Lakner László Gyapotszedők Kazahsztánban című fotórealista festményét 1972-ben készítette. A fotórealizmus lényege, hogy a művész egy fényképet fest le részletesen és pontosan lemásolva, sokszorosan felnagyítva. A kiállításon jelenleg látható festményét Lakner a rendkívül népszerű orosz képes hetilapban, az Ogonyokban talált fotót felnagyítva készítette. A képen fiatal, életerős kazah gyapotszedő munkások láthatók, akik mosolyogva hirdetik, hogy boldogok, hogy van munkájuk, amivel nagyon elégedettek. A kép melletti kisebb vásznon a folyóirat cirill betűs címe látható.
Lakner László: Gyapotszedők Kazahsztánban (Fotó/Forrás: Rosta József / Ludwig Múzeum)
Azonban a fotón mosolygó emberek öröme mögött súlyos igazság lappang.
A szovjet sajtópropaganda ezzel a képpel egyrészt a kazahok sikeres beilleszkedését, másrészt a szovjet gazdaság eredményességét próbálta mutatni. Az igazság ezzel szemben az volt, hogy a kollektivizálás a kazahok saját kultúrájának felszámolásával járt, a gyapot túlzott mértékű termesztése pedig ökológiai katasztrófához vezetett. A legnagyobb áldozatot a képen mosolygó munkások hozták, ugyanis a gyapotszálak belélegzése hosszú távon olyan súlyos tüdőelégtelenséget okoz, hogy sok fiatal munkás az életével fizetett a „fehér arany” mértéktelen termesztéséért.
Lakner László és Tom Wesselmann képei (illetve Andy Warhol és Roy Lichtenstein művei a háttérben) Az égbolt másik fele című kiállításon 2013-ban (Fotó/Forrás: Bujnovszky Tamás / Ludwig Múzeum)
A fotórealista alkotások, főleg ha azok embereket ábrázolnak, sok esetben a látszat és valóság közti különbségre hívják fel a figyelmet, és arra, hogy szabad és sokszor érdemes is kételkednünk annak igazságában, amit első ránézésre látunk vagy hallunk.
Fejléckép: Lakner László és Gérard Gasiorowski művei a Ludwig Múzeum Időgép című kiállításán (fotó: Rosta József / Ludwig Múzeum)
Támogatott tartalom.
hírlevél
