Rengeteg művész használta a művészetet saját traumái feldolgozására. Közéjük tartozik a francia posztimpresszionista Paul Gauguin is (1848-1903), aki olyan festőket inspirált művészetével, mint Picasso vagy Matisse. Bár Gauguin körülbelül egy éves volt, amikor édesapját elveszítette, a mesekönyv ezt az életeseményt körülbelül Gauguin négy-öt éves korára helyezi.
A könyv szerint Paul szerető szüleivel és nővérével, Marieval él, valamint az imádott „kicsi, narancssárga kutyával”, aki jóbarátként kíséri mindenhová. Van azonban egy furcsa tulajdonsága ennek a kutyának: egyedül Paul látja őt. Egy nap a Gauguin család a képzeletbeli kutyával együtt felszáll egy Peruba tartó hajóra. A többi utas látja, ahogy a kisfiú a láthatatlan barátjával beszélget, de ezt csak a határtalan fantáziájának tudják be. Egészen addig örömteli az út, míg Paul könnyek között nem találja édesanyját. Meghalt az édesapjuk, elvitte a szíve. Míg Marie sírásban tör ki, Paul szótlanul fogadja a hírt. Nem érti ugyanis, hova vihette el apját a szíve, ami ilyen tragédiát okozott?
A hajó fedélzetén mélázva egyszer csak egy hatalmas, vörös lufit pillant meg a horizonton, aminek madzagját apja tartja. A többi utas a lélegzetelállító naplementét figyeli, de Paul mindezt úgy érzékeli, apja hatalmas, vörös szívére mutatnak ujjukkal. Ahogy telnek a napok, újra és újra búcsút vesz apja nagy, vörös szívétől. Amikor végre Peruba érnek, Paul nem akar leszállni a hajóról, mert fél, hogy örökre elveszíti a kapcsolatot apjával. De egy utas – aki korábban látta Pault játszani a képzeletbeli kutyával – meggyőzi, hogy szálljon le, azzal érvelve, hogy a kutya szeretne szabadon szaladgálni. Az öreg meghívja a kisfiút egy tó partjára, ahová festeni jár. A festőállvány mellett megmutatja Paulnak, hogyan kell kikeverni a narancssárga színt vörösből és sárgából. Egy narancsot fest le, amit azután meghámoz és elfogyaszt. A narancs azonban a festővásznon marad.
„A festészettel életre kelthetsz dolgokat, sőt még az életet is meghosszabbíthatod vele”
– szól a tanítás.
A kisfiú hazatérve bezárkózik a szobába, ahol egy hatalmas, az óceán horizontja felett lebegő vörös gömböt fest le. Amikor ezt meglátja anyja, felderül az arca – ezt látva Paul rájön, hogy amit csinál, az varázslat. Később rengeteg ember érkezik hozzájuk látogatóba, akik elámulnak a kis Paul festészetétől. Mivel semmit sem sejtenek a horizont felett lebegő vörös szívről, azt hiszik, Paul Japán nemzeti zászlóját festette le.
A művészettörténészek Gauguin festészetét néhány elemében a japonizmushoz sorolják. A Jákob viaskodása az angyallal című festményének merész színfoltjait, egydimenziós voltát például Utagava Hirosige hatásának tulajdonítják.
Évekkel később Paul egyre nagyobb hírnévre tesz szert festőként. A szakértők Japán hatását vélik felfedezni műveiben.
Egyikük sem tudja azonban, hogy a nagy vörös nap, amit évekkel azelőtt festett, nem Japán zászlóját, hanem korán elveszített édesapja szívét jelképezi.
A könyv eredetileg francia nyelven jelent meg, de készült belőle angol fordítás is, ami az Amazon-on megrendelhető.