlásáról legfeljebb bruttó 6,1 millió dollárért (csaknem 2 milliárd forint) – szúrta ki a hvg.hu. Mint írják, a gyűjtemény a Magyar Nemzeti Múzeumba kerül majd.
A hazaszállítása, a biztosítása és a közgyűjteményben való elhelyezése érdekében a pénzügyminiszternek további 62 millió forintról kell gondoskodnia.
André Kertész 1894-ben egy budapesti zsidó családban látta meg a napvilágot. Gyermekkorát Szigetbecsén töltötte, s a padláson talált kőnyomatos metszetekkel illusztrált lapokat böngészve határozta el, hogy fényképész lesz. Apjától kapott nehézkes gépével 1912-ben kezdett fényképezni, amivel magára vonta családja neheztelését.
A képre kattintva galéria nyílik:
Az első világháború kitörése után önkéntesként bevonult, történeti értékű fotókon örökítette meg a világégés hétköznapjait, híres képe a latrinán sorban ülő katonák csoportja. 1916-os Önarcképével, amelyen éppen egy patak partján tetvészkedik, elnyerte a híres élclap, a Borsszem Jankó díját. 1917-től az Érdekes Újság és más lapok is közölték fotóit. Itthon végül nem tudott kibontakozni, a Horthy-rendszer merev világlátása, fokozódó antiszemita légköre 1925-ben emigrációba kényszerítette. Párizsban telepedett le, ekkor változtatta nevét André Kertészre.
Megérkezése után fényképezőgépét ellopták, csak 1928-ban tudott újat vásárolni, s ezt a Leicát használta haláláig.
Számos avantgárd művésszel kötött barátságot, a húszas-harmincas évek Párizsának képi krónikása lett. Fő témája a művész-, munkás- és csavargóvilág volt, a művi beállításokat következetesen kerülte. 1936-ban az Egyesült Államokba költözött, a második világháború kitörése után a tengerentúlon maradt, 1944-ben kapta meg az állampolgárságot. Tizennégy éven át dolgozott a Home and Garden magazinnak, hírességek otthonát fényképezte.
Bár három országban élt és alkotott, szavai szerint egyetlen nyelve a fotográfia volt, amelyen senki máshoz nem hasonlíthatóan beszélt. Munkássága új korszakot nyitott, a modern fotóművészeti látásmód, formanyelv egyik megalapozójának tartják. 1948 és 1984 között ötször járt Magyarországon, utolsó látogatásakor 120 képét a szigetbecsei André Kertész Emlékháznak ajándékozta. Felesége halálát követően egyre zárkózottabb lett, utolsó éveiben alig mozdult ki lakásából, de ablakából tovább fotózott. 1985. szeptember 28-án halt meg New Yorkban.