Vizuál

Mi a magyar?

2012.08.31. 10:32
Ajánlom
Majdnem egy hónapja fut már a Műcsarnok mindenfele vitatott kiállítása. A kérdésre adott kortárs válaszokat október 14-ig lehet megnézni.

A tárlat kurátoraként a Műcsarnokot igazgató Gulyás Gábor több mint félszáz művésztől választott alkotást a legkülönfélébb műfajokból. A kiállítás a nemzeti önazonosság témáját firtatja az elmúlt években készült és újabb munkákon keresztül. A Mi a magyar? abból indul ki, hogy a nemzeti létre vonatkozó művészeti reflexiók az Európai Unió és a globalizáció révén megnyílt új perspektívákban aktuálisak. Nem a nemzeti identitás, a nemzeti sors klasszikus kérdésének művészeti illusztrációit lehet látni, hanem azt, hogy hogyan jelennek meg az erre adható válaszok a kortárs képzőművészetben. A kiállításhoz készült filmetűdökben a mai magyar értelmiség alakjai nyilatkoznak. A kapcsolódó kísérőprogramok között helyet kap majd egy nemzetközi konferencia is, ami a környező országokban élő nemzetek szemszögéből tárgyalja a témát.

Sztálinváros vége
Az augusztus 2-i megnyitón majdnem ezren vettek részt. Később, augusztus 14-én a nemrégiben a Lumúban kiállító magyar-francia művészduó, a Société Réaliste visszavonta Sztálinváros vége című alkotását a kiállításról. Gróf Ferenc és Jean-Baptiste Naudy Facebook-közleményben kérte a Műcsarnok dolgozóit, hogy a rovásírásos városnévtáblát ábrázoló munkájukat "a lehető leghamarabb távolítsák el a kiállítóteremből és az ezt követő sajtóközleményekből, publikációkból töröljék a Société Réaliste nevét". Az ok a kontextus - a munka a Legendák elnevezésű szekcióban kapott helyet, ahol a Société Réaliste megfogalmazásában "karakterénél fogva... ezen kiállítási, intézményes és politikai kontextusban nem több egy exotizáló aláfestésnél, nem több, mint egy 'magyarnak látszó tárgy'". Gulyás Gábor szintén a Facebookon közzétett válaszában magyarázatot adott döntésére és úgy fogalmazott, így egy fontos és jó munkával lesz szegényebb a kiállítás, de természetesen teljesíti a kérést.

A kiállító művészek:
Asztalos Zsolt, Benczúr Emese, Borsos Lőrinc, Borsos Róbert, Braun András, Bukta Imre, Csáji Attila, Csáki László, Cseke Szilárd, Csiszér Zsuzsi, Csontó Lajos, Csurka Eszter, Dezső Tamás, dr. Máriás, El-Hassan Róza, Eperjesi Ágnes, Erdélyi Gábor, Fabricius Anna, Farkas Ádám, feLugossy László, Fehér László, Gaál József, Gerber Pál, Gerhes Gábor, Gyenis Tibor, Horváth Dániel, Huszár Andrea, Imre Mariann, Jakatics-Szabó Veronika, Jankovics Marcell, Jovián György, Ilona Keserü Ilona, Kicsiny Balázs, Király András, Koronczi Endre, Kotormán Norbert, Kovách Gergő, Kupcsik Adrián, Mátrai Erik, Neuberger István, Nyári István, Péli Barna, Rónai Éva, Stark István, Szabó Dezső, Szirtes János, Szolnoki József, Szombathy Bálint, Szurcsik József, Szűcs Attila, Uglár Csaba

A kiállítás szekcióinak leírásai:

Legendák
A legtöbb nép közösségi emlékezetében fellelhetők az ősi múlt tudományos szempontból tisztázatlan, de széles körben ható hősei, a valóságtól bátran elrugaszkodó történetei. A középkori krónikások többsége az eredetmondákat, a hitet adó, példamutató csodás történeteket ugyanúgy fontosnak tartotta rögzíteni, mint kortársaik viselt dolgait. Bár az akadémiai historizmus ezeket nem tekinti hiteles forrásnak, a magyar történeti tudatnak mindig is szerves része volt a Csodaszarvas legendája, a turulmadár mítosza vagy a hun-magyar rokonság. Az érdeklődő laikusok nem csekély része meggyőződéssel vallja, hogy ezek a múlt ködébe vesző mondák történeti alapokon nyugszanak. A mitológiai vagy történelmi alakokhoz kapcsolódó legendák ilyen módon - a tradíció valós vagy irodalmi elemeként - a mai magyar identitást is sok esetben befolyásolják. Az itt látható művek erre reflektálnak.

Örökségek
A magyar önazonosság, a magyar sors mint probléma mindenekelőtt szövegek révén hagyomá­nyozódott ránk. Az István király intelmeitől a középkori történetírók munkáin át napjaink értekező prózájáig és szépirodalmáig megrajzolható ív szinte befogadhatatlanul nagy. De megkerülhetetlen. A magyar karakterről született írások jelentős része jól szemlélteti az egyes korszakok kulturális és társadalmi elitjének széles körben ható, esetenként politikai programokba is beépült gondol­kodásmódját. A szövegekben szinte kezdettől fogva tetten érhető a „magyar kiválasztottság" és az ebből következő felelősség ideája. Az itt elhelyezett "szövegdobozban" olvasható idézetek a 18. század végétől a 20. század végéig született magyar nyelvű írásokból valók - olyan, már nem élő szerzőktől, akik számára a kérdéssel való számvetés magától értetődő volt.

Előítéletek
Az előítélet kifejezést ebben a perspektívában a magyar jellegről bennünk élő - többnyire túlzásokon alapuló, leegyszerűsítő - készen kapott gondolati kép értelmében használjuk. Bár jórészt mindannyian tudatában vagyunk annak, hogy a sztereotípiák sematizmusuk révén a gondolkodás ellen hatnak, ám ezeket, mint a társadalom által átörökített kulturális kategorizálási eszközöket nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Sztereotípia, hogy a magyarok zárkózottak, bánatosak, elszántak és megveszekedett lázadók, de ezek ellentéte is széles körben ható előítélet, sőt az ellentétek maguk is (például a sírva vigadás). Egy-egy motívum is képes sztereotipikussá válni, mint például a paprika, amely a magyar ember csípős nyelvére is utal. A tipizálást előtérbe helyező művészeti irányzatok munkáiban - amennyiben az ideológiai-politikai befolyás nem írta azt felül, mint a szocialista realizmus esetében - az előálló sémák gyakorta váltak illusztratív tartalmi elemmé. Napjaink vizuális művészetében is találunk erre példákat - itt viszont olyan művek láthatóak, amelyek reflexív viszonyt jelenítenek meg a magyar karakterhez kapcsolódó előítéletekkel.

Szerepek
Az etnikai közösségekben fellelhető társadalmi szerepek alapja végső soron az adott közösség, esetünkben a ma élő magyarok értékrendje. Ilyen módon árulkodó, hogy miféle hőseink vannak ma, milyen szerep-toposzok rögzülnek a kisebb és nagyobb közösségekben. Jelentősen befolyásolja az is a szerepek értékét, hogy milyen azonosulási lehetőségeket kínál a virtuális világ (televízió, internet, film), amely folyamatosan bemutatja és újrateremti számunkra a mai héroszokat. A megfeleltethetőség nem mindig egyértelmű, néha pedig nem is lehetséges - előfordul, hogy torznak vagy hamisnak érezzük a virtuálisan megképződő társadalmi szerepeket. A művészet elsősorban erre reflektál, de ezen keresztül a társadalmi értékrend aránytalanságaira, a mindennapok igazságtalanságaira és a társadalom margójára szorultak helyzetére is. Egyfajta kritikusi pozíció ez - az itt kiállító művészek esetében sok iróniával és öniróniával.

Ellentétek
Keleti és nyugati, kuruc és labanc, népi és urbánus - évszázadok óta jól leírhatók a mindenkori magyar társadalmat feszítő (nem egyszer szétszakító) ellentétek. A kétosztatúságnak nem pusztán értékrendbeli, hanem mentalitásbeli alapja is van - ahogyan azt a nagy magyar költők, Arany, Ady, Babits és Kosztolányi oly érzékletesen megírták. E szerint a hírhedt magyar pesszimizmus eredője nem a csüggedés, hanem a lélek belső vívódása. Az ellentétek feszültségéből fakadó titkos, lázító erő, amelyet a művészet sokkalta intenzívebb formában közvetít, mint ahogyan azt az egyes ember képes lehet átélni: a művészek tolmácsolásában egyenesen „halálosnak", gyötrelmekkel telinek érződik a magyar levegő. A kettősségek nemcsak az egyes ember, a művész lelkét feszítik szét, hanem áthatják a hétköznapokat is. A politika és a kultúra területén egyaránt elviselhetetlen ellentéteket látunk, számos döntés és értékválasztás egy sajátosan magyar szekértábor-logikáról árulkodik. Mintha örökösen lövészárkokba lennénk beszorítva. Az elmúlt háromszáz év művészeti reprezentációiban a nemzet-karakterológia alapszínei jellemzően sötétek. A kortárs művek az ábrázolás sötétségébe beleszövik az irónia hol színe-váltó, hol harsány tónusait is, melyek révén könnyebben tudunk akár nevetni is önmagunkon.

Identitások
Azt, hogy miképpen viszonyulunk a morális értékekhez, milyen normákat követünk, döntően az identitásaink határozzák meg. Közösségi identitásunk alapja a nemzeti önazonosság, amely a közös hagyomány, emlékezet, szimbólumrendszer, nyelv révén alakítja normáinkat és viselkedési mintáinkat. Természetes, hogy ennek az óriási adománynak csak egy kis részét használjuk, s ebből a szempontból például különbözik a külhoni magyar, a magyarországi zsidó vagy a magyarországi cigány nemzeti önazonossága - a kettős vagy többes kötődés a magyar nemzeti identitás alapvető megnyilvánulási módja, vagyis a magyarság ilyen értelemben nem etnikai kérdés -, de az összetartozás érzésének alapja sokkal szélesebb, mint amelyre a különbözőségek visszavezethetők. A témával foglalkozó klasszikus tanulmányok, irodalmi és képzőművészeti alkotások jellemző koncepciója szerint a magyar sorsban Kelet és Nyugat találkozik, így az egyfajta állandó keresztúton állás. Az itt kiállított kortárs művek többsége nem pusztán kritikusan viszonyul ehhez a modern hagyományhoz, hanem más viszonyítási pontokat is megjelöl: földrajzi helyeket, épületeket, szokásokat, színeket, toposzokat. Mindeközben konokul ragaszkodik a saját múlthoz, saját elvekhez, saját szimbólumokhoz.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

A néző bosszantása és kényeztetése – jegyzetek az idei POSZT-ról

Ha valaki valóban egy fesztiválra kíváncsi, arról szeretne összbenyomást kapni, leküzdhetetlen akadályokba ütközik. Csak látszólag egyszerű megoldás, hogy módszeresen végignézi valamennyi előadást.
Zenés színház

Mi történik, ha Don Giovanniból RockGiovanni lesz?

Ütős napunk volt tegnap Miskolcon. Délután stand-up, este pedig a várva várt idei népopera: a RockGiovanni. Nevettünk, izgultunk, elámultunk, ünnepeltünk, kutyagoltunk, fáztunk... És persze jól el is fáradtunk. De megérte.
Tánc

40 évesen Júliát táncolni? Nem lehetetlen!

Kenneth MacMillan Rómeó és Júlia-koreográfiájának címszerepében debütál New Yorkban a 40 éves ragyogó szépség, Stella Abrera.
Zenés színház

Bartók Plusz Operafesztivál: Rohanok koncertről koncertre

Milyen jó is azoknak, akik nem szeretik a klasszikus zenét! Jaj nem, persze nem úgy értem, szóval milyen könnyű is azoknak... Hm, nem, nem könnyű, sőt... Akkor meg milyen jó azoknak, akik két-három helyen is tudnak lenni egyszerre! Olyan meg nincs...
Klasszikus

Daganatos betegségből gyógyuló sorstársainak gyűjt a Virtuózok döntőse

Lukács Gergely tavaly a döntőig jutott a Virtuózok tehetségkutató műsorban. A tubaművész most egy fontos ügy érdekében kéri közönségének támogatását. A rákból felépült művész a Démétér ház daganatos betegségből gyógyuló lakóinak szeretne segíteni, akik ugyanazt a nehéz utat járják végig, amit egykor ő.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Vizuál színész

Makulátlan pálya - a színész, akinek minden filmjét Oscarra jelölték

Marlon Brando? Daniel Day-Lewis? Esetleg Jack Nicholson? Valószínűleg ők ugranak be először, ha minden idők legjobb színészére gondolunk. Pedig a legtökéletesebb filmográfiája valószínűleg John Cazale-nak volt - ehhez azonban sajnos korai halála is hozzájárult.
Vizuál frida kahlo

Frida Kahlo személyes tárgyai a Victoria és Albert Múzeumban

A Frida Kahlo: Making Her Self Up (Hogyan építette fel magát Frida Kahlo) című kiállítás több mint 200 tárgyat mutat be a művész mexikóvárosi szülőházából, a Kék Házból, ahol 1954-ben, 47 éves korában meghalt. Festményei július elején Budapestre érkeznek.
Vizuál pályázat

Indul a második Budapest Art Mentor Képzőművészeti Program

Július 7-ig lehet jelentkezni az ősszel induló képzésre, ahol a képzőművészeknek személyre szabott segítséget nyújtanak karrierjükben.
Vizuál pesti vigadó

Kulisszatitkok – színház kívül-belül

Csoportos tárlat és programsorozat 70 színházi iparművész 150 különleges alkotásával a Vigadó Galériában.
Vizuál hollywood

Hollywood elfeledett férfi ikonja

James Dean és Marlon Brando mellett a legnagyobb sztárok közé tartozott - míg rájuk azonban ma is emlékszünk, Montgomery Cliftnek csak zseniális filmjei maradtak fent.