Amikor Monet, Manet, Degas és Renoir szegénységben éltek és kigúnyolták őket a kritikusok, Durand-Ruel (1831-1922) remek művészi érzékkel és széles látókörrel műveik ezreit vásárolta meg. Párizsi lakásában - melyet részben rekonstruálnak a londoni tárlaton - kiállítószalont rendezett be. A május 31-ig látható kiállítás 85 festményt mutat be, melyekkel Durand-Ruel is kereskedett. A képek európai és amerikai gyűjteményekből és magántulajdonból származnak. A National Gallery közlése szerint olyan műveket is bemutatnak, amelyek most láthatók először a nyilvánosság előtt.

A tárlat falain a kritikusok egykori megsemmisítő kommentárjai olvashatóak. "Mi visz rá egy művészt, hogy bomló hússal fessen?" - kérdezi például egy kritikus Degas egyik aktfestményével kapcsolatban. A Le Figaro című francia lap írója pedig Renoir egyik képét kommentálta: "Az emberek nevetnek ezeken, engem viszont inkább elszomorítanak".

"Nélküle nem maradtunk volna életben" - mondta egykor támogatójáról Monet. Durand-Ruel 1891 és 1922 között 12 ezer festményt vásárolt, ezek között több mint ezret Monet-tól és 1500-at Renoirtól. A mecénás többször is az anyagi csőd határán állt. A National Gallery szerint ő volt "a mai formájában létező nemzetközi művészeti piac megalapítója".

Az első áttörés 1870-ben, Londonban érte Durand-Ruelt, amikor találkozott Monet-val és Picassóval, akik más művészekhez hasonlóan a német-francia harcok miatt elhagyták hazájukat. A londoni kiállítást 1886-ban egy amerikai utazás követte, amely a kereskedelmi áttörést hozta: 40 festményt sikerült eladnia. Durand-Ruel szalont nyitott Berlinben, Brüsszelben és New Yorkban is. Németország hamar a művészeti kereskedelem második legnagyobb piacává vált.