Mészáros Márta filmjeiből, filmplakátjaiból nyílt kiállítás a Filmes Házban, Budapesten. A képeket Káldor Elemér és Mátis Lilla válogatta, a Filmarchívum és az OSZK Fotótárának anyagából. A FilmJUS Egyesület születésnapi köszöntője után A hetedik szoba című Mészáros Márta-filmet néztük meg, a rendező jelenlétében. Pataki Éva író, forgatókönyvíró, Mészáros Márta állandó munkatársa megnyitóbeszédében is éppen hét elgondolkodtató tulajdonságát fogalmazta meg a rendezőnek, aki reagált is nekünk az állításokra. Pataki Éva beszédéből idézünk.
Mi minden nem lett Mészáros Márta?
Nem lett funkcionárius
Sosem volt stúdióvezető, filmművész szövetségi vezető, sem tanszékvezető. Elkerülték őt, vagy ő kerülte el a vezető pozíciókat – ami egyébként, az ő életművével és egy normális országban másképp kellett volna, hogy történjen – de azért róla is elárul valamit.
Nem lett gazdag
Az ő életművével, ez egy elég váratlan állítás. Nem azért, mert nem dolgozott nagyon sokat és nem keresett sok pénzt a munkájával. De őt a pénz sohasem érdekelte, mindig szétterítette, szétszórta a családtagjaira, barátaira, szeretteire. Egy bérházban lakik a mai napig, nagyvonalúan tud költeni, mégis a készpénzkiadást annyira nem szereti. De mindenét odaadja, ha nála vagy.
Nem lett feminista
Ez talán furcsán hangzik. A szó fundamentális értelmében mondom. Mészáros Márta egész életében férfiakkal élt, odaadóan szolgálta őket, főzött rájuk, gondoskodott róluk, gyerekeket nevelt, és soha nem jelentett problémát neki, hogy egy forgatási nap végén, vagy forgatókönyvírás közben piacra menjen, vagy levest főzzön. Inkább nőpártinak mondanám, mert a női sorsok érdekelték alapvetően: a történelemben küszködő nők sorsa. A feminista címkét visszautasítom, szerintem itt teljesen másról van szó.
Nem lett a saját maga lovasszobra
A sikert nagyon nehéz elviselni. Bármilyen furcsán is hangzik, talán még nehezebb, mint a kudarcot. Nem tudom, honnan szerezte az immunitását, de a sikerei ellenére soha nem képzelt se többet, se kevesebbet saját magáról. Pontosan tudja négyszemközt a tükör előtt, hogy mennyit érnek a filmjei, mennyit ér ő, és mindig nyitott az egyszerű emberek felé. Nem sok ilyen embert ismerek.
Nem lett áruló
Ez talán a legfontosabb. Nehéz kort élt át, a 20. század java részét, ahol annyi emberi gerincet megroppantó szituáció volt. Nem sorolom el, erről szólnak a filmjei is. Ha belegondolunk, nem olyan egyszerű végigcsinálni ezt a pályát úgy, hogy a szüleihez, az eszméihez, a demokratikus meggyőződéséhez, a szabadsághoz hű maradjon. Ez nem azt jelenti, hogy nem veszett össze a kollégáival, vagy nem rúgott ki valakit egy stábból, hiszen nem angyal ő, de a fontos pillanatokban és a fontos dolgokban sikerült hűnek maradnia.
Nem lett lengyel
Ez is érdekes, mert lehetett volna. Tudjuk az életrajzát, tudjuk, hogy orosz is lehetett volna. Hiszen ott volt gyerek, ott kezdte az iskolát, orosz nyelven kezdett írni, de végül is minden áron haza akart jönni. Amikor a lengyel élete megnyílt, élettárssal, befogadó közeggel, sok filmmel, színházzal, barátokkal, tökéletes lengyel nyelvtudással, valami akkor is hazahozta, noha ő nem úgy magyar, mint általában a magyarok. A szívében kicsit orosz, kicsit lengyel, kicsit francia. Soha nem volt provinciálisan és bezárkózottan magyar, és én azt hiszem, hogy ez a nemzetközi kitekintésű, sok tapasztalatú, „érted haragszom” dühös viszonya a hazájához, ahol született, az példamutató.
Nem lett nyugdíjas
Nem ment el az üdülőjébe, a nyaralójába naplementét nézni és csak az unokákkal lenni. Állandóan jár az agya, új és új filmtervekkel bombáz engem és másokat. Munkára van determinálva, a filmkészítés életforma a számára, olyan, mint a levegővétel és nyilván ez így is marad sokáig. Márta, Isten éltessen, boldog születésnapot!
Elhangzott 2019. szeptember 17-én este, a budapesti Filmes Házban.
Mészáros Márta születésnapi köszöntése a Filmes Házban, 2019. szeptember 17-én (Fotó/Forrás: Fidelio)
Megkérdeztük Mészáros Mártától, hogy mit szól a hallottakhoz. Például ahhoz, hogy soha nem érdekelték az elismerések?
Lényegében, igaz. Kicsit szerénytelen, de igaz. Örültem nekik természetesen, valami jót is tudomásul vettem belőlük, de nem tartottam alapvetőnek. Gondoltam, majd az élet mozdul tovább. Nem voltam olyan ájult művész, aki két évig ír egy forgatókönyvet, öt évig készül rá, három évig forgatja, négy évig nem tudom micsoda. Nekem erre nem volt türelmem és időm. Nem lehet kielemezni, hogy miért, vagy így van, vagy nincs így. Az is fontos, hogy soha nem voltam igazi magyar.
Pedig most erről is szó volt, hogy mindig visszajöttél Magyarországra.
Végül is igen, itt élnek a gyerekek, az unokáim, a családom, barátok, eljöttem Lengyelországból is, pedig nagyon érdekel. De nekem természetes volt, hogy mindenhol éltem, gyorsan tanultam nyelveket és szerettem máshol élni. Sokat utaztam és nem volt igazán hazám. Nem szerettem a magyar politikát, a történelmi hazugságokat, még az orosz birodalom, ahol sokat éltem, még az is érdekesebb, színesebb, különösebb, mint a magyar.
Most már tudom, hogy engem Kirgíziában fognak eltemetni.
Ott vannak a halott szüleim és nekem ez a természetes, nem kitalált, nem sznob.
És mit gondolsz arról, hogy te nőpárti vagy és sosem feminista?
Nem tudom, hogy mennyire igaz, de a feminizmus az egy filozófia. Ilyen szempontból nem voltam filozófus, hogy ez lett volna a filozófiám.
De rájöttem arra, hogy sokkal jobb és érdekesebb nekem nőkről filmet csinálni, mint férfiakról.
Ahhoz, hogy egy érdekes férfiról filmet csináljak, ahhoz bele kellett volna menni a politikába.
Hogy vagy, min dolgozol?
Kellemetlen dolog történt mostanában velem: Déry Tibor Niki kutyáját akartam megfilmesíteni (Niki – Egy kutya története – a szerk.), de szabályosan kidobtak, azzal, hogy nem nekem való. Borzasztó volt. Nem azért, mert velem igazságtalan, de igazságtalan egy nagy magyar íróval és a magyar történelemmel szemben. Válaszolni sem tudtam. De vannak más történeteim, megtalálom majd a magamét, és meg is csinálom.
El akarok menni még egyszer Kirgíziába. Lehet, hogy az utolsó filmem lesz.
Filmes Ház - 1092 Budapest, Ráday utca 31/K
Fejléckép: Mészáros Márta (Fotó: Stekovics Gáspár)
hírlevél
