Hangzik el a Virágvölgy című új magyar film egyik legfontosabb mondata, Laci kérdezi ezt Biankától egy pillanatnyi feszült csendben, és ezt kérdezi a néző is a történet minden fordulatánál - bár pontosan tudja, hogy túl sok jó nem vár a város és a valóság elől menekülő fiatal párra. A filmet nézve a képzeletünkben legalább három-négy road movie-verzió pereg, míg eljön az a dramaturgiai helyzet is, amikor már kevésbé a főszereplőket, sokkal inkább a karjukon pihenő kisbabát kezdjük el félteni. Addigra eljutunk a Virágvölgybe is, ahová feszes történetvezetés, szuggesztív látvány, játékos és szabálytalan meglepetések vezetnek. 

a Virágvölgy című film plakátja (Fotó/Forrás: Elf Pictures)

A melodráma és a krimi műfajával játszó film „instant családalapításból” indít: egy otthonról elküldött fiatal lány, Bianka (Berényi Bianka Instagram-sztár alakításában), hirtelen felindulásból ellop egy csecsemőt, majd kénytelen otthont keresni maguknak, azonban senki sem fogadja be őket. Véletlenül találkozik a jószívű, munkásszállón élő, értelmi fogyatékos Lacival (Réti László, többszörös Speciális Olimpiai bajnok alakítása), aki segíteni akar az utcán rekedt lánynak és eldönti, hogy mindenáron otthont teremt számukra. Megkezdődik menekülésük, a „punkosan karcos” szocio-realista road movie, amelyben a különleges amatőr szereplők saját világukat is beleviszik. Bianka, az EU Cannibal frontembereként feszült és izzó, bulizik és énekel, riadt és erős, míg Laciból árad a figyelmesség, a jóság és a segítőkészség. Karjukon a kisbaba, aki úgy tűnik, jól érzi magát új családjában.

Csuja László első nagyjátékfilmje kiérlelt, pontos alkotás, árnyalt és játékos, nem csoda, hogy két nemzetközi filmfesztiválon is komoly sikereket ért el. Világpremierjét Karlovy Vary-ban tartották, ahol a régióban készült első és második filmeket felvonultató East of the West versenyprogramban a zsűri különdíját nyerte el, nem sokkal azután a Palicsi Nemzetközi Filmfesztiválról a Kritikusok Díjával távozott. A palicsi fesztivál kritikusai szerint a Virágvölgy „szívbemarkoló első film, amely bemutatja, hogy a társadalom peremére szorult fiatalok hogyan keresik a szerelmet, és hogyan küzdenek meg a fennmaradásért egy elidegenedett társadalomban." 

A film valóban szívbemarkoló és nagyon sok kérdést felvet, köztük a felnőtté válás, a családalapítás, a kívülállás és a kitaszítottság sokszor indirekt kérdéseit.

Mondta el Csuja László rendező a sajtóvetítés után, és hozzátette: „Egy olyan társadalomképet akartunk felrakni - annak ellenére, hogy a két főszereplő kisodródott a peremére -, amely nem terhel minden felelősséget a társadalomra. Egyénileg minden szereplő megpróbál segíteni a fiataloknak, de az egész rendszer valahogy úgy van összerakva, hogy szükségszerűen, mint egy örvény, mégis kitaszítja őket.”

A film egyike a Magyar Nemzeti Filmalap Inkubátor programjában készült alkotásoknak, köztük olyan sikeres első filmeknek, mint Szilágyi Zsófia Cannes-ban díjazott Egy nap, és Zurbó Dorottya Locarnoban debütált Könnyű leckék című munkáinak.