A Barcsay 125 emlékév keretében nyílik meg május 28-án a szentendrei Ferenczy Múzeumban a Közelképek 2. című kamarakiállítás. A tárlat Barcsay Jenő jellegzetes alakját idézi meg az 1960-80-as évek ikonikus portréfotósainak lencséjén keresztül. A kurátor: Szabó Noémi művészettörténész.
Az 1960-as évek második felétől számtalan fényképsorozat készült a mesterről életének három fő helyszínén: Szentendrén, festőállványával, palettájával az utcákat róva és Zenta utcai műtermében, budapesti, Kodály köröndi lakásán, valamint a Képzőművészeti Főiskola anatómiatermében.
Barcsay Jenő 1945-ben (Fotó/Forrás: Ferenczy Múzeumi Centrum Adattára)
A kiállításon huszonöt fotóművész és négy képzőművész alkotásain elevenedik meg Barcsay Jenő karakteres figurája.
A fényképsorozatok a korszak legismertebb fotósaihoz fűződnek: Tóth István érzékeny portrékon, Féner Tamás merész kompozíciójú fényképeken, G. Fábri Zsuzsa az otthoni közegben örökítette meg a mestert. Molnár Edit 1974-ben született híres sorozatán anatómiaoktatás közben látható Barcsay, Keleti Éva pedig még az 1950-es évek második felében készített felvételeket róla. Továbbá fotózta őt Balla Demeter, Gink Károly, Bojár Sándor, Kollár István és az MTI vezetője, Szebellédy Géza is, valamint Sziklás Mária, aki a Nemzeti Színház mozaikjának 1965-ben zajló tervezésekor rögzített Barcsayról forrásértékű sorozatot.
A kiállítás kapcsán sikerült fellelni egy André Kertész által 1934 végén a budapesti Nemzeti Szalonban készített fotót, amelyen felismerhető Barcsay Jenő alakja is, továbbá soha nem publikált színes képek kerültek elő a szentendrei mozaik munkálatairól Gajzágó Jolán múzeumi fotós hagyatékából.
Barcsay Jenő 1984-ben (Fotó/Forrás: Fejér Zoltán György / Ferenczy Múzeumi Centrum)
Bár a felvételek több évtizedet ölelnek fel, ikonográfiájuk nagyon hasonló: a szemüveges, szakállas, még munkaruhában is pedáns küllemű Barcsay Jenő tanítás vagy festés közben, saját műveinek társaságában vagy legszűkebb környezetében jelenik meg. A fényképekről a művész archetípusa néz vissza, akinek pszichéjéről ugyan nem sokat tudunk meg, de
eleganciája, elhivatottsága, lokális beágyazottsága, valamint a felé irányuló tisztelet minden felvételen átsejlik.
Ez a fényképeken felmutatott Barcsay-imázs jelent meg a korabeli sajtó szinte összes orgánumában a napilapoktól a szakfolyóiratokon át a könnyedebb hangvételű magazinokig. Barcsay Jenő korának kétségkívül egyik legközismertebb alkotója volt, aki a társadalom széles rétegei számára testesítette meg a művész fogalmát.
Közelképek 2. – Barcsay Jenő alakja az 1960–1980-as évek portréfotózásának tükrében
2025. május 29.–szeptember 21.
Ferenczy Múzeum, Szentendre
Fejléckép: Barcsay Jenő műtermében (fotó/forrás: Deim Péter / Ferenczy Múzeumi Centrum)
hírlevél
